Próbáljuk Újra

20

Hát ez a nap is eljött. Február. 22-e van, bizony Lia és Cole esküvőjének a napja. December. 31-én kérte meg a kezét Cole és majdnem két hónappal később már az esküvőjük lesz. Őszintén egy kicsit tartottam, tartok attól, hogy túl korán házasodnak össze, mint mi Briannel, de nagyon reménykedem abba, hogy nem fognak olyan sorsra jutni, mint mi. Bár nekünk rendbe jött és újra mondhatom azt, hogy szeretem a férjemet, de nem mindig végződik így, mint nekünk. Az esküvő szervezéssel annyira nem voltak akkora nagy gondok. Lia intézte az egészet a mi segítségünket is kérve. Szerintem jobban járt volna egy esküvőszervezővel, de mindenképpen ő akarta megszervezni a saját esküvőjét, ami mára vagy is a nagy napra tökéletesen sikerült. Egy ici-picit irigykedek, hogy nekik sokkal jobban kidolgozott lett az egész ünnepség, mint nekünk Briannel.
A leány és legénybúcsúk három nappal ez előtt a nagy nap előtt voltak. Az utolsó egy- két napok azok borzalmasan stresszesek voltak szinte mindenkinek. Lia elég sokszor kiakadt, vagy csak úgy elkezdte sírni. Egy esküvő megszervezése kevesebb, mint két hónap alatt elég sok stresszel jár főleg az utolsó napokban, de ahogy már említettem nem voltak nagyon nagy nehézségek. Az utolsó napok pedig szinte mindenkinek stresszesek szoktak lenni.
- Kész vagytok? - jön be a Timo szobájába Brian és az órájára néz.
- Igen, akkor minden meg van? - kérdezem meg Timot és utoljára megigazítom a csokornyakkendőjét, ami eszméletlenül áll rajta.
- Igen minden meg van. - válaszol és az apjához megy.
- Remek, akkor menjünk már. - csapja össze a kezeit Brian és kifordulnak a szobából. Utánuk megyek az előszobába, ahol már a cipőiket veszik fel. Bele bújok a krém színű magassarkúmba majd igazítom a levendula lila színű koszorúslány ruhámat. Az összes koszorúslánynak ilyen színű ruhája van. Valakinek spagetti pántos, mint nekem is, de van olyan is, aminek nincsen pántja. Maga ruha egy könnyed esésű, apró gyöngyházfehér gyöngyök vannak szerte a ruhán. A szoknya és a felső rész találkozásánál egy néhány árnyalattal sötétebb lila szalag van, amit hátul megkell kötni. Felveszem az ugyan olyan levendula lila színű blézerem és megigazítom a hajamat, ami csak begöndörítettem és az első két tincset összefogtam hátul.
- Meseszép vagy anyu. - áll meg mellettem Timo és megfogja a kezemet.
- Köszönöm drágám. - mosolygokrá. - Te is fantasztikusan nézel ki, ahogyan apa is. - dicsérem meg őt majd az apját. Mindkettőjükön egy sima sötét kék öltöny van, fehér ing és ugyan olyan színű nyakkendő, illetve Timon csokornyakkendő.
- Lehetséges, hogy még a menyasszonynál is szebb anya. - mondja Brian és közben folyamatosan mosolyog.
- Azt kétlem. - nevetek fel. - Liát nehéz lenne felül múlni, de köszönöm a bókokat. Na ideje mennünk mert a végén még elkésünk és az nem lenne szerencsés. - nézek rájuk mire csak helyeslően bólogatni kezdenek. Brian felkapja a sport táskát, amiben a váltó ruháink vannak. Egy kicsit összefogom a ruhám, hogy még véletlenül se legyen koszos az alja mikor kimegyek a lakásból. Brian és Timo már a liftnél vannak mikor elhagyom a lakást és bezárom az ajtót. Egy pillanatra a sréhen lévő lakásra nézek, amiben anno még Zora és Hanna lakót. Az ajtón még mindig ott van egy x-ben a rendőrségi szalag. Egyszer felmerült köztünk Briannel, hogy lehet jobb lenne, ha elköltöznénk Hanna miatt, de jelenleg nincsen annyi pénzünk, hogy máshol tudjunk venni egy lakást vagy akár egy házat.
- Anyu gyere itt van a lift. - kiált Timo mire elkapom a tekintettem az ajtóról és a kistáskámba teszem a kulcsom.
Már mindenki megérkezett és a templomban vannak arra várva, hogy mikor csendül fel a már jól ismert zene és lépbe a mennyasszony a templomba. Vigyorogva nézek Liára, akivel és a többiek mind itt vagyunk a templom bejárata előtt és arra várunk, hogy mi koszorúslányok bevonuljunk és végül majd a mennyasszony.
- Idő van. - néz fel az órájáról Lia apukája George.
- Akkor gyerünk mindenki álljon egy sorba. - tapsol kettőt Bia, mire mindenki csinálja, amit mond. Beállunk egy sorba, aminek a végén Lia és George állnak. Bia jelez a zenészeknek, hogy kezdődik. Egy egyszerű dalt kezdenek el játszani, mi meg koszorúslányok megkezdjük a bevonulást. Először Anita megy be majd egy- két méterrel utána következek én. Minden szem ránk szegeződik. Sohasem szerettem mikor én kerülők a középpontba. Zavartan nézek rá a kezemben tartott kiscsokor levendulára majd újra felnézek és a tekintetem találkozik Brianval. Az első padsorban ülnek Timoval az anya mellett. Felépek a kisebb emelvényre, ahol Cole és pap is vannak. Megállok Anita mellett, de a tekintetemet nem szakítom el Brianről. A többi koszorúslány is megállnak mellettünk és felcsendül az a bizonyos dal. A templomban lévők mind felállnak és a mennyasszonyra vezetik a tekintetüket. Lia az apjába karolva lépked a sorok között és közben folyamatosan Colet nézi, aki ugyan úgy őt nézi. A mosoly az arcomon még nagyobb lesz ahogy eszembe jut az esküvőmnek ennek a pillanata.
Ugyan ebben a templomban mondtuk ki Briannel a boldogító igent. Jóval kevesebben voltak a miénken, mint most, de az úgy volt tökéletes. Szerintem a világon nekem volt eddig a legegyszerűbb mennyasszonyi ruhám, ami egy sima hagyományos fehér, lágyesésű, a mell részénél háromszög alakú, vállpántos ruha volt. Annak ellenére, hogy nem valami csili- vili ruha volt én imádtam és számomra az volt a tökéletes. A szertartás után Brian apukájának vagy is Georgenak a kertjében volt a lagzi. Tökéletes nap volt ahogyan a ma is az.
Mikor Lia ide ér az oltárhoz és az apja átadja Colenak a kezét és a pap bele kezd a beszédébe. Elmondja, hogy miért is vagyunk most itt és mit jelent a házasság szent köteléke majd elérkezünk az egész napnak a legfontosabb részéhez.
- Te Cole Mckenni fogadod az itt megjelent Lia Lavignet hites feleségedül amíg a halál el nem választ? - teszi fel a kérdést a pap a vőlegénynek.
- Igen! - mondja ki határozottan Cole és Liára néz. Mindkettőjük arcán ott virít az a hatalmas nagy mosoly, amit, ha akarnánk sem tudnánk levakarni róluk, de miért is akarnánk ezt tenni velük. Hiszen rájuk néz az ember és boldog lesz tőlük.
- És te Lia Lavigne fogadod az itt megjelent Cole Mckennit hites férjedül amíg a halál el nem választ? - fordul a pap most Lia felé.
- Igen. - válaszol mosolyogva a mennyasszony.
- Kérlek húzzátok fel egymásra a gyűrűket. - mosolyog rájuk a pap és közben az előtte álló asztalra mutat, amin a gyűrűk vannak. Miután a pap szavai elhalnak, felhúzzák egymás ujjára a gyűrűket. - Ezennel házastársaknak nyilvánítalak titeket, Cole megcsókolhatod a mennyasszonyt. - intézi az utolsó mondatott a pap Colenak, aki habozás nélkül csókolja meg Liát. A templomban lévők mind egyszerre kiáltanak fel és kezdenek el tapsolni. Újra ránézek Brian, aki mintha megérezte volna, hogy nézem rám néz és egy „szeretlekett" tátog, amit én is visszatátogok neki. Cole és Lia nevetve válnak el egymástól és fordulnak a násznép felé. Immáron újdonsült férj és feleségként.