Próbáljuk Újra

14

A karácsony nagyon hamar elröppent. Huszonötödikén ebédre átmentünk apuékhoz, ahol az egész család összegyűlt. Még Lauren is eljött és hála az égnek nem volt semmi probléma. Persze Lia rögtön kiszúrta a gyűrűsujjamon lévő legújabb gyűrűt. Mikor elmondtam neki a konyhában, hogy Brian újra megkérte a kezemet annyira meglepődött, hogy majdnem elejtette a desszert tányérokat. Az egész nap fénypontja pedig nem más volt, mint Cameron és Vivien kisbabájának a híre. Bizony az én unokabátyám apuka lesz nyolc hónapon belül. Viviennel már a gimnázium óta együtt vannak és nagyon szeretik egymást. Már ideje volt, hogy ők is családot alapítsanak. A két ünnep között Brian és én sem dolgoztunk. Így kb egész héten otthon voltunk és pihentünk amennyire csak tudtunk Timotól.
Ma van december harmincegy vagy is szilveszter. Timo apával és Bettyvel fogja tölteni mi meg elmegyünk szórakozni. Mink alatt Liát, Colet, Cameront, Vivient, Josht és magunkat értem.
- Megjött apukád. – ölel át hátulról Brian ezzel kiszakítva a gondolataimból.
- Remek. – fordulok meg a karjai közül és egy puszit adok a szájára. – Biztos, hogy nem kéne inkább Timoval maradnunk? – nézek rá és elindulok ki a szobánkból a nappaliba.
- Nem. Minden rendben lesz Timoval. Már rengetegszer aludt apukádnál.
- De nem szilveszterkor. – mondom. – Eddig mindig együtt töltöttük.
- Minden a legnagyobb rendben lesz a fiúnkkal, de ha történne valami akkor apukád vagy Betty úgy is felfognak hívni minket. – von újra magához és így megyünk be a nappaliba.
- Szia apa. – köszönök a földön ülő apukámnak, aki Timoval játszik.
- Szia kincsem. – néz rám. – Akkor mi mehetünk is. – áll fel és az unokájára néz.
- Igen. – kiáltja Timo és felpattan a földről.
- Minden meg van? – állítom meg az előszobába szaladó fiamat.
- Igen minden meg van. Majd felhívtok éjfélkor? – néz rám majd az apjára.
- Mindenképpen. – válaszolok neki és elengedem.
- Nyugi semmi baj nem lesz. – ölel magához apa. – Érezzétek jól magatokat. – mosolyog rám és elenged. – Kész vagy törpe? – kérdezi Timot, aki már fel van öltözve. Apa is gyorsan felveszi a cipőjét majd a sporttáskát felkapva földről kimennek az ajtón.
- Szia anyu és apu. – köszön el tőlünk integetve a fiúnk majd beszállnak a liftbe.
- Olyan arcot vágsz mintha most láttad volna utoljára. – mondja Brian mikor visszamegyünk a lakásba és leülünk a kanapéra. – Nem lesz semmi baj. – karolja át a vállaimat és von magához.
- Tudom, de fura elengedni. – mondom és a mellkasára döntöm a fejemet. – Valld be, hogy neked is hiányozni fog a közös koccintás. – nézek rá egy idő után.
- Igen nekem is fog, de normális alkoholos pezsgőt szeretnék most inni nem pedig gyereket. – néz le rám halál komoly fejjel mire elnevetem magam.
- Nem csak azt fogsz, de én megyek készülődni és neked sem ártana. – bontakozok ki az öleléséből és felállok a kanapéról. – Fél hat múlt és hétre jönnek a többiek.
- Okés. – néz rám és közben bekapcsolja a tv-t.
- Én szóltam, hogy kezdj el készülődni. – mondom mire csak egy bólintást kapok. Megforgatom a szemeimet és a fürdőbe megyek. Ledobálom magamról a ruhákat és beállok a zuhany alá. Bele túrok a vizes hajamba majd a kezembe nyomok sampont és elkezdem bele masszírozni. A hajmosás és fürdéssel fél órán belül végeztem. A vizes hajamat egy törülközőbe tekerem és bele bújok a köntösömbe, amit megkötök a derekamon. Kimegyek a fürdőből és megnézem a férjemet, aki még mindig a tv előtt ül és azt nézi.
- Egy, kettő, három. – számol vissza Lia és mind lenyeljük a felespoharunkban lévő vodkát. Természetesen Vivi valamilyen gyümölcslét.
- Fúj ez még mindig borzalmas. – mondom fintorogva és a többiekre nézek. Lia és fintorog egyet majd tölt az egyik pohárba magának gyümölcslét.
- Hova megyünk? – kérdezi Josh és átkarolja a vállaimat.
- Én nem szeretnék szórakozóhelyre menni. – néz ránk Vivi.
- Nem is gondoltunk arra, hogy olyan helyre menjünk. – mondja Lia. – Menjünk ki a főtérre. – javasolja, ahol minden évben ilyenkor koncertek vannak és vásárosok. Na meg persze rengeteg ember és nagyon jó hangulat. Kétszer voltam kint a téren. Egyszer Joshhal és Cameronnal még a gimis éveimbe, másodszorra pedig Liával és néhány egyetemista barátnőinkkel, akikkel már nem nagyon tartom a kapcsolatot.
- Szuper ötlelt. – nézek a barátnőmre. – Mindenkinek tetszik? – kérdezek körbe és mindenki helyesel. – Akkor indulás. – mondom és elengedem Josht.
Fél tíz fele sikerült elhagynunk a lakást és elindultunk a főtér felé. Mivel már mindenki fogyasztót alkoholt kivéve Vivit. Így tömeg közlekedve mentünk ki a térre, ahol már remek a hangulat. Valamilyen ismeretlen banda játszik éppen és igen jók. Cole felém nyújtja a fél literes vodkásüveget. Egyikünk sem akar nagyon lerészegedni így csak egy vodkát vettünk pezsgőt és két féle gyümölcslét. Megfogom az üveget és meghúzom. Fintorogva nyelem le és kínálom meg Briant, aki megrázza a fejét, hogy nem kér.
- Nem veszünk kürtőskalácsot? – jön oda hozzánk Vivi.
- De. – mondom és a férjem kezébe nyomóm az üveget. – Jössz? – fordulok felé.
- Nem, de nekem is hozzál. – mondja mire bólintok egyet és bele karolok Vivibe. Isteni kürtőskalácsot vettünk. A többiek leültek egy sörpadhoz mire visszamentünk. Fél tizenkettőkor Cole megkérdezte, hogy nem megyünk-e egy csöndesebb helyre, ahol szinte csak mi vagyunk. Nem igazán értettük, hogy miért akar elmenni, de azt mondtuk, hogy persze. A közeli parkba mentünk ahová igaz egy kicsit áthallatszódik a vásári hang zavar.
- Miért is jöttünk ide? – kérdezi meg Colet Brian és közben átkarolja a derekamat.
- Engem is érdekelne, hogy miért is vagyunk itt. – mondja Cameron is. Cole csak megvakarja a tarkóját és megfogja a barátnője kezét. Mindenki kíváncsian figyeli a férfit.
- Szóval... – köszörüli meg a torkát Cole. – Nem vagyok a nagy szavak embere, de azt hiszem ezt mindenki tudja. Nem tudom miért ma és miért itt és most, de úgy érzem, hogy itt az ideje. – mondja és közben Lia szemeibe néz. Felnézek Brianre, akinek az arcán zavarodottságot látok, ahogyan Joshnak és Cameronnak is. Ránézek Vivire és összemosolygunk. Mert mi már sejtjük, hogy Cole mit is akar Liától. – Már egy ideje nagyon biztos vagyok benne, hogy megkell tennem. – engedi el az egyik kezével Lia kezeit és féltérdere ereszkedik. Lia a szája elé kapja a kezeit és várja, hogy az előtte térdelő férfi feltegye neki azt a bizonyos kérdést, amire minden nő vágyik. Brian még jobban magához húz és érzem, hogy megfeszül. – Lia Lavigne életem szerelme hozzám jössz feleségül? – teszi fel a kérdést és elővesz egy piros dobozkát, aminek a tetejét felnyitja és ott van benne az a bizonyos gyűrű.
- Igen. – ad neki választ sírva Lia és felé nyújtja a kezét, hogy Cole feltudja rá húzni a gyűrűt. – Szeretlek. – öleli magához most már a vőlegényét Lia. Josh hangos tapsolásba kezd és vele együtt mi is. Felnézek a mögöttem álló férjemre, akinek az arcán ott virít az a hatalmas nagy mosoly. A félhomály miatt nem tudom biztosra venni, de lehetséges, hogy még be is könnyezett. Mosolyogva fordulok vissza és megyek oda Liáékhoz gratulálni.