Próbáljuk Újra

42

Elkezdődött a nyáriszünetnek az utolsó hete is. Mindjárt itt az iskola, Timo nagybánatára. A második osztályt fogja elkezdeni és nagyon nem akar visszamenni az iskolába. Én ennyi idősen már nagyon vártam, hogy az iskola újra elkezdődjön. Ebben a korban még imádtam az iskolát.
- Milyen színű matek füzetet szeretnél? – fordulok a fiam felé a bevásárló központ iskolai tanszerek részlegén. Eljöttünk meg venni a következő évre szükséges dolgokat, amiket az iskola összeírt egy listában. Minden évben csinálnak egy ilyen listát, ezzel megkönnyítve a szülőknek, hogy vajon mik is fognak kelleni a következő tanévben.
- Legyen pókemberes. – mondja és levesz egy olyan mintás füzetet.
- Jó, de mind a három olyan legyen vagy különbözőek?
- Egyformák. – vágja rá rögtön.
- Okés, akkor tegyél a kosárba három pókemberes matek füzetet. – kérem meg rá és a listán kipipálom a három A5 matek füzeteket. Fogalmam sincs róla, hogy még is miért kell ennyi füzet matekra egy másodikosztályosnak.
- Mi hiányzik még? – kérdezi és rááll a kocsi elejére.
- Akril festékek, ecsetek és egy csomag festőpapír. – olvasom fel neki. – Minden más már a kocsiban van vagy van otthon.
- Szuper. – csapja össze a kezeit. – Apuék hol vannak? – kérdezi meg mivel együtt jöttünk el vásárolni, csak Brian és Hanna az élelmiszerek felé vették az irányt mi pedig ide az iskolai részhez. Azt beszéltük meg, hogy ők átjönnek erre a részlegre, ha végeztek.
- Nem tudom, felhívom apádat mert azért olyan sok minden nem kell otthonra. – válaszolok neki és előveszem a telefonomat a táskámból majd már hívom is Briant. – Szia, hol vagytok? – szólok bele, amint felveszi.
- Szia, még itt vagyunk az élelmiszer részen. – mondja, mire összevonom a szemöldököm, amit igaz ő nem látt, de Timo igen és az arcomat látva elvigyorodik.
- Brian, ha kosárban találni fogok felesleges dolgokat a kettő darab kenyeren, felvágottakon és még a papíron lévők közül más ne legyen a kosárba... – kezdem el, mert egy papírt nyomtam a kezébe, amire pár dolog van felírva és megmondtam nekik, hogy csak ezeket vegyék meg és ezért gyorsan félbeszakít, mert nem csak azok vannak a kocsiba.
- Tíz perc és ott vagyunk. – mondja és lerakja a telefont.
- Több dolgot akartak venni? – kérdezi meg Timo és bele tesz a kosárba egy csomag több színű festéket.
- Igen, de szívem ez biztos, hogy akril festék? – nézek rá és kiveszem a kocsiból a festék csomagot.
- Igen, még meg is kérdeztem egy nénit, hogy ez akril festék-e. – mondja és összefonja maga előtt a karjait. – Tudom, hogy akril kell.
- Jó van bocsánat. – és visszateszem a csomagot a kosárba. – Csak biztosra akartam menni. – teszem fel a kezeimet. Kipipálom a listán a festékeket.
- És ecset is tettem már a kocsiba. – mondja és a tárgyakra bők.
- Szuper vagy. – pipálom ki azokat is. – Akkor még festő papír kell még. – kezdem el tolni a kocsit a festőt cuccok felé, ahonnan Timo is hozta a dolgokat.
- Ez nem az. – mutat egy csomag A6-os papírra.
- Nem tudom, megkell nézni, hogy mi van ráírva. – megyek oda hozzá és olvasom el a papír tetejét. – Ez sima rajzpapír, ez nekünk nem jó. – mondom és az alatta lévő papírokat kezem elnézni, hogy vajon még is melyik a festőpapír.
- Ahogy látom még nem végeztek. – hallom meg Brian hangját mire felnézek. Szembe jönnek velünk. Hanna a nyakába ül, ő pedig a kiskosarat tolja maga előtt.
- Sziasztok. – köszönök nekik és felállok a guggolásból kezemben egy csomag festőpapírral. – Minden meg van? – kérdezem meg és a kosárra nézek majd rájuk.
- Igen, minden meg van, ami a papíron volt. – biztosít meg Brian. – Ti készen vagytok már?
- Igen, meg van az utolsó dolog is. – mondom és a csomag papírt beteszem a kocsiba a többi dolog közé. – Akkor mehetünk haza? – kérdezem meg mindenkitől.
- Igen, én elfáradtam. – válaszol Hanna, mire Brian felnéz rá.
- Elmondanád édesem, hogy még is miben? – kérdezi meg tőle és a kislány lábait meglóbálja. Hanna elvigyorodik és megütögeti az apja fejét. – Na szép. – néz fel rá Brian. – Azt állítja, hogy fáradt, pedig egész végig cipeltem és most megverekszik, asszem felmondok, - és elkezdi leemelni a nyakából Hannát mire a kislány rádől a fejére és átkarolja.
- Nem akarok leszállni! – jelenti ki és nem engedi el az apját.
- Figyelj édesem már nem érzem a vállaimat. – mondja Brian.
- Nem baj. – vonja meg a vállait és továbbra sem engedi el az apját.
- Neked nem, de nekem az. – néz vele farkasszemet Brian.
- Kérlek szépen édesem enged el aput. – kérem meg én is a lányukat mire csak megrázza a fejét. – Pedig nagyon jó lenne, mert már nem érzi a vállait és akkor majd kivel fogod összerakni a babaházat, ha nem tudja majd felemelni a karjait. – vettem be az adóászt, mert Hanna rögtön elengedi Briant és így gyorsan lekerül a magasból. – Köszönöm. – adok egy puszit az arcára és megfogom a jobb kezét. – Na menjünk a pénztárhoz és aztán haza.
- Ez remekül hangzik. – csapja össze a kezeit Brian, ami eléggé hangosra sikeredet. – Indulás. – fordul meg és elindul a kasszák felé. Timo odafut hozzá mire Brian a balkezét átveti a vállán. Mi Hannával mögöttük csendben követjük őket. Így fél négy felé a boltban nem éppen vannak kevesen. A kasszáknál eléggé sokan állnak és nem kevés termékkel. - Menjünk az önkiszolgáló kasszákhoz? – fordul hátra Brian.
- Hát, ha ott kevesebben vannak, akkor menjünk oda. – mondom, de nem éppen repesek az örömtől, hogy az önkiszolgáló részen fogunk fizetni. Jobban szeretek a normális kasszáknál fizetni. Itt jóval kevesebben vannak, így Brian beáll a sorba és mi követjük. Nemsokára mi is sorra kerülünk. – Kimegyünk a gyerekkel. – mondom és kézen fogom Timot is.
- De én akarok segíteni apának. – mondja Timo.
- Okés, akkor mi kimentünk. – mondom és felveszem a földről Hannát és átsétálunk a csipogók között és leülünk az egyik padra, ami szemben van a kasszákkal. – Holnap átmentek majd Timoval papáékhoz, mert mindketten dolgozni fogunk apával. – mondom a kislánynak.
- Okés. – néz rám mosolyogva. – John bácsi is ott lesz? – érdeklődik a kedvenc bácsikájáról.
- Nem tudom, lehet, hogy otthon lesz. – mondom sejtelmesen. – Mintha azt mondta volna, hogy holnap haza megy.
- Akkor biztos ott lesz. – csillannak fel a szemei.
- Mehetünk. – sétálnak oda hozzánk a fiúk.
- Szuper. – állok fel és segítek lemászni a padról Hannának.
- Akkor indulás haza. – fogja meg a szabad kezem Brian és magához húz.