Próbáljuk Újra

12

- Akkor még kell tej, tojás, vaj és tejföl. – fordulok Brian felé, aki a bevásárló kocsin könyököl.
- Anya vegyünk cukorkát. – mutat Timo a szembe sorra, ahol az édességek vannak.
- Nem veszünk cukorkát! – nézek rá. – Rengeteg süti lesz így is. – mondom és megsimogatom a fejét. Két nap és itt van a karácsony. Ismerem már annyira a család női tagjait, hogy bizony rengeteg sütit fognak készíteni. Köztük én is. Igazából szinte mindent megvettem egy héttel ezelőtt az ételekhez, de pár dolgot nem sikerült megvennem vagy már elfogyott.
- Akkor apu veszel nekem cukorkát. – próbálkozik be most az apjánál Timo.
- Milyet szeretnél? – kérdezi meg és az édességek felé kezdenek el menni.
- Brian. – mondom a férjem nevét mérgesen.
- Igen drágám? – fordul felém és közben vigyorog.
- Az előbb mondtam, hogy nincsen cukorka. – megyek oda hozzájuk. – Így is cukor mérgezést fog kapni karácsonykor.
- Nyugi csak egyet válaszhat. – karolja át a derekamat és bele puszil a hajamba. Megforgatom a szemeimet és a fiúnkra vezetem a tekintem, aki a cukrok előtt áll és próbálja eldönteni, hogy még is melyiket válassza.
- Ezt kérem. – fordul felénk öt perc után Timo és mutatja meg a kezében lévő cukorkát.
- Okés, akkor mehetünk megvenni a többi dolgot? – kérdezem meg őket. Mindketten bólintanak egyet és végre elhagyjuk a cukor részleget. Egy órán belül sikerült elhagynunk a bevásárló központot. Hála az égnek mindent megtudtunk venni.
- Elaludt. – fordulok előre az ülésben és nézek Brianre, aki csak egy pillanatra néz rám majd újra az útra vezeti a tekintetét.
- Akkor este nem nagyon fog majd aludni. – jegyzi meg és megáll a piros lámpánál. – Huszonötödikén akkor az egész család megy apukádhoz? – kérdezi és elindul.
- Igen. Elvileg még anyukád is jön. – mondom és neki támasztom a fejem az ablaknak.
- Nekem is mondott valami ilyesmit. Érdekes lesz. Remélem nem fog megint összeveszni apával. Úgy, mint tavaly. – hozza fel a tavalyi karácsonyunkat.
- Jó lenne, ha nem történne meg. – a tavalyi huszonötödike borzalmasra sikeredet. Lauren valamin összeveszett George-dzsal és igen csúnya lett a vége. Lauren sírva ment el. George pedig annyira mérges volt, hogy a földhöz vágott egy poharat. Azóta sem tudjuk, hogy még is min vesztek össze. Laurennel ahogy már egyszer mondtam igen érdekes a kapcsolatom. Valamikor nagyon jól kijövünk, ez ritka pillanatok egyike szokott lenni. Inkább azt mondanám, hogy elviseljük a másikat. Az új férjével Daviddal talán egyszer vagy kétszer találkoztam. Ő egy igazi gazdag nagyképű ember, aki lenézi a szegényebb embereket. Egy unszimpatikus ember a számomra és a családom tagjainak is.
Brian apjával George-dzsal a kapcsolatom nagyon jó. Tényleg az. Az első pillanattól kezdve, hogy megismertük egymást megtaláltuk a közös hangot. A családom minden tagja imádja őt, ahogyan Liát és Colet is. Cole is Lia már lassan két éve vannak együtt. Öröm rájuk nézni.
- Hülye BMW-és. – káromkodja el magát Brian és lefékezik. – Ekkor faszt. – mondja dühösen.
- Hé, nyugi. – fogom meg a karját.
- Legszívesebben kilyukasztanám a kerekeit. – mondja és kirakja az indexet, hogy jobbra szeretnénk kanyarodni.
- Nem lehet minden hülye autósnak kilyukasztani a kerekét. – nevetek fel mire mérgesen rám néz. – Most tényleg felhúztad magad azon, hogy egy BMW-és bevágott elénk?
- Nem húztam fel magam! – jelenti ki. A szám elé rakom a kezemet, hogy elrejtsem a mosolyomat. – Ne neves. – pillant rám és megáll a házunk előtt.
- Néha annyira gyerekes vagy. – szállok ki és megyek hátra, hogy kivegyem a még mindig alvó Timot. Kicsatolóm az biztonsági övét majd óvatosan, hogy fel ne kelljen kiveszem az ülésből. Megigazítom a karjaimban alvó fiamat majd becsukom a kocsiajtót és Brianhez megyek, aki már kipakolta a kettő bevásárlótáskát a csomagtartóból. A lakásunkig az út néma csendben telt. Mikor belépek a lakásba lerúgom magamról a sportcipőmet és Timo szobájába megyek lefektetni. Lerakom az ágyára majd lehámozom róla a cipőjét és a nadrágját majd betakarom. Felállok mellőle és konyhába megyek, ahol Brian a cuccokat pakolja a helyére.
- Arra gondoltam, amíg Timo alszik becsomagolhatnánk az ajándékokat. – fordul felém és összehajtja az üres zacskót.
- Remek ötlelt. – mosolygok rá.
- Huszonnegyedike reggelén pedig befejezzük a fa díszítését. – néz rám és átkarolja a derekamat. – El sem tudod hinni, hogy mennyire boldog vagyok. – néz rám komolyan. – Sosem gondoltam volna, hogy megtudsz majd bocsátani és újra kezdjük.
- Azért még nem bocsátottam meg teljesen. – nézek rá. – De én is nagyon boldog vagyok, hogy újra kezdtük. Rettenetesen hiányoztál. – mondom ki őszintén és szorosan hozzá bújok.
- Szeretlek. – szólal meg egy kis idő után Brian. Döbbenten húzódok el tőle és nézek rá. – Tudom lehet, hogy még korai, de én így érzem és megértem azt, hogy ha te még nem. – mondja és megfogja a kezeimet.
- Igazad van nekem még korai lenne kimondanom. – mondom a szemeibe nézve. – De egyszer biztos kifogom mondani. – mosolygok rá mire ő is visszamosolyog.
- Tudom. – húz vissza magához. – De addig is én rengetegszer mondhatom neked, hogy szeretlek. – súgja a fülembe az utolsó szót, amitől szívem nagyot dobban. Átkarolom a nyakát és megcsókolom. Brian vigyorogva viszonozza a csókot és közben még közelebb húz magához. – Bekéne csomagolni az ajándékokat. – mondja mikor elvállunk egymástól.
- Akkor engedj el. – mondom és megpróbálok kibontakozni a karjai közül. – Brian. – nézek rá mikor nem enged el. – Így sosem leszünk kész. – csapom meg az egyik kezét mire csak felnevet és elenged. – Sss. – fordulok felé és a szám elé teszem a mutatóujjam, hogy halkabban. – Ha miattad felkel Timo te fogod az összes ajándékot becsomagolni.
- Nyugi nem fog felkelni. – fogja meg a bal kezemet. – Tudod az alvásban rám ütött nem rád. – utal arra, hogy mind a ketten imádnak aludni és szinte semmilyen zajra nem kelnek fel. Ellenben én teljesen az ellentétjük vagyok. Nem tudok sokáig aludni és szinte minden nagyobb zajra felkellek. Hiába kelek fel korán a nap többi részében egyáltalán nem vagyok fáradt.
- Ne is mond. – nézek rá és kimegyünk a konyhából és onnan pedig a hálószobánkba megyünk, ahol az ajándékokat dugtuk el Timo elől. Nem lenne szerencsés, ha rájönne, hogy nincs is a mikulás és a szülök azok, akik az ajándékokat veszik majd csomagolják be.
- Megcsinálom Timo ajándékait. – mondja Brian és elő halássza azokat a szekrény mélyéről.
- Okés. Én pedig akkor becsomagolom apa és Betty ajándékait. – mondom és én is előveszem őket a szekrényből.
- Timo volt annyira jó gyerek, hogy ennyi legó játékot kapjon. – mutat a három legó dobozra.
- Igen. – nézek rá egy pillanatra majd újra az ajándékra vezetem a tekintetem és a csomagoló papírra. – Miért nem vettünk inkább zacskókat. – teszem fel a költői kérdést.
- Én mondtam, hogy zacskót vegyünk. – néz rám Brian vigyorogva.