Próbáljuk Újra

24

- Készen vagytok? – kérdezem meg a gyerekeket és ránézek az órámra.
- Igen anyu. – válaszol Timo és leugrik a kanapéról.
- Akkor futás és vedd fel a cipődet. Hanna minden meg van? – nézek a kislányra, aki a kanapé karfájának van dőlve és onnan figyeli a mesét.
- Aha. – válaszol és elveszi a kanapéról a nyusziját, ami nélkül egy tapodtat sem mozdul. Minden hova magával viszi és ha elakarjuk venni tőle pl: egyszer kiakartam mosni mert bele esett a levesbe és csak úgy tudtam megtisztítani a plüsst, hogy Hanna elaludt ebéd után. Olyan is előfordult, hogy itthon maradt és akkor bizony kicsapta érte a hisztit, ami egyszer a bevásárlóközpont kellős közepén történt meg mivel a nyúl igaz a kocsiban és nem otthon maradt. Mikor vége a hisztinek akkor addig durcás marad ameddig a nyuszi nem kerül újra a karjai közé. A plüsst még az anyukájától kapta ezért lehet ekkora a kötődése hozzá.
- Akkor gyere és vegyük fel a cipőnket és menjünk az oviba. – fogom meg kezét. Kikapcsolom a tv-t és az előszobába megyünk, ahol Timo már teljesen felöltözve vár minket. Reggel negyednyolc van és egy ici picit késésben vagyunk. A reggeli dugókat biztos, hogy nem fogjuk megúszni, amik miatt minden bizonnyal Timo megint elfog késni a suliból. Nekem a munka csak kilenckor kezdődik és Hannát nyolc és kilenc között kell vinnem az oviba, ami sok mindent megkönnyít a reggelekben. Lekapcsolom a lámpákat majd kitessékelem a gyerekeket az ajtón és bezárom a lakást. – Jó reggelt. – köszönök a Felicitynek, aki egy nálam jóval fiatalabb lány. Ő és még két barátnője a jobb oldali szembe szomszédunk.
- Nektek is. – mosolyog ránk. – Tetszik a nadrágod. – dicséri meg a gatyámat, ami egy sima fekete fehér csíkos kosztüm nadrág.
- Köszönöm, ha jól emlékszem akkor H&M-es, de nem vagyok benne biztos. Timo kérlek egy kicsit gyorsabban menjél, mert megint elfogsz késni az első órádról. – szólok az elől vánszorgó fiamnak. Sajnos a lift elromlott így kénytelenek vagyunk minden reggel és délután lépcsőzni, amivel nekem és Briannek egyáltalán nincsen problémája, de a gyerekeknek van.
- Jó anya. – motyogja vissza Timo és gyorsít a léptein.
- Nekem rohannom kell, sziasztok és legyen szép napotok. – köszön el tőlünk Felicity és lerobog a lépcsőn.
- Neked is. – kiáltom után majd megállok és megvárom, hogy Hanna utolérjen.
- Vegyél fel. – néz rám boci szemekkel és közben megfogja a szabadon lévő jobb kezemet.
- Nem tudlak felvenni mert tele van a kezem, de mindjárt a földszinten vagyunk. – mondom és megigazítom a bal kezemben lévő táskákat, amik Timo és Hanna hátizsákjai. – Na már lent is vagyunk. Törpe meg kéne nyomi az ajtó nyitót és akkor kinyílna az ajtót. – szolok Timonak, de nem várom meg míg visszajön megnyomni a gombot, hanem megnyomom én. – Na gyerünk futás a kocsihoz. – engedem el Hanna kezét is, aki a kocsihoz rohanó bátyja után szalad. Kinyitom nekik az autót, hogy mire odaérek már csak nekem kellejen beszállnom. Kinyitom a vezető felőli ajtót és a táskákat átrakom az anyósülésre.
- Bevagytok kötve? – fordulok a gyerekek felé.
- Hanna még nincsen. – válaszol gyorsan Timo mire kinyitom a hátsó ajtót és bekötöm Hannát. Timot is leellenőrzőm, hogy minden rendben van-e az ő oldalán majd végleg beszállok én is a kocsiba és ráadom a gyújtást. Becsatolom magam és kitolatok a parkolóhelyről majd bekapcsolom a rádiót és az egyik reggeli műsorra teszem, amit minden reggel hallgatunk.
- Holnap apa fog vinni titeket suliba meg oviba mivel nekem nyolcra kell mennem. – nézek rájuk a visszapillantó tükörből. – Szóval arra szeretnélek titeket kérni, hogy egy kicsit gyorsabbak legyetek. Nem szeretném, hogy egész héten késsél az első órákról törpe. – címzem az utolsó mondatot Timonak. – Értve vagyok?
- Igen. – jön az egy hangú válasz hátulról mire elmosolyodok. Imádom mikor szinkronba vannak a gyerekek és egyszerre mondanak mindent. Megállok a piroslámpánál és bekapcsolom az indexet, ezzel jelezve, hogy jobbra akarok kanyarodni. Amint vált a lámpa lekanyarodok jobbra és szinte állhatok is meg mert a szokásos reggeli dugó fogad az úton.
- Kértek valamit? – fordulok egy pillanatra hátra.
- Kérek szépen vizet. – szólal meg Hanna mire a táskájához nyúlok és kiveszem belőle a Micimackós kulacsát és hátra adom neki. Hanna remekül fogadta a többi családtagot a múlthétvégén. Szinte mindenkivel remekül el volt a napnak a végére. Legjobban apával, Vivivel és Bettyvel volt el, de fiúk is nagyon jól elszórakoztatták, főleg Josh. Mikor mindenki bemutatkozott neki és elmondta, hogy még is most már kije. Kicsit meglepődött, hogy bizony ekkora családja van. Este mikor az estimeséjét kezdtem volna-e olvasni arra kért, hogy meséljek arról mikor megismertem Briant. Igen meglepődtem, hogy erre kért, de meséltem neki rólunk és a családunkról is. Egyikünket sem hív még apának vagy anyának. Talán egy picit versenyzünk Briannel, hogy vajon még is kinek fogja előbb kimondani, hogy anya vagy apa. A többieket a keresztnevén szólítja, ahogyan minket is. Timonak sem mondta még azt, hogy tesó. Kicsivel több, mint egy hónapja a családunk része és egész jól beilleszkedett a mi kis családunkba.
- Anya elindult a sor. – szól Timo mire felkapom a fejemet és elindulok a kocsival. – Nagyon elbambultál mert még dudáltak is. – mondja nevetve.
- Hát eléggé. – húzom el a számat. – Nemsokára a sulinál leszünk szóval készülj Timo. – mondom és az iskolatáskáját hátra adom neki. – Sietned kell szóval nem fogok leparkolni, hanem megállok előtte és gyorsan kiszállsz, mint az előző napokon. – nem örülök neki, hogy kell kiszállnia, de ha parkolóhelyet kezdenék elkeresni akkor csak még jobban elkésne és így csak öt percet fog az első órájáról.
- Okés. – mondja egy kicsit csalódottan mert nagyon szereti, ha bekísérem, de ez mostanában nem nagyon szokott összejönni.
- Holnap apa bekísér, de akkor időben kell kelni nem pedig tíz perccel később. – mondom és hátra nyúlok a jobb kezemmel ezzel jelezve, hogy fogja meg a kezemet. – Beszélek apával és akkor is befog kísérni, ha késében lesztek, de azért ne kerüljetek oda. Kösd ki magad mert egy perc és ott vagyunk. – mondom és elengedem a kezét. – Hanna minden rendben? – kérdezem a kislányt, aki nagyon csendben van.
- Igen, csak fáradt vagyok. – mondja és mosolyra húzza a száját, amit a visszapillantó tükörből láttok.
- Megjöttünk. – húzódok le a kocsival a suli előtt és Timo kinyitja az ajtaját. – Legyen csodás napod, szeretlek. – kiáltom neki.
- Én is szeretlek. – kiáltja vissza majd becsapja a kocsiajtót és befut az iskolába. A mögöttünk lévő autós türelmetlenül kezd el dudálni.
- Jól van már megyek. – mondom és visszamegyek az útra. Ránézek az órára, ami nyolcóra két percet mutat, ha Timo gyorsan átöltözik akkor csak három percet fog késni. – Na Hanna irány az ovi utána pedig nekem a munka. – nézek hátra a kislányra.