Próbáljuk Újra

21

Brian kezét szorongatva nézek a velünk szembe ülő Mr. Holdingra, aki annak az árvaháznak az igazgatója, ahol Hanna is van. Erre a napra vártunk, hogy végre közöljék a döntésüket, hogy örökbe fogadhatjuk-e Hannát, amit annyira szeretnénk. Január elején került be az árvaházba és most február vége van. Majdnem két hónapja van itt és nagyon jó lenne, ha már nem töltene el több időt. Amennyit csak tudtunk bejöttünk hozzá, olyankor nagyon sokáig voltunk vele és mindig borzalmasan nehéz volt az elválás, de szerintem nem csak mi voltunk így vele.
Igaz, hogy nem terveztünk második gyereket Briannel vagy is legalábbis még nem beszéltünk róla, de azt mindennél jobban szeretnénk, hogy Hanna a családunk tagja legyen. Hiszen annyit vigyáztunk vagy is vigyáztam rá az elmúlt két évben, hogy már családtagnak számít.
Az irodában rajtunk és Mr. Holdingon kívül még Ms. Stone tartózkodik, aki az igazgató mögött egy kicsit jobbra áll és semleges arccal figyel minket.

- Ms. Stone és Mrs. White összehasonlították a jegyzeteiket és a látottaikat. Egyértelmű döntés született a felől, hogy a szóban forgó négyéves Hanna Andersen kihez is kerüljön. - néz ránk az igazgató, mire egy kicsit görcsösebben kezdem elfogni Brian kezét, aki erre egy pillanatra rám néz majd vissza az igazgatóra. Ő is ugyan olyan feszült, mint én.
- És mire jutottak? - kérdezi meg Brian és ő szorít egyet a fogásán
- Nos, nem fogom túl ragozni a dolgokat mert ahogy már említettem a döntés egyértelmű volt. A kislányt önök fogadhatják örökbe. - mondja ki Mr. Holding, amire már annyira vártunk.
- Tényleg mi fogadhatjuk örökbe Hannát? - kérdezek vissza a kisebb sok után.
- Igen. - mosolyog ránk Ms. Stone és közelebb lép hozzánk. - Itt is vannak az örökbe fogadási papírok, amiket már csak alá kell írniuk. - veszi ki a kezében tartott mappából a papírokat és elénk teszi majd visszalép az igazgató mögé.
- Nézzék át az adatokat, hogy minden rendben van-e és után már alá is írhatják. - tesz Brian elé egy tollat Mr. Holding. Elengedem Brian kezét és a lapokra nézek. Minden adatott ellenőrzők majd Brianre nézek, hogy talált-e valami hibát az adatok között.
- Vágjunk bele. - néz rám Brian és a kezébe veszi a tollat.
- Vágjunk bele. - mosolygok rá és figyelem, hogy alá írja a két lapot majd felém nyújtja a tollat. Veszek egy mély levegőt majd elveszem tőle a tollat és aláírom mind a két lapot.
- Meg is vagyunk. - csapja össze a kezeit Mr. Holding és elveszi az aláírt lapokat. - Ezeket lefénymásoljuk és akkor önöknél is lesz egy példány meg nálunk is. - adja oda a lapokat Ms. Stonenak, aki a fénymásolóhoz sétál velük. - Itt vannak még a kislánynak a személyiigazolványai. - nyújtja felénk a kártyákat, amiket elveszek és a pénztárcámba teszem őket. - Nos akkor végeztünk is. Gratulálok most már egy csodás kislánynak a szülei. - áll fel Mr. Holding és a lemásolt papírokat átadja Briannek.
- Köszönjük. - veszi át a papírokat Brian majd kezet fognak egymással. Én is kezet fogok Mr. Holdinggal majd elveszem a férjemtől a papírokat és a táskámba teszem őket.
- Hanna hol van? - kérdezem meg az igazgatót.
- A többi gyerekkel kint van az udvaron. Jöjjenek és akkor közölhetik ezt a fantasztikus hírt. - megy az ajtóhoz Ms. Stone és kinyitja azt. Brianre nézek és összekulcsolom a kezünket majd Ms. Stone után megyünk az udvarra, ahol rengeteg gyerek van. Hanna az egyik homokozóban játszik kettő nála nagyobb kislánnyal.
- Hanna édesem. - sétálok oda hozzá és a hátára simítom a kezem.
- Mira. - fordul felém a kislány a nyakamba veti magát. - Annyira hiányzottatok. - néz rám majd Brianre, aki időközben mögénk sétált. - Timo hol van?
- Iskolában van, de nemsokára végez szóval majd együtt megyünk elérte. - veszi át tőlem Brian és ad egy puszit az arcára.
- Együtt? - kérdez vissza Hanna és kíváncsian szemlél minket.
- Igen együtt, mert most már mindent együtt fogunk csinálni mert haza jöhetsz velünk. - megsimogatom az arcát. - Persze csak akkor, ha szeretnél velünk élni.
- Na mit mondasz hercegnőm? - néz rá kérdőn Brian.
- Örökre veletek maradok és nem kell ide többet visszajönnöm? - fogja meg az egyik kezével Brian arcát majd a másikkal az enyémet.
- Igen örökre velünk maradsz és soha többet nem kell majd ide visszajönnöd. - fogom meg a kezét és egy puszit adok rá.
- Ti lesztek akkor az új családom? - kérdezi és közben a szemei csak ragyognak a boldogságtól mert négyéves létére pontosan tudja a választ.
- Igen mi leszünk az új családod, de csak akkor, ha te is akarod. - erősíti meg Brian.
- Akkor menjünk haza. - kiáltja és átkarolja a nyakunkat.
Mind hármunk arcán hatalmas mosoly virít és így indulunk el Ms. Stone felé, akinek az arcán is ott virít egy mosoly. Hannának azt a kevés kis cuccát összepakoljuk és végleg elhagyjuk az árvaházat. Ms. Stone még csak annyit mondott, hogy a következő két hétben megfog minket látogatni. Az a látogatás lesz a legutolsó ellenőrzés és ha ott minden stimmel akkor örökre velünk maradhat Hanna. Mikor megköszöntem Ms. Stonenak, hogy tartotta magát ahhoz, amit még a játszóházban mondott, hogy mindent megfog tenni annak érdekében, hogy Hanna a mi kiscsaládunk része lehessen és ez végre sikerült is. Csak annyit mondott mikor megköszöntem neki az egészet, hogy pontosan jól tudja, hogy Hanna min is mehetett keresztül az elmúlt két hónapban. Ennél többet nem mondott, de ebből már rálehet jönni, hogy anno ő is ugyan arra sorsra jutott, mint Hanna.
- És most megyünk Timoért? - fordul felém Hanna mikor már a kocsiban vagyunk és az árvaházat igen magunk mögött hagytuk.
- Igen most elmegyünk érte, mert úgy kb negyedóra múlva végez. Utána pedig elmegyünk egy étterembe és megünnepeljük, hogy végre te is a családunk része vagy. - nyomok az arcára egy puszit és amennyire csak tudom a gyereküléstől megölelem. Az iskolához olyan húsz perc alatt odaértünk. Végül az lett megbeszélve, hogy csak én megyek be Timoért, Brian és Hanna a kocsi előtt fognak ránk várakozni.
- Anyuci. - szalad oda hozzám Timo mikor belépek az osztálytermükbe.
- Szia törpe. - ölelem magamhoz. - Gyorsan szedd össze a cuccod mert van egy meglepetésünk apával. - súgom a fülébe majd elengedem. Timo erre amilyen gyorsan csak tudja összeszedi a cuccait és elköszönve a többiektől kirángat az épületből.
- És mi a meglepetés? - kérdezi kíváncsian mire csak Brianre és Hannára mutatok. Megáll és kérdőn rám néz jelezve nem érti az egészet.
- Édesem a mai napon sikeresen örökbe fogadtuk Hannát, szóval most már a családunk része. - guggolok le hozzá és egy kicsit félve a reakciójától.
- Akkor van egy testvérem? - kérdezi, de a tekintetét nem veszi le az újdonsül kishúgáról.
- Igen, ő a testvéred. - válaszolokneki mire csak ki lő mellőlem és mostanra már a földön álló Hannához szalad és szorosanmagához öleli őt.