Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

2.rész (Szerelem Rész)

-Kérsz egy kávét? - kérdezte Milán, viszonylag kedvesen. Viszonylag.
-Elfogadom, köszönöm. - eresztettem egy fél mosolyt, mire Milán is rámmosolygott. Csinált nekem egy kávét, és miután a kezembe adta, lépéseket hallottunk meg az emeletről.
-Jó reggelt! - láttunk meg egy kissé álmos és másnapos Petit.
-Jobbat! - intettem neki.
-Mivan Tesó, hosszú volt az éjszaka?- kérdezte Milán röhögve.
-Hát... - nevette el magát a másik is.
-Mire célzol? - néztem Milora.
-Semmire... - mondta kicsit bizonytalanul, mint aki olyat mondott, amit nem kellet volna.
-Halljam.
-Jó, lehet, hogy a barátnőddel, mi....- kezdte Peti, de be se kellett fejezze. Pislogás nélkül meredtem rájuk.
-Hol van Kriszti?
-Nemtudom, már korán elment...
-Ekkora barmokat, mint ti- mondtam és már az emeleten voltam, hogy felszedjem a cuccaim. Gyorsan elhagytam a lakást és a legközelebbi buszmegállót is megkerestem. Felszálltam az első buszra és fél óra alatt otthon voltam. Krisztit, a szobájába találtam meg és valószínűsítem, hogy sírt. Oooo, de meg fogom fojtani Maricsot.
-Édesem... - néztem rá. A szemembe nézett és a könnyektől gondoltam, hogy nem örül.
-Szia...
-Mesélj. - ültem oda mellé és a hátát kezdtem simogatni.
-Egy ribancnak érzem magam...
-Ez te is tudod, hogy nincs így.
-De igen. Berúgtam és már egy fiú ágyában kötöttem ki. Akinek naponta más van az ágyában. Kihasználta, hogy nem vagyok józan és így szobára tud vinni. Miért van az, hogy végre találok egy fiút, aki normálisnak tűnik, de aztán mégsem az...? - hajtotta a fejét a térdére és megint sírni kezdett. Hirtelen annyira sajnálni kezdtem, de nem tudtam mit tenni. Abban igaza volt, hogy Peti kihasználta.
-Figyelj rám - emeltem fel a fejét, kényszerítve, hogy a szemembe nézzen - Nem vagy ribanc. Ez nem a te hibád, hisz te csak jól akartad érezni magad. Viszont ettől, nem vagy kevesebb. Egyszer meg fogod találni azt a fiút aki megbecsül, és ha ez nem Peti lesz akkor nem ő lesz. Sokkal többet érsz annál, minthogy egy ilyen miatt padlóra kerülj. Értve vagyok?
-Igen...
-Akkor jó- biccentettem és elengedtem az arcát. - Mit csinálunk ma?
-Be kéne menni stúdióba, fel kéne venni az új dalt.
-Jólvan. Akkor délelőtt filmezünk és pihenünk, aztán délután bemegyünk a stúdióba. Jó lesz?
-Jó lesz - mosolygott rám. - Köszönöm, hogy mindig számíthatok rád.
-Ugyan. Hisz ezért tartasz.
-Ez nem igaz! - tette csípőre a kezét - azért, mert muszáj!
-Na, kössz - röhögtem el magam és átöleltem.
Délelőtt tényleg csak filmeztünk, aztán elmentünk kajálni és a studio felé vettük az irányt. Estig el is voltunk az új zenével, aminek egyébként a címe: Kilométerek nélküled. Felvettük a verzéket és a refrént, viszont kéne rá egy feat, mert így nagyon egy hangú, szóval azt még keríteni kéne. Igazából ötletünk sincs, úgyhogy jó lesz xd. 10 körül értünk haza és készülődni kezdtünk, mert úgy döntöttünk, hogy ma is matt részegre isszuk magunkat. Szóval megyünk bulizni. Egy közeli bárt, találtunk a legalkalmasabbnak, úgyhogy odamentünk. Mindketten kikértünk egy-egy koktélt és bevonultunk a tömegbe táncolni. Egy idő után, mikor már volt bennünk egy kevés, vagy inkább sok pia, feltűnt, hogy Kriszti elkeveredett valamerre. Így egyedül táncoltam tovább, majd egy hideg kezet éreztem meg a csípőmön, amitől megálltam egy pillanatra.
-Helló Kicsi - suttogta a fülembe egy ismerős mély hang. Először megijedtem aztán amint meghallottam az ismerős hangot, megnyugodtam. Szembe fordultam a fiúval és megláttam Milánt, vagyis inkább a mellkasát, mert egy kicsivel, de inkább sokkal, magasabb nálam. Felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Amint belenéztem a barna szemekbe, egy fura érzés kezdett kavarogni bennem, de elhesegettem a gondolatot.
-Hát te? - kérdeztem hangosan, mert az üvöltő zenétől a saját gondolataim se hallottam.
-Bulizunk a srácokkal. Ott - mutatott a sarokba egy asztal felé - ülnek a többiek, Peti pedig asszem a barátnődre vadászik.
-Kiherélem, ha egy ujjal is hozzáér.- sziszegtem.
-Nem akar ő rosszat. Rendes gyerek, csak néha túl lő a célon. A tegnapi szerintem is túlzás volt. Éppen ezért keresi szerintem Krisztit, mert bocsánatot akar kérni.
-Azt értékelem. - mosolyogtam Milora. Közben fel se tűnt, hogy még mindig táncoltunk.
-Leülsz hozzánk? - mutatott megint hátra.
-Uhum - feleltem. Milán az ujjait az enyémre kulcsolta és elkezdett húzni a tömegben. Megállt az asztaluk mellett, beengedett, hogy én üljek belülre, ő pedig leült mellém.
-Sziasztok - köszöntem úgy általánosságban.
-Szia - köszöntek vissza egyszerre. Sokat nevettünk a srácokkal, viszont mivel majdnem teljesen új társaság volt, folyamatban járt a lábam, az asztal alatt. Egyszercsak egy kezet éreztem meg a combomon, mire automatikusan abbahagytam a lábrázást. Egyből tudtam, ki az, hiszen csak Milo ült mellettem. Oldalra pillantottam, viszont Milán tovább beszélgetett a fiúkkal, úgyhogy nem nézett rám, bár tudtam, hogy figyel rám, ezért egy fél mosolyra húztam a számat. Továbbra is jókat beszélgettünk a srácokkal, aztán visszaért a gerle pár is.
-Na, mi újság? - kérdezte Bruno.
-Minden fasza - vágta le magát Peti, Milán másik oldalára. Mellette a barátnőm foglalt helyet, akinek egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára.
-Az mit jelent? - hajoltam előrébb, hogy Petit is lássam.
-Igazából, úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk együtt. - felelte Krisztina, aki kikerült a sokkból. Peti kissé félve nézett rám, lehet megijedt a reggeli kirohanásom miatt. A többiek gratuláltak, de én csak Petit néztem.
-Ha nem bántod meg, és legközelebb nem arra kell hazamenjek, hogy miattad sír, akkor életben hagylak. Egyébként meg örülök nektek - törtem meg a csendet. Peti elmosolyodott, mögötte Krisztina pedig hálásan nézett rám.

Megyek T. Danny koncertre, úgyhogy így előtte gondoltam hozok egy részt😁❤️