Próbáljuk Újra

48

Lehúzom a wc-t és a mosdóhoz megyek, hogy megmossam a fogam. Mint általában minden reggelem most is a wc mellől indul el. A tegnapi napon sikeresen megúsztam a reggeli rosszul létet, de az estét viszont nem. Az egész terheségben ezeket a rosszul léteket utálom a legeslegjobban. Fogmosás után az arcomat is megmosom hideg vízzel, hogy valamennyire friss legyek.
- Jól vagy? – áll meg az ajtóban Brian, aki általában átszokta aludni ezeket a rosszul léteket.
- Igen. – fordulok felé és kibontom a hajamat, amit még az este folyamán fogtam össze egy kontyba. – Mennyi az idő? – kérdezem meg miközben odamegyek hozzá és átölelem.
- Kilenc óra múlt öt perccel. – ad választ a kérdésemre és még jobban magához húz.
- Vajon a gyerekek már fen vannak? – nézek fel rá.
- Hanna már ébren van, Timo még alszik, de megyek és felkeltem. Féltizenkettőre kell menni. – mondja és elenged.
- Szuper, akkor én addig bemegyek Hannához. – lépek el tőle. Brian Timo szobájába megy be én pedig Hannához. A kislány az ágyában csücsülve játszik a babáival. – Szép jó reggelt édesem. – megyek oda hozzá és leülök mellé.
- Jó reggelt anyu. – mászik oda hozzám és az ölembe fészkeli magát.
- Hogy aludtál? – kérdezem meg mire neki kezd elmesélni az álmát. Mosolyogva hallgatom és közben a reggeli kócos haját próbálom egy kicsit rendbe szedni. Miután befejezte a mesélést együtt kimegyünk a konyhába, ahol már a fiúk nagyban tevénykednek. – Szép jó reggelt drágám. – adok puszit Timo arcára majd helyet foglalok az asztalnál.
- Mi lesz a reggeli? – kérdezi Hanna miközben bele ültettem a székébe.
- Rántotta. – fordul felé Brian és az említett ételt leveszi a gázról. – Kész is van. – jön oda hozzánk és az asztalra teszi kész rántottát. – Ki mit kér inni?
- Narancslét. – mondom és szedek mindenkinek a tányérjára a rántottából.
- Én is azt kérek. – válaszol a kérdésre Timo.
- Hanna drágám te mit szeretnél inni a reggelihez? – kérdezi meg a lányát, aki még nem adott választ neki.
- Kakaót. – mondja egy kisebb gondolkodás után. Brian a narancslét kiveszi a hűtőből majd az asztalra teszi és ezután neki áll Hannának a kakaójának.
- Kész is van. – teszi a kislány elé majd ő is helyet foglal. – Jó étvágyát. – mondja és ő is neki kezd a rántottájának.
- Jó étvágyát. – mondom én is majd a szelet paradicsomot teszek a számba. A reggeli viszonylag csöndben telt el majd után Brian és a gyerekek elmentek felöltözni én pedig rendbe tettem a konyhát, ami egy kisebb csatatérré változott a reggeli készítése közben. Végezve a konyhában én is elmentem felöltözni és rendbe szedni magam. Nem gondoltam túl a ruházatomat, ami egy sima egyszerű kék farmernadrágból és egy nagy szürke pólóból állt. A pólót betűrtem a nadrágba, ami mellesleg Brian-é. A fürdő mentem, ahol Brian és a gyerekek nagyban mosakodtak már.
- Ez nem az én pólóm? – kérdezi meg Brian, amint belépek a fürdőbe.
- Már csak volt. – mosolygok rá és a fésűmet megfogva neki állok a hajamnak.
- Anyu befonod a hajam? – kérdezi meg Hanna mire csak bólintok egyet mivel a számban van a fogkefém. Timo és Brian elhagyják a fürdőt miután végeztek, én pedig felültetem Hannát a pultra és neki állok a hajának.
Pontban féltizenkettőkor állunk meg apáék háza előtt és szállunk ki a kocsiból.
- Ahogy megbeszéltük törpék. – guggol le a gyerekek elé Brian még mielőtt bemennénk a házba. – A babákról egy szót se, mert anyuval meglepetésként akarjuk elmondani a családnak.
- Egy szót sem fogok mondani, cipzár a számon. – mondja Timo és úgy csinál mintha a becipzározná a száját.
- Az enyémen is. – utánozza le a bátyját Hanna.
- Szuper, akkor mehetünk is be. – áll fel Brian és kézen fogja őket. Egy kicsit megkellett vesztegetni a gyerekeket, hogy biztos ne kotyogják ki azt, hogy kistesóik lesznek. Már meg van, hogy még is hogyan szeretnénk elmondani a családnak a nagy hírt és hogy jól sikerüljön ahhoz a gyerekeknek tartaniuk kell a szájukat.
- Sziasztok. – köszönök, amint belépünk a házba, ahol már mindenki ott van. Már megint mi érkeztünk meg utolsónak, amit Cam meg is jegyez röhögve.
- Hogy vagy? – jön oda hozzám Lia és megölel.
- Remekül, csak egy kicsit nehezen indult el nap. – mondom mire csak elvigyorodik. Csak is ő tudja egyedül a családból, hogy újra terhes vagyok, még Colenak sem mondta el. Mikor elengedem apához megyek oda. Brian és a gyerekek is a többiekkel vannak. Hanna rögtön Josh-hoz ment és az ölébe ült.
- Szia apa. – ölelem magamhoz aput és egy puszit nyomok az arcára.
- Szia drágám. – ölel vissza és egy-egy puszit kapok az arcomra. – Lauren is eljött. – súgja fülembe mire felkapom a fejemet és a szemmel az anyósómat kezdem el keresni, akit meg is találok Brian mellett. Miután mindenkinek köszöntöm Betty szólt, hogy menjünk kezet mosni mert az ebéd készen van. Kézmosás után nem ültem le az asztalhoz, hanem mentem segíteni Bettynek. Vivi is jött volna, de a hasa miatt már nem igen tudd mozogni. A kislányuk már nyolchónapos, de nevét még nem tudták eldönteni Cammel. Az ebéd vidám hangulatban telt, még Lauren is bekapcsolódót a beszélgetésekbe. A gyerekek remekül tartották a szájukat, hiszen tudták, ha kifecsegik akkor bizony a jövő héten nem megyünk vidámparkba. A desszert befejezésével megbökőm Briant ezzel jelezve, hogy ideje közölni velük a hírt. Felállok és a táskámhoz megyek, amiből elő veszek kettő sima borítékot majd visszasétálok a többiekhez.
- Apa, Lauren kérlek szépen titeket arra, hogy nyissátok fel a borítékokat. – kérem meg őket és kezükbe adom. Mindenki kíváncsian kémlel engem majd a borítékokat. Visszasétálok Brian mellé, aki időközben ő is felállt. Átkarolja derekamat és mosolyogva figyeli, ahogyan a nagyszülők felbontják a borítékokat, amikben ott lapul egy-egy ultrahang kép.
- Uramisten. – kapja a szája elé a kezét Lauren mikor meglátja a képet. Betty kíváncsian veszi el tőle a képet majd ő is ugyan abban a reakcióban tör ki.
- Terhes vagy? – teszi fel a kérdést apa döbbenten mire Josh szájából kiesik a villa.
- Igen. – nevetem el magam. – Hat hetesek vagyunk és ahogy a képen is látszik ikreink lesznek.
- Szent atya úristen. – pattan fel az asztaltól Josh és jön oda hozzánk. – Gratulálok. – ölel magához majd Briannel lekezelnek.
- Annyira örülök neki. – áll fel apa is és sírva ölel magához.
- Akkor most már beszélhetünk róluk– kérdezi meg Hanna mire kitör belőlem a nevetés és apát elengedve veszem fel a lányomat.
- Most már beszélhetek róluk. – puszilom meg az arcát és fél kézzel letörlöm az arcomról a könnyeket, amik a felborult hormonháztartásom miatt kezdtek el folyni a szemeimből. Mosolyogva nézek szét a családom tagjain, akik mind gratulálnak a kicsikhez.