Próbáljuk Újra

9

Sóhajtva lépek ki a próbafülkéből és állok meg a szemköztitükör előtt. Egy egyszerű picit csillámos sötét kék ruha van rajtam, aminek a felső része rám simul alul pedig terebélyes és a térdeim fölé ér egy picikét.
- Na milyen? – fordulok Lia felé, aki az egyik kanapén foglal helyet.
- Nekem tetszik és tuti, hogy a bátyámnak is fog. – néz rám a telefonjából.
- Nem is tudom. Nekem valahogy nem tetszik. Nem én vagyok. – mondom csüggedten és leülök Lia mellé.
- Nem adjuk fel. Megfogjuk találni a tökéletes ruhát. – karolja át a vállaimat. – Na, keressük meg azt a bizonyos ruhát. – áll föl és a kezét nyújtja, hogy felhúzzon. – Na gyere. – fogja meg a kezeimet és felhúz a kanapéról. – Nem gondoltam volna, hogy újra fogjátok kezdeni ennyi év után. – néz rám és elindulunk újra a ruha sorok között.
- Őszinte leszek én sem. – mondom és leakasztok egy barackszínű ruhát.
- Ezt ne ez borzalmas. – mondja Lia és kiveszi a kezeim közül majd visszateszi helyére. – Inkább ezt próbáld fel. – vesz le egy másikat és adja a kezeim közé.
- Tényleg jobb. – állapítom meg. – Megyek felpróbálom. – mondom és visszamegyek a próbafülkébe. Kibújok a sötét kék ruhából majd visszateszem a vállfára. A ruha, amit Lia adott az egy egyszerű sima fehér ruha. Testre simuló hosszúujjú, aminek a nyak részén csipke van és hátán ki van vágva kb a hátam középig. Felveszem és megnézem magam tükörbe. Tökéletesen rásimul a kreol színű alakomra, kiemelve szinte mindent.
- Kijössz végre. – kiált be Lia mire megforgatom a szemeimet. Kilépek a fülkéből és megállok előtte. – Wow. Ez kurva jól áll. – áll fel és odajön hozzám. – Ezt meg kell venned!
- Nem is tudom. Nem mutat túl sokat? – fordulok meg és megnézem magamat a tükörben.
- Tökéletes. – áll meg mellettem Lia és átkarol. – Brian oda lesz érte és érted is. Na öltözz át és menjünk haza. Ezt pedig megveszed! – néz rám jelentőség teljesen mire felnevetek.
- Rábeszéltél. Ez lesz az. – nézek rá és visszamegyek a fülkébe átöltözni. Visszaveszem az utcai ruhámat majd a kiválasztott ruhával a kezembe újra kilépek a fülkéből és Liával a pénztárhoz megyünk. Kifizetem a ruhát és elhagyjuk a boltot, ahol majdnem egy órát voltunk.
- Mond, hogy van a ruhához illő kiegészítőd? – pillant rám.
- Nyugi van. Nem iszunk meg valamit? – kérdezem mire egy bólintást kapok. Lemegyünk a pláza alsó szintjére, ahol a kávézok és az éttermek vannak. Egy kisebb kávézóba bemegyünk és leülünk az egyik asztalhoz.
- Megyek és rendelek. – áll fel szinte rögtön Lia. – Mit kérsz?
- Csak egy jeges kávét. – mondom és előveszem a telefonomat. Lia a pulthoz megy én pedig a telefonomba merülve várom, hogy visszérjen.
- Már is hozzák. – ül le velem szembe pár percen belül. – És hova is visz el az én romantikus bátyám vacsorázni? – kérdezi meg én pedig lerakom a telefonom. – Köszönjük. – köszöni meg a pincérnek, aki kihozta nekünk az italokat.
- Nem tudom. Nem mondott semmit sem. Próbáltam kiszedni belőle, de nem sikerült. – mondom és én is bele iszok a kávémba.
Negyedórán belül végeztünk a kávézással és végre valahára haza mentünk vagy is hozzánk. Az ajtót belökve megyek fel a lépcsőn mögöttem Liával a harmadik emeletre. Ma nála fog aludni Timo. Megállunk a 12-es számú ajtó előtt. Sikeresen előveszem a kulcsaimat, amivel kinyitom az ajtót és bemegyünk az igen erős bacon szagú lakásba.
- Kész vagyok. – megyek ki a nappaliba, ahol Brian vár rám majd nem tízperce. Timo és Lia fél öt fele elmentek, hogy nyugodtan tudjunk készülődni.
- Azt a rohadt, gyönyörű vagy. – mondja Brian és feláll a kanapéról. – Erre a látványra megérte várni. – jön oda hozzám és magához húz a derekamnál fogva.
- Köszönöm. – mosolygok rá. – Te is nagyon jól nézel ki. – dicsérem meg. Egy sima fekete szmokingot visel fehér inggel, ami iszonyatosan jól áll neki.
- Mehetünk? – pillant le rám mire csak bólintok egyet. Az előszobában felveszem a fehér magassarkúm meg egy vékony homok színű kardigánt. Még egyszer megnézem magam a tükörben, hogy lássam minden rendben van majd a jobb vállamra akasztom kistáskámat. – Minden meg van? – kérdezi meg Brian és közben kinyitja az ajtót.
- Igen, mehetünk. – mondom és kilépek a lakásból.
Brian leállítja az autót az étterem előtti parkolóban és rám néz. Kérdőn nézek rá és felvonom az egyik szemöldököm.
- Mi az? – kérdezem mire csak megrázza a fejét és kiszáll a kocsiból. Zavartan nézek után és elmosolyodok mikor odaér az én oldalamra. Kinyitja az ajtómat és a kezét nyújtja. – Köszönöm. – nézek bele a szemeibe mikor kiszállok a kocsiból. – El sem hiszem, hogy pont ide hoztál. – mutatok az éterem felé, ami inkább egy jó minőségű kisebb éterem.
- Azóta nem voltunk itt mióta megismertük egymást. – karolja át a derekamat.
- Nem is tudom miért?! – nevetek fel és belépek a nyitott ajtón. – Véletlenül kigáncsoltad az egyik pincért. – nézek rá.
- Ne is mond. Még most is nagyon kínosan érzem magam. Üljünk oda. – mutat az egyik ablak melletti bokszra. Odasétálunk az asztalhoz majd helyet foglalunk. Az egyik pincér rögtön jön és felveszi az ital rendelésünket. - Mit fogsz enni? – kérdezi meg Brian és felnéz az étlapból.
- Sajttal leöntött krumplit és egy kis görög salátát. Te?
- Egy jó igazi hamburgert. Akkor szólhatok a pincérnek, hogy rendelnénk? – kérdezi mire bólintok egyet. Int az egyik pincérnek, aki már jön is és felveszi rendelésünket.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Minden régi emléket, ami csak az eszünkbe jutott újra beszéltük. Ezek inkább a kapcsolatunk elejéről származnak mikor még nem voltam terhes Timoval. Természetesen Timo születtetésé és a várandóságom is szóba jött. Azokról az évekről nem beszéltünk és még szoba se hoztuk amikor a házaságunk és a kapcsoltatunk a gödör mélyén volt. Nem akartuk elrontani az estét.
- Nagyon jó volt, ami este. – köszönöm meg Briannek és lerúgom magamról a magassarkúcipőmet.
- Szerintem is. – jön be utánam a nappaliba. – Nem akarsz velem aludni? – lép mögém és átkarol. – Olyan jó lenne újra együtt aludni. – hajol a fülemhez és bele súgja.
- Nem hagynám ki ezt a lehetőséget. – mondom és megfordulok a karjai között. Széles mosolyra húzza a száját és megcsókol. Vigyorogva viszonzom a csókot és adok utat a nyelvének.
- Annyira imádlak. – válik el tőlem egy pillanatra majd újra lecsap az ajkaimra. A kezeimmel a hajába túrok és úgy vonom még közelebb magamhoz. A kezei felfedezőútra indulnak a testemen. Az egyik végül a derekamon állapodik meg míg a másik a seggemen, amibe bele markól ezzel előcsalva belőlem egy halk nyögést. A számról a nyakamra tér át, amire apró puszikat hint. Eldöntöm oldalra a fejemet ezzel nagyobb helyet kínálva neki.
Mindketten iszonyatosan vágytunk már a másikra és itt nem is álltunk meg.