Próbáljuk Újra

30

A szombati ebéd isteni volt és nagyon jó hangulatban telt is el. Betty most is nagyon odatett magáért. Mivel eléggé látszott rajtunk Briannel, hogy bizony még mindig fasírtban vagyunk. Így apáék elvitték magukhoz a gyerekeket, hogy a maradék hétvégét velük töltsék és csak ma késő délután fognak haza jönni. Úgy, hogy most csak ketten vagyunk itthon Briannel. Így remélhetőleg sikerül megbeszélnünk a vitánkat.
Mint minden vasárnap reggel egyedül ébredek fel az ágyban mivel ezen a napon mindig Brian készíti a reggelit ahogyan most is. Ez már egy hagyomány nálunk.
- Jó reggelt. – köszönök amint belépek konyhába és ásítok is egyet utána.
- Neked is. – köszön vissza és közben befejezi a terítést.
- Mi a reggeli? – huppanok le az asztalhoz és kíváncsian kezdem le vizslatni az asztalt, amin még semmilyen étel sincsen.
- Hagymás rántottá készítettem és bundáskenyeret. Megcsináltam még neked egy citromos teát és magamnak egy feketét. – mondja el a reggeli menü sort.
- Köszönöm. – mosolygokrá halványan. Pár percig csak figyeljük egymást majd Brian a pulthoz megy és elveszi onnan a kész ételeket. Az asztal közepére teszi őket majd ő is helyet foglal. A reggeli néma csendben telik. Mindketten a saját gondolatinkba vagyunk merülve. Teljesen olyan érzésem van, mint mikor rosszban voltunk. Nem olyan feszült az egész, de ettől függetlenül ugyan olyam érzés van a gyomromba.
- Bocsánat. – szólal meg Brian mire a villa a számba marad és csak nézek rá. – Bocsánat ezért a két hétért. Teljesen jogosan vagy kiakadva rám. – néz bele a szemeimbe. Kiveszem a számból a villát és gyorsan megrágom a falatot és lenyelem.
- Nekem is bocsánatot kell kérnem. Ez egy borzalmasan nehéz két hét volt és hogy még össze is vesztünk az még csak rátett egy lapáttal.
- Többet kellett volna Timoval lennem. – kezdi el magát ostorozni, amit amúgy jogosan is tesz, de itt az ideje, hogy lezárjuk az elmúlt két hét feszültségeit
- Figyelj mind ketten elbassztuk. – fogom be a száját. – Hagyjuk jó.
- Rendben. – mosolyog rám. – Még mindig szépen tudsz beszélni. – vigyorog rám.
- Ooo fogd be. – csapom meg a karját vigyorogva. Mikor Lia bemutatott minket egymásnak éppen Johssal veszekedtem telefon és nem éppen szép szavakat használtam. A fiúk mellette nem éppen a szép beszédet tanultam meg, ami Bettynek és apának sem tetszett, hogy lány létemre így beszélek, de mióta anya vagyok csak nagyon- nagyon ritkán beszélek csúnyán. Nem lenne valami jó, hogy ha Timo vagy Hanna már most elkezdne csúnyán beszélni.
- Szeretlek. – kulcsolja össze a kezeinket és puszit add az enyémre.
- Én is téged. Nagyon szeretlek. – mosolygok rá. – Amúgy sótlan lett a rántotta. – jegyzem meg neki mire csak megforgatja a szemeit. – Mióta is csinálsz vasárnapi reggelit? – teszem fel a költői kérdést és elveszem a sót a pultról.
- Mintha te eddig soha semmit sem készítettél volna el sótlanul. – kapja el a derekam amikor vissza akarok ülni a helyemre és az ölébe ránt. – Az enyémet is meg sózhatod. – vigyorog rám és a kezeivel átöleli a derekam.
- Visszaülhettek a helyemre vagy így kell elfogyasztanom a reggelim? – nézek rá.
- Ülj vissza, rohadtul kényelmetlen így enni. – mondja.
- Te húztál az öledbe. – teszem fel a kezeimet és felállok az öléből és visszaülök a helyemre. Meg sózom a rántottám és újra enni kezdek.
- Van terved már? Mivel a gyerekek csak este fognak haza jönni szóval addig csinálhatnánk valamit. – mondja és átnyúl az asztalon, hogy kitudjon söpör egy tincset az arcomból.
- Mosni kell és takarítani. – mondom vigyorogva mire csak egy fintort vág. – És még ebédet is kell főznöm vagy ehetünk tegnapi maradékot is. Melyik legyen?
- Együnk maradékot. Isteni finom az a csirke. – add választ a kérdésemre. – Stip-stop én válogatom ki a szennyest. – áll fel az asztaltól és a tányérját a mosogatóba teszi majd elindul a fürdőszobába.
- Oké, de ettől függetlenül, ha végeztél jössz és segítesz a takarításban. – kiáltom utána mire csak okét kapok. – Menj be a gyerekek szobájába és szed össze a koszos ruhákat is.
- Tudom, hogy mit kell csinálnom! – jön ki a fürdőből. A kijelentésére csak felhúzom az egyik szemöldököm és így nézek rá. Brian tovább megy a szobákba összeszedni a szennyest én pedig neki állok elmosogatni a reggeli szennyes edényeit. Mivel enyém a takarítás így neki is állok a konyhának a mosogatás végeztével. A gyerekek nélkül sokkal könnyebben megy az egész folyamat, nincs, aki megzavarna vagy éppen hátráltatna.
- A kékeket elindítottam. – áll meg a konyha bejáratánál Brian. – Mit csinilájak?
- Csinálj egy felmosó vizet majd porszívózd és mosd fel a konyhát. Ha végeztél a konyhával kezd el a nappalit majd az előszobát is. Én rendbe rakom a szobákat és a wc-t meg a másik fürdőt. – mondom és a porrongyot bele dobom a vödörbe majd felveszem és kimegyek a konyhából, amiben végeztem a portörléssel és a rendrakással. Először a mi szobánkba megyek be. Mivel nálunk van a legkevesebb kupi, így gyorsan végzek itt majd ezután jöhetnek a gyerekek szobái, amik nagyon sokszor úgy néznek ki, mint egy csatatér és ez most sem volt máshogy. Imádom a gyerekeimet, de ilyenkor igen mérges vagyok rájuk.
Egy óra alatt megvagyok a gyerekek szobáival és a wc-vel meg a fürdővel is. Ez idő alatt Brian is végzett a nappaliban és a lakás többi helységével, ami rámaradt.
- Én készen vagyok. – karolom át a nyakát és egy puszit nyomok az arcára. – Nem akarunk elmenni valahova, ha már nincsenek itthon a gyerekek?
- Hova szeretnél menni? – kérdezi és a hajammal kezd eljátszani.
- Mondjuk moziba és utána beülhetnék egy kajáldába. Mit szólsz ehhez?
- Nekem tetszik és milyen filmre akarsz elmenni?
- Nem tudom. – vonom meg a vállaimat. – Menjünk oda és random üljünk be egy filmre, mint régen. – mondom mire a szája egy mosolyra húzódik a régi emlékekre. Mikor még a kapcsolatunk elején voltunk minden egyes mozis randin amire elvitt Brian egy teljesen random filmre ültünkbe, amit éppen akkor játszottak. Voltunk rengeteg borzalmas filmen és nagyon jókon is. Imádtam mikor ilyen randikra vitt.
- Nagyon tetszik az ötlet. – húz magához és megcsókol. – Szeretlek. – mondja mikor elvállunk és összedöntjük a homlokunkat.
- Én is szeretlek és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem. – mondom ki mire felhúzza az egyik szemöldökét. – Tényleg nem bánom, hogy így alakultak a dolgok köztünk. – utalok arra az időszakra amikor nem voltunk jóban. – Mert a sok rossz és veszekedés után is itt vagyunk és szeretjük egymást. Nem akarom hallani, hogy mennyire sajnálod azt az időszakot. – fogom be a száját mikor szólásra nyitja. – Nem bocsátottam meg és valószínűleg soha nem is fogok teljesen, de félre tettem már a dolgot mert szeretlek.
El sem tudom mondani, hogymennyire szeretlek. – csókol meg újra. – Szeretlek. – mondja a csókok között mire még jobban magamhoz húzom.