Próbáljuk Újra

5

- Kész vagytok? – megyek be Timo szobájába, ahol az apjával vannak és elvileg öltöznek.
- Már is. – néz rám Brian és megigazítja Timo csokornyakkendőjét.
- Elfogunk késni. Úgy, hogy siessetek. – fonom keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt és kimegyek a szobából. Ahogy kiérek a telefonom hangos csörgésbe kezd. A kijelzőn apa neve jelenik meg. – Szia. – veszem fel.
- Szia kincsem. Mikorra értek ide? – kérdezi mivel ma nagy családi ebédet szerveztek apa és a nagynéném egy étterembe. Mindenki ott lesz kivéve Lauren és David. Ők nem akarnak a családdal lenni és az igazat megvallva annyira mi sem velük.
- Nem tudom, de tuti késni fogunk a fiúk még nincsenek készen.
- Gondoltam. – nevet bele a telefonba. – Azért siessetek.
- Megpróbálunk. Ha nem érünk oda félórán belül akkor nyugodtan rendeljetek. – mondom és megigazítom a szoknyámat.
- Okés. Szia. – köszön el és lerakjuk.
- Háromig számolok. – kiáltom el magam. – Egy... kettő...- kezdek el számolni, de mielőtt kimondhatnám a hármat megszólal a csengőnk. – Siessetek. – kiáltom és az ajtóhoz megyek kinyitni. – Zora. – mondom mikor kinyitom az ajtót és szembe találom magam Zorával és Hannával.
- Tudom, hogy elmentek, de nem vinnétek magatokkal Hannát. Muszáj elmennie és anya nem ér rá. Nem akarom bárkire rábízni a lányomat. Kérlek. – néz rám könyörgően.
- Családi ebédre megyünk. – mondom.
- Kérlek. Muszáj elmennie itthonról. Itt van minden fontos cucca. – kérlel és a táskára mutat.
- Baj van? – kérdezem meg aggódva.
- Ide jön az apja és nem akarom, hogy itthon legyen akkor. – mondja el szorongva Zora.
- Persze. – vágom rá. – Csini vagy drágám. – guggolok le Hannához mire a kislány halványan rám mosolyog.
- Köszönöm Mira. – ölel magához Zora mikor felállok. – Mindent elfogok mondani ígérem.
- Csak akkor, ha akarod. – mosolygokrá mire csak bólint egyet. Leguggol a lányához és elköszön tőle. Átveszem a táskát és kézen fogom Hannát majd bemegyünk a lakásba.
- Mehetünk. – jönnek velünk szembe a fiúk. – Szia Hanna. – int a kislánynak Brian mire ő szégyenlősen hozzám bújik. Hanna sokkal fiatalabb, mint Timo pontosan háromévvel azaz most négyéves.
- Hanna is velünk jön. – mondom mire Brian kérdőn rám néz. – Zora megkért. Van egy kis probléma náluk. – nézek rá erőteljesen mire csak bólint egyet. – Ha mindenki kész van akkor mehetünk is. – csapom össze a kezeimet. Felvesszük a cipőinket és kimegyünk a lakásból. Felveszem az ölembe a kislányt és a szabad jobb kezemmel megfogom Timo kezét is. Lemegyünk a lépcsőn majd ki az épületből. Átmegyünk az úton a kocsinkhoz. Egy autónk van, amit általában én használok mivel én viszem és hozom Timot a suliba. Brian pedig tömeg közlekedve jár munkába, de ugyan úgy neki is van jogsija.
A gyereket beültem hátra és bekötöm őket majd beszállok Brian mellé az anyósülésre. Brian elindítja az autót és kikanyarodik az útra. Fél órán belül meg is érkezünk az öt csillagos étteremhez. Brian keres egy szabad parkolóhelyet és leállítja a kocsit.
- Megjöttünk. – fordulok hátra a gyerekekhez. Kiszállunk a kocsiból Briannel és hátra megyünk. Kiveszem Hannát az ülésből, Brian pedig Timonak segít kiszállni. Megfogom Timo másik kezét és így megyünk be az étterembe.
- Végre megjött a Lavigne család is. – jön oda hozzánk Lia. – Ooo és egy kistündér is érkezet velük. – néz Hannára.
- Lia néni. – engedi el a kezünket Timo és öleli meg.
- Sziasztok. – jönnek oda hozzánk a többiek is mire Hanna még jobban hozzám bújik.
- Ki ez a kislány? – kérdezi Cameron.
- Ő itt a szomszédunk kislánya Hanna. Az anyukájának sürgős dolga akadt és megkért, hogy vigyázzunk erre a tündérre. – mondom el röviden a történetet.
- Üljünk asztalhoz. – mondja apa mire mindenki hátra megy az asztalunkhoz. Az egyik pincért megkérve hozatunk még egy tányért és evőeszközt és egy gyerek széket. Mind helyet foglalunk és mindenki beszélgetni kezd.
- Tetszik a ruhád Mira. – dicséri meg Vivien Cameron barátnője.
- Köszönöm szépen. Te is jól nézel ki. Ha jól láttom akkor új lett a hajad. Le lett vágva vagy más színű barna lett?
- Mind kettő. Cam Mirának feltűnt, hogy más lett a hajam. – szól oda a balján ülő párjának.
- Csak azért, mert nő. – fordul felénk.
- Ezek nem függ össze. – mondom. – Brian szerinted más lett a haja Viviennek? – kérdezem meg a mellettem ülő férjemet mire felénk fordítja a fejét.
- Igen. Más lett a színe és rövidebb is. Miért? – kérdezi és megfogja az asztalon lévő kezemet.
- Brian is észrevette! Csak te vagy ennyire béna! – jelenti ki Vivien.
- Jó, de ő már papucs. – vágja Brian fejéhez mire a férjem bemutat neki. – Nem eszünk? – teszi fel a kérdést a nekünk. Apa int az egyik pincérnek, akik idejön hozzánk. Mindenki leadja a kaja és ital rendelését.
- Anyu pisilnem kell. – súgja oda Timo.
- Oké. – és kitolom a székem. – Hanna velünk jössz? – kérdezem meg a kislányt.
- Igen. – mondja halkan. Kiveszem a székből és én is felállok. Felveszem a táskát a földről és kézen fogom a gyerekeket.
- Hova mentek? – kérdezi Vivien.
- Mosdóba. - válaszolok  neki és megigazítom a vállamon lévő táskát.
- Én is jövök. – áll fel és jön oda hozzánk. Timo bemegy a férfi mosdóba mi pedig a nőibe.
- Jól áll a kezedben a kislány. – szólal meg Vivien. – Mikor bejöttek négyen úgy néztetek ki, mint egy család. – mondja lehúzza a wc-t. – Nem akartok még egy gyereket? – kérdezi és kijön a fülkéből.
- Nem beszéltünk még róla Briannel. – mondom és felhúzom Hanna harisnyáját. – Készen is vagyunk. – állítom talpra a kislányt.
- Miért? – jön oda hozzánk és megmossa a kezét.
- Nem tudom. – mondom és megigazítom a kislány szoknyáját. – Valahogy sohasem jött szoba. – nézek rá és megmosom a kezeim. Visszapakolom a dolgokat a táskába majd felveszem a jobb vállamra. – Mehetünk királylány? – kérdezem meg Hannát, aki a tükörben nézegeti magát.
- Igen. – fordul felém és a nyakamba kapaszkodik. Megfogom és leveszem a pultról. Kimegyünk a mosdóból, ahol Timo vár ránk a falnak dőlve.