Próbáljuk Újra

31

- Gyerünk Brian ideje felkelni. – lökőm meg mikor kimászok az ágyból. – Keltsd fel a gyerekeket addig én megcsinálom a reggelit. – veszem fel a köntösöm és felkötöm a hajamat egy kontyba. – Na, gyerünk kelj fel. – állok meg mellette és elkezdem bökdösni az oldalát.
- Jó, fenn vagyok. – nyitja ki a szemeit és hunyorogva rám néz.
- Két perced van, hogy kikellj az ágyból és át menj a gyerekekhez.
- Okés főnök asszony. – vigyorog rám mire hozzá vágom az egyik diszpárnát. Összekötöm magamon a köntösöm és kimegyek a szobából. Felhúzom nappaliban a redőnyöket és kinyitom a teraszajtót, hogy friss levegő kerüljön a lakásban.
A konyhába neki állok a zabkásának, amiért a gyerekek rajonganak Briannel karöltve. Mikor már eléggé sűrű hozzáadom a mézet és leveszem a gázról. A szekrényből kiveszek négy darab mély tányért meg az egyik fiókból négy kanalat. Az asztalhoz megyek és megterítek.
- Brian, hogy álltok? – kiáltok ki a konyhából és ezzel egy időben egy mezítlábas pizsomás Timo szalad be a konyhába. Ezek szerint Briannek nem sikerült felöltöztetni őket.
- Jó reggelt anyu. – köszön és leül a székére. – Apu és Hanna mindjárt jönnek.
- Neked is drágám. – és egy puszit adok az arcára. Visszamegyek a pulthoz és felvágok pár gyümölcsöt majd az asztalra teszem őket.
- Szép jó reggelt mindenkinek még egyszer. – jön be a konyhába Brian kezében Hannával. – Mennyei illatok vannak. – szimatol a levegőbe és az etető székbe helyezi a kislányt. Az asztalra teszem a zabkását és mindenkinek szedek.
- Jó étvágyat. – ülök le én is Hanna és Brian közé. A zabkásámra teszek egy kis málnát és almát. – Hanna nem kérsz egy kis gyümölcsöt?
- Banánt. – mondja és egy újabb adag zabkását tesz a szájába. Felállok az asztaltól és a gyümölcskosárból elveszek egy banánt, amit felvágok és a felét Hanna tányérjába teszem. A reggeli többi része vidáman és jó kedvűen telt.
- Gyerünk futás mosakodni. – nézek a gyerekekre, amikor befejezik a reggelit. Kiveszem Hannát az etetőszékből és mosolyogva figyelem ahogyan Timo kézen fogja és úgy mennek el mosakodni.
- Imádom őket. – karolja át a derekamat Brian.
- Én is. – nézek fel rá és egy puszit nyomok a szája sarkába. – Elmosogatsz vagy mész segítesz nekik? – fordulok meg a karjai között.
- Mosogatok. Te jobban értesz az öltözködéshez.
- Okés megvitattuk. – adok egy újabb puszit a szájára és kibújok a karjai közül. – Timonak tegyél uzsonnára zabkását, meg valamilyen gyümölcsöket is. – mondom és kimegyek a konyhából. A gyerekek után megyek a fürdőbe, ahol már Timo a kisdobógóján áll és a szájában már ott van a fogkeféje. Hanna mellette áll és figyeli, ahogyan Timo mossa a fogait. – Gyere kincsem. – ültettem fel a pultra Hannát. – Tessék. – adom a kezébe a fogkeféjét és hagyom, hogy egy ideig maga mossa a fogait.
- Anyu így jó? – vigyorog felém Timo, hogy megmutassa a fogai tisztaságát.
- Tökéletes drágám. – simogatom meg a fejét. – Segítek. – állok Hanna mögé és kiveszem a kezéből a fogkeféjét. – Vigyorogni. – mondom mire egy hatalmas vigyort kapok tőle. Jó alaposan átmosom a fogait majd megmosom a sajátjaimat is. Kifésülöm a Hanna haját majd kettő copfba fogom. Timonak is elrendezem haját. Hannát leemelem a pultról és kézen fogom Timot és így megyünk ki a fürdőből. Először Timohoz megyünk be, ahol kiveszem a ruháit majd Hannával átmegyünk az ő szobájába. Kiveszem a szekrényéből az egyik virágos fehér ruháját. Hozzá még egy fehér harisnyát. Gyorsan átöltöztettem Hannát majd kiküldöm a nappaliba játszani. Beágyazok és egy kicsit rendbe teszem a szobáját. Visszamegyek Timohoz, akinek már hűlt helye sincs. Neki is rendbe teszem valamennyire a szobáját majd kinézek rájuk. Mindketten a nappali közepén a szőnyegen ülnek és nagyban játszanak.
Bemegyek a szobánkba, ahol Brian éppen az öltönyébe bújik bele.
- A gyerekek? – kérdezi meg és elkezdi megkötni a nyakkendőjét.
- A nappaliban játszanak. – válaszolok neki és közben lekapom magamról a köntösöm. A tegnap este kikészített ruhákat gyorsan magamra kapom, ami egy lenge sötétszürke kosztüm nadrágból és világos rózsaszín blúzból áll. Még felteszek egy egyszerű arany nyakláncot majd a hajamat kifésülöm és az első két tincset hátra csatolom. Smink gyanánt egy szempillaspirált és egy kis szájfényt teszek fel. Még utoljára befújom magamat a parfümömmel és késznek nyilvánítom magam.
- Kész vagy? – fordul felém Brian.
- Igen. – mondom és felé lépek egyet. Megigazítom a nyakkendőjét és a gallérját is. – Menjünk ki a gyerekekhez és induljunk el, mert ahogy látom már vagy öt perce nem kéne itthon lennünk. – nézek fel az órámról. – Siessünk. – csapom meg a karját Briannek.
- Ne verekedj asszony. – mondja mikor kimegyünk a szobából majd rácsap a seggemre mire visszakézből hasba vágom. – Gyerünk gyerekek indulunk!
- Muszáj? Olyan jól játszunk. – néz rám Timo.
- Igen muszáj! Már így is öt perce elkellett volna indulnunk. – mondom és felveszem a földről Hannát.
- Gyerünk fiam, anyádnak igaza van. – szólal meg Brian is mire Timo sóhajtva leteszi a kezéből a legó autót. – Majd, ha haza jössz a suliból folytatjátok a játékot. – simogatja meg a fejét. Feladom a cipőt Hannára és egy vékony pulcsit is ráadok, mert reggelente még hűvös szokott lenni majd bele bújok én is a halványrózsaszín magassarkúmba. Felkapom a táskám és a fiúk felé fordulok, hogy lássam hogyan állnak.
- Minden meg van? – intézem elsősorban a gyerekekhez a kérdést.
- Igen. – jön az egy hangú válasz.
- Szuper, akkor indulás. – nyitom ki az ajtót és megvárom, hogy a gyerekek menjenek ki először és majd utánuk én. Brian jön ki utoljára és ő zárja be az ajtót.
Nem várunk a liftre, hanem gyorsan elsietünk a lépcsőn és beszállunk a ház előtt parkoló autónkba. Brian ül a volán mögé mivel ő sokkal előbb fog ma végezni, mint én így ő megy a gyerekekért az oviba meg a suliba.
- Anya nem hoztuk el az uzsonnám. – kiált fel Timo mikor már fél utón vagyunk a sulitól.
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? – fordulok hátra.
- Nincsen itt a táskámba az uzsonnás dobozom. – mutatja felém a táskáját, amiben tényleg nincs benne a doboza.
- Nem tettedbe a táskájába a dobozát? – fordulok most Brian felé mire csak a tárcáját nyújtja felém. – Szuper. – forgatom meg a szemeimet. Elveszem tőle a tárcáját és kiveszek belőle 2 dollárt. – Átmegyünk majd a kisboltba és veszünk valamit. – mondom Timonak. – Te meg miért nem voltál képest betenni azt a dobozt a táskájába? – nézek Brianre mérgesen.
- Kiment a fejemből és így is félig meddig rohantunk reggel. – válaszol a kérdésemre.
- Igaz. – sóhajtok fel és neki döntöm a fejemet az ablaknak. Egy újabb átlagos reggel.