Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

32.rész

Reggel igen komoly fejfájásra keltem fel. Hunyorogva ültem fel az ágyon, és töröltem meg az arcom. Két kézzel beletúrtam a hajamba, majd próbáltam visszaemlékezni, mi is történt tegnap este. A Balatonban fürdésig megvolt minden, aztán képszakadás. Utána pedig onnantól van meg, hogy Milánnal fel jöttünk. Az a része a tegnapnak már teljesen tiszta. Túlságosan is tiszta.
-Ooooo, basszameg. - dőltem vissza az ágyba, mire Milán ijedten felnézett mellettem.
-Mi történt? Jesszus, de fáj a fejem - fogta az arcát.
-Mennyire van meg a tegnap este? - fordultam felé teljesen.
-Nem túl tiszta. - válaszolta röviden, aztán felállt az ágyból, felkapott egy gatyát és a kezébe vett egy pólót.
-És az megvan, hogy védekeztünk-e, ugyan? - ültem fel az ágyban. Milán megállt a mozdulatban, és hátra nézett rám.
-Azt ne mond, hogy nem védekeztünk. - meredt rám pislogás nélkül.
-Talán nekem kellett volna figyelnem rá? - vontam fel a fél szemöldököm.
-A kurva életbe - hunyta le a szemét Milo idegesen.
-Én is ezt mondom. - sóhajtva néztem a plafonra.
-Joooo, gondolkozzunk. - ült vissza mellém az ágyra.
-Hát, nagyon sok dolgon nem kell. Nem védekeztünk, úgyhogy van valószínűsége. - vázoltam fel a pozitívnak nem mondható dolgokat.
-Nem szedsz gyógyszert? - nézett maga elé Milán.
-Nem, mert van benne valami amire allergiás vagyok - ingattam a fejem.
-Hát ez fasza - dőlt vissza az ágyra, majd a fejére húzott egy párnát és elordította magát, mire én összerezzentem.
-Persze, keltsd fel a többieket is. - motyogtam magam elé, majd kimásztam az ágyból, felöltöztem, és lementem. Főztem magamnak gyorsan egy kávét, aztán felültem a konyhapultra. Pár perccel később Milán trappolt le a lépcsőn, aztán megállt velem szembe.
-Nem biztos még, oké? - néztem a szemébe. - Majd, ha ESETLEG pozitív terhességi tesztet fogok a kezembe, na akkor baj van - döntöttem oldalra a fejem fintorogva.
-Oké - nyomott egy puszit a számra, viszont nem engedtem, hogy elhúzódjon tőlem, úgyhogy a derekamra csúsztatta a kezét, és hosszú csók lett.
-Lenyomtok a konyhapulton is egy menetet? - verte hátba Milánt, Peti. Röhögve szakadtunk el egymástól, és mindketten Petire néztünk.
-Most mivan? Hangosak vagytok, na. - tárta szét a karját. Gyorsan kisprintelt a teraszra, mert Milán megindult felé. Nevetve néztem utánuk, aztán Kriszti is megérkezett.
-Azt a kurva, de fáj a fejem. - nyitotta ki a szekrényt, és kikapott egy gyógyszert belőle.
-Neked is napsütéses szép jó reggelt - köszöntem neki nevetve. Bevette a gyógyszert, kinézett az ablakon, aztán rám nézett.
-Szakad az eső - közölte. Pár másodpercig bámultuk egymást, végül elröhögtük magunkat.
-És a két fiú, kint kergetőzik. - néztem ki én is az udvarra.
-Mert óvodások - vágta rá Kriszti.
-Baszki, arról nem volt szó, hogy zuhog az eső. - trappolt be Peti, aztán Milo is, mind a ketten csurom vizesen.
-Szerintem kicsit vizesek vagytok - közöltem velük, észrevételem.
-Hallod, ha nem szólsz hülyén halok meg - vágta rá Peti, aztán felmentek az emeletre gondolom azzal a céllal, hogy átöltöznek.
-Akarjam tudni? - nézett utánuk Bruno, amikor bejött a konyhába.
-Ne - feleltük egyszerre Krisztinával. A fiú szórakozottan főzött magának egy kávét. Lassan mindenki megérkezett, úgyhogy leültünk reggelizni. Mindenféle téma ment, de én képtelen voltam koncentrálni. Csak az járt a fejemben, hogy mekkora hibát is követtünk el, Milánnal.
-Ugye, Száva? - nézett rám Peti nevetve.
-Hm? - ráztam meg a fejem, kikerülve a bambulásból.
-Föld hívja Szávát. Itt vagy köztünk? - mondta Manu nevetve.
-Aha, csak elbambultam. Mi volt a kérdés? - néztem újra Petire.
-Hagyd, nem fontos - küldött felém egy mosolyt. Visszamosolyogtam, aztán tovább turkáltam a kajám. Egy falatot sem ettem még.
-Egyél - hajolt oda Milo.
-Nem vagyok éhes. - vontam meg a vállam.
-Baj van? - kérdezett rá. Néha annyira utálom hogy ismer. Aprót bólintottam, amit Milo egy biccentéssel nyugtázott, és visszafordult a többiekhez. Befejeztük a reggelit, a többiek a nappaliban beszélgettek, én pedig mosogattam.
-Hova menjünk maaaaaa? - hisztizett Spacc.
-Tönkre - kiabáltam ki.
-Az már meg volt! - szólt vissza Manuel. Nevetés rázta meg a házat.
-Mondja ezt az, aki heti szinten több koncertre jár. - vágtam vissza.
-Ezt megkaptad haver - hallottam Bruno hangját. Mosolyogva folytattam a mosogatást. Mikor már az utolsó tányér volt a kezembe, két kéz csúszott a derekamra.
-Mizu? - dőltem hátra, mikor elraktam a tányért, és megtöröltem a kezem.
-Semmi - fúrta a fejét a nyakamba. - Felmegyünk? - motyogta.
-Mehetünk - feleltem, aztán Milán megfogta a kezem és az emelet felé húzott.
-Azért halkan! - szólt oda Bruno. Milán bemutatott neki, majd beértünk a szobába. Milán felült az ágyra, a falnak támasztott háttal. Felmásztam mellé, beültem az ölébe vele szembe, a kezeit pedig a derekamra csúsztatta. Mosolyogva néztük egymást egy ideig.