Próbáljuk Újra

28

- Jézusom Brian. – emelem fel a hangom. – Csak annyit kértem, hogy péntekre vegyél ki szabad napot, hogy Timoval tudjál lenni.
- De nem tudom ki venni a pénteket mert akkor jön az egyik szállítmány és muszáj ott lennem. - emeli fel ő is a hangját.
- Egy rohadt szállítmány miatt nem tudsz bemenni a fiadhoz a korházba, gratulálok. – csapom össze a kezeimet. – Nekem sikerült kivennem majdnem az egész hetet, hogy mellette tudjak lenni, de neked nem megy.
- Mondtam már, hogy megpróbáltam, de nem engedtek el. Fogd már fel Mira. – kiált rám.
- Te meg azt, hogy én sem tudok egész héten a korházban lenni Timo mellett.
- Nem kérte senki, hogy egész héten mellette legyél. Vannak családtagok is. – vágja a fejemhez a dolgot mire felmegy benne a pumpa.
- Mond, hogy nem gondolod komolyan, amit most mondtál? – kérdezem meg tőle higgadtan, de belül érzem, hogy nem soká robbanni fogok és ez mind a válaszán fog múlni.
- Nem fogok veled veszekedni. – mondja és kimegy a konyhából. – Felhívom apádat, hogy holnap ráér-e. – kiáltja még vissza mire megfogom az első tárgyat, ami a kezem közé kerül és utána vágom, ami sajnos pont egy pohár volt. A tárgy hangos csattanással ér a földre és millió apró darabra tör.
- A kurva éltbe. – káromkodok egyet és előveszem a seprűt, hogy össze seperjem a nagyobb darabokat.
- Elmentem Hannáért majd bemegyünk hozzátok. – jön vissza Brian. Nem válaszolok neki csak biccentek egyet a fejemmel, de nem nézek rá csak söpröm össze az üvegszilánkokat. – Remek megsértődőt. – mondja költőien.
- Igen, megsértődtem mert egy óriási nagy köcsög vagy. – vágom a fejéhez. – És nem csak velem, hanem Timoval is mert tökre várta már, hogy te legyél vele egész nap.
- Ne kezdjük el ellőről! – szól rám erélyesen. – Csak szólok, hogy apud holnap tud Timoval lenni és megpróbálok hétvégén végig vele lenni.
- Remek. – vettem oda és az összeszedett szilánkokat kiöntöm a kukába.
- Okés. – sóhajt fel és az előszobába megy majd elhagyja a lakást. Előszedem a porszívót és az egészkonyhát és a nappalit felporszívózom. Miután végezek mindennel bemegyek Timo szobájába és összeszedem pár holmit még a számára. Ránézek az órámra, ami fél kettőt mutat vagy is sietnem kéne vissza Timohoz, akivel most Lia van. Muszáj volt haza jönnöm a korházból. Hogy végre rendesen letudjak fürödni és tiszta pizsomát vigyek neki. Gyorsan összekapom magam és cuccokat majd elhagyom a lakást.
- Sziasztok. – lépek be a korterembe, ahol Timoék vannak.
- Anyuci. – vigyorodik el Timo és feláll az ágyba. – Elhoztad a legó rendőrautómat?
- Persze, hogy elhoztam. – biztosítom meg és lerakom a kisebb sport táskát a földre.
- Minden rendben van? – kérdezi meg Lia mikor leülők mellé a másik székre.
- Fogjuk rá. – mondom egy kisebb sóhaj után.
- Timo baj lenne, hogy ha anyuval elmennénk kávéért és egy kis ideig egyedül lennél? – néz Timora, aki a behozott autójával játszik.
- Nem, de akkor nekem is hoztok valamit?
- Persze, hogy hozunk. – simogatom meg az arcát. – Mit szeretnél?
- Hmm. – tűnődik el egy pillanatra. – Mondjuk egy kakaós csigát.
- Okés, akkor hozunk egy kakaós csigát is. Azért szólunk az egyik nővérnek, hogy egyedül leszel egy kis ideig. – mondom mire csak bólint egyet.
- Mi történt? – kérdezi meg rögtön Lia, amint kiléptünk a szobából és szóltunk az egyik nővérnek.
- Az, hogy a bátyád egy köcsög. – mondom ki mire kérdőn felvonja az egyik szemöldökét.
- Mit csinált?
- Ugye holnap nem tudok már Timoval lenni mert muszáj visszamennem dolgozni. Így is nagyon nehezen engedtek el mivel most csak a szállodában hárman vagyunk recepciósok. – kezdek bele. – Múlthét szombat óta egyfolytában bent vagyok vele a korházba és a hétvégén is bent tudok lenni csak pénteken nem vagy is holnap és már a hét elején szóltam Briannek, hogy holnapra vegyen ki szabit mert neki kell bent lennie. Erre ma közölte velem, hogy nem tud pénteken bent lenni Timoval mert valami hülye szállítmány jön és mindenképpen ott kell lennie. Természetesen jól össze is vesztünk és még mérgembe egy poharat is földhöz vágtam vagy is inkább utána mikor ott hagyott a konyhába.
- Hű, ha. – néz rám Lia. – És most akkor ki lesz Timoval?
- Apa jön be hozzá pedig már megígértem neki, hogy az apja lesz vele, de ezt majd Brian közli vele. Nem én leszek az, aki majd közli Timoval, hogy az apja nem képes vele lenni egy napot. Tudod nekem nem lenne baj, hogy ha pénteken nem tudna egésznap a fiúnkkal lenni, de egész héten én voltam bent vele reggeltől estig. Ugye néha haza ugrottam, hogy legalább rendesen letudjak fürdőin meg valamilyen tiszta ruhát vigyek magamnak és ilyenkor ti voltatok vele nem ő. És engem ez zavar és idegesít a legjobban, hogy ő még egy napot sem képes kivenni mikor nekem is dolgoznom kéne. Az, hogy apáékat vagy titeket kérünk meg és tudom nagyon jól, hogy szívesen jöttök be vagy segítettek, de ez akkor is a mi dolgunk.
- Megtudom érteni, hogy miért is vagy kiakadva. – szólal meg mikor befejezem a kirohanásom. – Milyen kávét kérsz mert meghívlak rá!
- Nem kell köszönöm. – utasítom vissza. – Különben sem szeretem a kávét. – teszem hozzá.
- Akkor egy bármilyen italra és amúgy megjegyzem nem hoztál pénztárcát. – néz rám vigyorogva mire bele nyúlok a farzsebembe, amibe úgy emlékszem, hogy bele tettem a tárcámat, de igaza van Liának nem hoztam magammal.
- Akkor egy narancs cappyt kérek és Timonak legyen egy málnás vaníliás táska mert ahogy látom nincsen kakaós csiga.
- Okés. – mondj és beáll a büfé előtti sorba, amiben bár itt dolgozó ember áll. – Tessék itt van a cappy-d. – adja oda az üdítőt.
- Köszönöm. Veled és Colelal mi van? – kérdezem meg két korty között és közben elindulunk vissza felé.
- Minden a legnagyobb rendben van velünk. Ugye majd nyáron megyünk végül nászútra és már a helyet is eldöntöttük. – néz rám vigyorogva.
- És hova mentek? – nézek rá mosolyogva,
- Ha minden igaz akkor Európába megyünk és azon belül pedig Ciprusra. – meséli boldogan. – Ti nem fogjátok bepótolni a nászutatokat?
- Jelen pillanatban sehova sem utaznék el Briannel, de nem tudom. Olyan régen volt már az esküvőnk és még azt sem tudom, hogy újra összefogunk-e házasodni. – nézek le a gyűrűsujjamra, amin ott virít a karácsonykor kapott jegygyűrű, ami az újra kezdés szimbolizálja számomra vagy is inkább számunkra Briannel.