Próbáljuk Újra

19

Mosolyogva szállok ki a kocsiból és nézek rá a szemközti bárra, ami így este hét felé már igencsak neon színekben pompázik.
- Nem tűnik rossznak. – állapítja meg Vivi mikor mellém ér. – Remélem van alkohol mentes koktéljuk is. – mondja és közben a hasára simítja a bal kezét, ami így a harmadik hónap végére igen szépen gömbölyödik.
- Biztos, hogy van nekik. – karolok bele és elindulunk az épület felé.
- Azért valld be, hogy az anyósod igen jó helyet bérelt ki a leánybúcsúra. – néz rám.
- Tényleg jól néz ki és biztos vagyok benne, hogy iszonyú drága is egyben, de ha tényleg mindent ő áll akkor nem bánom, hogy itt lesz a leánybúcsú. – mondom mire Vivi felnevet és kinyitja az előttünk lévő bejárati ajtót. Ahogy belépünk a hallba rögtön kiszúrjuk a Liát és a többi meghívott lányt, akiknek a nagy részét nem nagyon ismerem.
- Na végre, hogy ide értetek. – jön felénk Bia és magához ölel minket. – Mindenki csak rátok várt. – jegyzi meg mikor elengedjük egymást.
- Bocsi, de a város másik feléből jöttünk és természetesen dugó volt. – néz rá Vivi és megigazítja a halvány kék ruháját.
- Én is ide értem. – mondja és kézen fogja a barna hajú leendő sógornőmet és többiekhez mennek. Halvány mosollyal az arcomon követem őket és közben a helyet pásztázom. A falak világos barnák és szinte az összesbútor fekete. Nagyon elegáns azt megkell hagyni.
- Szia. – jön oda hozzám Anita és ölel magához. – Csinos vagy. – méri végig a ruhámat, ami egyszerű sötét lila színű, a szoknya részénél fodros és éppen, hogy térd fölé ér.
- Köszönöm szépen, te is nagyon csinos vagy. -dicsérem meg az ő ruháját is, ami sokkal merészebb, mint az enyém. Már maga a ruha színe is hivalkodó. Sötét vörös színű, ami úgy tapad Anita testére mintha a második bőre lenne. A dekoltázsa igencsak kivágott és éppen, hogy takarja a fenekét. Nekem túlságosan is merész, de rajta fantasztikusan áll.
- Ha már mindenki megérkezett akkor indulhatnák bulizni. – mondja egy fokkal hangosabban Bia és meglengeti a mi bár termünknek a kulcsát. Egyszerre kiáltunk fel és indulunk el utána.
- Életem eddigi legvadabb bulija lesz szerintem ez a mostani. – jön mellé Lia.
- Hát minden bizonnyal nekem is az lesz. – mosolygokrá. – De ez azért van, hogy utoljára kitudd élvezni úgy mond a „szabadságot". – macskakörmözök az utolsó szónál. – Ugye mindent a Lauren fizet vagy is inkább David?
- Nekem azt mondta, hogy igen szóval akkor biztos úgy van. – vonja meg a vállait. Megállunk az egyik hármas számú terem előtt. Lia előre sétál és átveszi a kulcsot Biától majd kinyitja a terem ajtaját. A teremben csak az a rengeteg neonfények világítanak ezzel adva egy nagyon jó hangulatot. A zene nincsen max hangerőre állítva, a bárpultban egy kb velem egy idős lány áll és már a kezdő italokat készíti el nekünk.
- Jesszusom Mira rohadt régen nem találkoztunk. – vesz észre Lia és Brian unokatesója Dita.
- Hát igen vagy két- három éve volt, hogy utoljára láttuk egymást. – ölelem magamhoz a lányt, aki négy évvel fiatalabb nálam.
- Hogy van a tökmag? – kérdez rögtön Timo felől.
- Hát már annyira nem tökmag. – nevetek fel. – Iskolások vagyunk már.
- Akkor már egy kész nagy fiú lett belőle. Van róla képed? – előkapom a telefonomat és feloldom majd megmutatom neki a háttérképemet, ami akkor készült mikor Hannával a játszóházban voltunk. A képen mindannyian a földön ülünk és a kamerába vigyorgunk. – Van egy kislánytok? – kapja el a tekintetét a képernyőmről.
- Sajnos még nem a lányunk. – mondom mire értetlen fejet vág. - Örökbe szeretnénk fogadni.
- Wáo. Lauren mit szólt hozzá? – kérdezi meg vigyorogva. Pontosan sejtve a válaszomat.
- Nem örül neki, de már elég régóta nem vesszük figyelembe, hogy mi tetszik neki és mi nem. – mondom és elveszem a pultról az egyik feles poharat. Dita el ismerően bólint majd ő is elveszi az egyik poharat és mindketten a Biára vezetjük a tekintetünket.
- Nem tudom, hogy ilyenkor mit szokás mondani, de nem is ez a lényeg. – mondja mire mindenki felnevet. – Hanem az, hogy ez fiatal mennyasszony kellő képpen búcsúztassa el a szabadságát mert ez után bizony jön a házas élet, amiről nem tudok semmit sem mondani mert nem vagyok házas. – neveti el magát a végére. – Liára. – kiált fel és egy húzásra lehúzza a pohárban lévő alkoholt. Utána kiáltjuk Lia nevét és mind lehúzzuk az italt, ami nem más volt, mint vodka. Fintorogva teszem vissza a poharat a pultra és kérek a pultos lánytól egy pohár narancslét.
- Ácsi abban nincsen alkohol? – mutat rá az italomra Bia, aki időközben valahogy mellém került.
- Nincsen. – nézek rá furán és bele iszok az üdítőbe.
- Ne már Mira. Az oké, hogy Vivi nem iszik mivel terhes, de, te nem vagy az. – és kikapja a poharat a kezemből. – Kérlek tegyél bele egy kis vodkát. – mondja a pultosnak, aki már is önteni kezdi bele a narancslémbe az alkoholt. – Ne néz rám így. – nyújtja vissza a most már alkoholos italomat. – Idd meg szépen és az este folyamán ne gondolj arra, hogy te anya vagy és feleség. Ez tökéletes alkalom, hogy elenged magad.
- De... - kezdenék bele a tiltakozásba, de rögtön félbe szakít.
- Nincsen semmi, de. Most az egyszer enged el magad. – fogja meg a bal kezem. – Ígérd meg nekem, hogy ha nem muszáj akkor nem iszol semmilyen alkohol mentes dolgot. – mondja és közben végig a szemeimbe néz.
- Okés, megígérem. – adom be a derekam. Először is nincsen kedvem vele vitatkozni, mert így is úgy is ő győzne. Másodszor pedig cseszettül igaza van, hogy itt az ideje, hogy egy éjszakárai is elfelejtsem azt, hogy anya vagyok és végre bulizhassak egy jót. Timo apáéknál van így nem lesz vele semmi baj, Brian pedig Cole legénybúcsúján, ahol tuti biztos elfogja engedni magát. Gyorsan megiszom a poharam tartalmát és kézen ragadom Biát és tánc térre megyünk.
Az este valami fantasztikus volt. Kb olyan hajnali negyed háromra értem haza. Mivel Vivi egy csepp alkoholt sem ivott így hála az égnek haza tudtunk menni az én kocsimmal, amivel jöttünk. Mikor haza értünk vagy is hozzánk akkor úgy ahogy voltunk bedőltünk az ágyba nem foglalkozva semmivel sem. Brian olyan háromra ért haza, ha jól emlékszem.
A leánybúcsúból nem maradt meg túl sok minden. Az eleje az tuti biztosan meg van, de hogy mi történt utána az már annyira nem. Arra tisztán emlékszem, hogy Vivivel az egyik asztalon táncoltunk, amit videók is bizonyítanak. Akkor volt feles verseny is, hogy ki tudd meg többet meginni. Ha jól emlékszem akkor Lia egyik munkatársnője nyerte meg, de azt meg nem mondom, hogy mennyit is ivott meg a csaj. Nagyon- nagyon sokat táncoltunk és persze ittunk.
A helyen ott lehetett volna aludni, de mi úgy voltunk Vivivel, hogy inkább haza jövünk.
Utólag kiderült, hogy nem rövid számlát kellett kifizetnie az anyósomnak, de ő vállalta el azt, hogy állja az egészet vagy is inkább a párja David, amit együtt meg is köszöntünk nekik mert egy fergeteges leánybúcsút és éjszakát intéztek el.