Próbáljuk Újra

39

- Timo ne rohanjál. – szól az előttünk szaladó fiúnk után Brian. Két napja érkeztünk meg San Diegoba és a gyerekeknek a kedvenc hely a part lett, ahol már nagyon sok időt töltünk el az elmúlt két napban. Reggeli után szoktunk lemenni a strandra úgy kb tizenegy óra körül és ott töltjük az egész napot a vacsoráig. A szállodának van egy étterme a parton így nem kell visszamennünk a hotelbe ebédidőkor, hanem ott tudunk enni. Meg kell mondanunk a nevünket és a szobaszámunkat, ezek alapján ellenőrzik le, hogy tényleg a szálloda vendégei vagyunk. – Várjál meg minket. – kiált utána határozottabban Brian, mire Timo füleibe eljutnak a szavak és szófogadóan megáll.
- Miért nem lehet elsőre is szót fogadni? – fogom meg a kezét mikor odaérünk hozzá. – Nem otthon vagyunk, de még ott sem szabad így elszaladnod. – szidom meg.
- Bocsánat. – kér rögtön bocsánatot Timo és beveti a bociszemeit, amik ritkán, de hatnak rám és ez most nem egy olyan pillanat.
- Máskor, ha azt mondjuk, hogy ne szaladj, akkor ne szaladj. – nézek rá szigorúan. – A bociszemek pedig megsúgom most jelen pillanatban nem segítenek. – lökőm meg az oldalát mosolyogva, mire ő is elvigyorodik.
- Kaphatok olyan gumimatracot? – bök az egyik bolt felé Hanna, aminél hatalmas gumimatracokat és más strand eszközöket lehet venni.
- Van nekünk is. – néz le rá a kezét fogó kislányára Brian.
- De olyan delfin mintás nincsen! – mondja Hanna, amiben teljes mértékben igaza van, hogy tényleg nincsen delfines gumimatracunk, hanem csak egy sima egyszerű zöld színű van. – Szóval akkor veszünk egyet? – néz fel Brianre és elkezdi gyermeki lelkesedéssel rángatni a karját és közben hatalmas nagy mosoly van az arcán.
- Figyelj drágám. – veszi fel a földről a kislányt a karjaiba. – Az a helyzet, hogy nem tudunk venni még egy gumimatracot mivel nem tudnánk haza vinni, mert nem férne bele a bőröndünk be. – magyarázza el neki, hogy miért nem tudunk venni még egy matracot, mire csalódottan bólint egyet.
- De fagyit majd kaphatok? – teszi fel az újabb kérdését mire Brian elneveti magát.
- Persze, hogy kaphatsz fagyit. – megyek oda hozzájuk és egy puszit adok az arcára. Időközben leérünk a partra, ahol már rengeteg ember van. Próbálunk úgy helyet keresni, hogy árnyékban legyen, közel a játszótérhez és azért az étteremhez se keljen nagyon sokat sétálni. Nagy nehezen, de sikerül találnunk egy helyet, ami árnyékban van és közel van az étteremhez. A játszottértől olyan húsz perc sétára van, de ez nem is akkora nagy probléma.
- Bemehetünk a vízbe? – veszi leg magáról a pólóját Timo és így már csak úszónadrágban van.
- Előtt bekenlek titeket és majd aztán megyünk be együtt a vízbe. – mondom és segítek levenni Hannának a virágosruháját. Utána pedig és is leveszem magamról a lenge nyári ruhám. Előveszem a táskából a naptejet és bekenem vele először Timot majd utána Hannát. Brian addig fújt még a matracba, a karúszókba és az úszógumiba is levegőt, mert azok az éjszaka folyamán egy kicsit leengedtek. Bekenem én is magamat majd oda dobom a tubust Briannek. Felkötöm a hajamat egy kontyba és Hannának is megcsinálom a haját kettő darab copfba.
- Most már mehetünk? – kérdezi türelmetlenül Timo.
- Felőlem mehetünk. – veszi fel a földről Brian a gumimatracot.
- Akkor indulás. – mondom és felállok a pokrócról. Brian és a gyerekek előre mennek én pedig gyorsan összébb rakom a cuccainkat és lefedem őket végül törülközővel majd utánuk szaladok. A homokos résznél érembe őket.
- Anyu miért maradtál le? – kérdezi Hanna és megfogja a bal kezemet.
- Összepakoltam a cuccainkat, mert nagyon szét voltak szórva. - lobálom meg a kezeinket. A vízhez érve ráadjuk Hannára a karúszót és az úszógumit is odaadjuk neki. Timo hatéves kora óta tud úszni és elég jól megy neki. Így neki már nem kell semmilyen fen tartó eszköz. A víz ahogy tegnap is és az előtt is hideg.
- Ez hideg. – mondja Hanna, amint a lábához ér a víz és már vissza is lép a partra.
- Hát nem kellemes elsőre, de amint már bent vagy imádni fogod. – megy vissza hozzá Brian. Mi Timoval szépen lassan bemegyünk a vízbe. Direkt csak addig megyek be, amíg a nekem a derekamig ér.
- Hanna miért játssza el mindig azt, hogy számára hideg víz? – úszik mellém Timo.
- Kicsiként te is ilyen voltál. – fröcskölőm le egy kicsit az arcát, mire ő is visszafröcskölt. – Ez háború! – jelentem ki és egy újabb adag vizet fröcskölők az arcába.
- Te kezdted, de akkor legyen háború. – kiált fel a végén Timo és egy nagy adag vizet fröcsköl az arcomba.
- Direkt nem locsoltam a vizet az arcodba, de ha te így akkor én is. – nézek rá és én is arcon locsolom. A háborúnknak az vetett véget, hogy Brianék odajöttek hozzánk. Bár Hanna még mindig nincs a vízben, hanem Brian nyakába csimpaszkodik.
- Neee. – sikít fel Hanna mikor Timo lefröcsköli őt is.
- De hiszen ez csak víz. – mondja ki a nyilván valót Timo, de Hannát ez nem nyugtatja meg és sírva fakad.
- Nincsen semmi baj. – veszem át Briantől a síró kislányt. – Kiszeretnél menni a vízből?
- Igen. – mondja kettő hüppögés között. Timo kérdőn néz az apjára majd ránk. „Nincsen semmi baj" tátogom Timonak.
- Na, édesem azért nem történt tragédia. – kezdem el simogatni a hátát mikor kiérünk a vízből. – Visszamenjünk a homokozójátékokért és akkor tudunk építeni várat a parton. – dobom fel neki az ötletet mire abba hagyja a sírást és rám néz. – Na, mit szólsz hozzá?
- Menjünk vissza a játékokért. – mondja lelkesen. Leteszem a földre és megfogom a kezét. Visszasétálunk a cuccainkhoz és elő keresem a játékokat.
- Édesem gyere cseréljük le a vizes fürdőruhád szárazra. – szólok Hannának és meglóbálom neki a szárazfürdőruhát. Odaszalad hozzám a napról és megáll előttem. Ráterítem a törülközőjét és amilyen gyorsan csak tudom átöltöztettem majd felkapva a játékokat visszaindulunk a partra. Timo és Brian még mindig a vízben vannak és játszanak. – Na hol építsünk várat? – nézek le Hannára.
- Ott. – mutat a vízhez közeli helyre.
- Akkor menjünk oda, hogy nehogy elfoglalják elölünk. – indulok el, ő pedig előre szalad. Mikor már ott vagyunk kiszórom a játékokat és leülök a földre. Timo és Brian mikor észrevesznek minket kijönnek hozzánk.
- Bocsánat Hanna. – megy oda a húgához Timo és egy puszit ad az arcára mire Hanna magához öleli.
- Építünk együtt várat? – kérdezi meg. Timo is leül a földre és neki állnak a vár építésének. Brian helyet foglal mellettem és magához húz és így figyeljük a gyerekeket.