Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

28.rész

Milánnal filmezéssel töltöttük a napot. Olyan 8 felé kezdtük összeszedni magunkat, hogy nekiálljunk a kajának. A fiúk a hússal és a grillel voltak el, mi lányok pedig a zöldségekkel. Én salátát csináltam, Sára krumplit pucolt, Kriszti bevállalta a piákat, Petivel, úgyhogy ők leléptek boltba.
-Lányok, somersbyt? - dugta be a fejét, Bruno, két üveg piával.
-Én elfogadom, köszi - vettem el tőle.
-Én most nem - rázta meg a fejét Sára, mire Bruno nem is kérdezett többet, csak kiment. Ez kissé fura volt nekem, úgyhogy Sárira néztem.
-Hogy-hogy? - kérdeztem.
-Nem kívánom. - válaszolta vállat vonva.
-A piát? Te? - vontam fel a szemöldököm. Sára megforgatta a szemét, aztán kiment, egy tálcával a kezében. Gyors végeztem a salátával, és én is kimentem. Mire a fiúknak sikerült elkezdeni a hús sütését, addigra Petiék is befutottak. Mindenkinek töltöttünk egy rövidet, kivéve Sárinak, aki most sem kért.
-Na és mire igyunk? - tette fel a fontos kérdést Laci.
-Igazából... - kezdte Bruno.
-Lenne egy bejelenteni valónk. - folytatta Sára. Kérdőn pillantottunk rájuk, mire összemosolyogtak, majd újra ránk néztek.
-Babánk lesz - mondták egyszerre. Egy ideig mind ledöbbenve, pislogás nélkül meredtünk rájuk.
-Hát akkor igyunk az új csapattagra - közölte egyszerűen Spacc.
-A családtag, szerintem valóságosabb - vágta rá Manuel. (Halálos iramban vibe-om van xd, szerk.) A kijelentésén, szinte mindannyian elmosolyodtunk, majd égnek emeltük a poharainkat.
-Az új családtagra - mondtuk egyszerre, és a poharak koccantak a levegőbe. A többiek leültek, egy-egy üveg sörrel, Milán pedig elment ellenőrizni a kaját. Utána mentem, és átöleltem hátulról. Gyorsan átfordította az utolsó húst, majd felém fordult. Kezeit a derekamra csúsztatta, én pedig átöleltem a nyakát. Lehajolt hozzám, és homlokát az enyémnek döntötte.
-Mizu, gyönyörűm? - kérdezte egy vadító félmosollyal.
-Semmi érdekes. - válaszoltam, folyamatosan cikázva a szemei és az ajkai közt. Ezt Milo is észrevehette, mert lassan megcsókolt.
-Na azért toleráljuk a singlieket! - kiabált oda Spacc, mire röhögve elengedtem Milánt, és megfordultam. Ekkor tűnt fel, hogy Kriszti, Peti ölében ült, Sára és Bruno pedig egymás mellett ültek, összekulcsolt kezekkel.
-Szerezz magadnak egy csajt, és akkor már nincs probléma - vágta rá Sára.
-OOo, ha az olyan egyszerű lenne. - jelentette ki Laci, röhögve. Nevetett, de tudtuk, hogy fáj neki. A mosoly mögött fájdalom húzódik. Összenéztünk Krisztivel, de inkább nem beszéltünk róla, mert nem akartuk, tovább feszegetni. Milánnal, mi is leültünk közéjük, és kézbe vettünk egy-egy sört.
-Ma mi a cél? Részegek leszünk? - kérdeztem, belekortyolva az italomba. A többiek halkan elnevették magukat, de ez se törte meg az előbb kialakult hangulatot. Nem az a társaság vagyunk, ahol kifogy bármikor is a szó, de most nem tudtunk semmit mondani. Mindannyian bámultunk magunk elé, és nem szóltunk semmit. Ráhajtottam a fejem Milo vállára, aki átkarolta a derekam. Laci hirtelen felállt, és nagy léptekkel, a sörével, elindult a Balaton felé. Egy ideig bámultunk utána, majd összenéztünk.
-Na, ki megy utána? - kérdeztem.
-Szerintem menj te. - mondta óvatosan Bruno. Rápillantottam Milánra, aki csak bólintott egy aprót. Leraktam a piát, felálltam, és elindultam a Balaton felé. Laci a stégen ült. Leültem mellé, és egy ideig csak mindketten néztük a vizet.
-Állandóan elbaszok mindent - mondta halkan.
-Ez nem igaz... - kezdtem.
-De igen, Száva. Te is tudod, hogy így van, csak nem mered bevallani, mert a barátom vagy - nézett a szemembe. Nekem pedig ekkor szemet szúrt valami.
-Laci... - kezdtem óvatosan.
-Tudom. Már legalább egy éve, nem tudok leszokni róla. - szakította meg a szemkontaktust.
-Tud róla valaki? - kérdeztem suttogva.
-Nem - rázta a fejét.
-Miért nem szóltál senkinek? - kérdeztem, mire Laci felállt, úgy én is. Háttal állt nekem.
-Azért, mert nincs szükségem a sajnálatra, és az irányításra! Le akartam tenni ezt a szart, de kurvára nem megy! - mondta hangosan, közben felém fordult.
-Legalább nekem vagy Brunonak szólhattál volna - vágtam rá.
-Miért, mit tudtatok volna tenni?! Hm?? Segített volna bármit is?! Kurvára nem! - lépett egyet közelebb én pedig kezdtem félni tőle, de nem hátráltam. - Nem akarom azt hallgatni, hogy mekkorát csalódtatok bennem! - folytatta kiabálva.
-Laci, kérlek...
-Ne Száva. Könyörgöm csak ezt ne! Amióta a társaságba kerültél, te vagy az akit állandóan sajnálni kell valami miatt! Milán nem veszi észre, hogy csak játszol vele! - mondta a szemembe kiabálva, én pedig mostmár egy lépést hátráltam. Könnyek szöktek a szemembe, azon amit mondott.
-Igazad van. Tényleg. - mondtam halkan. Megint közelebb jött, én pedig újra egy lépést hátra léptem, ami Lacinak fel is tűnt.
-Te... Te félsz tőlem? - kérdezte, a szemembe nézve. A szemében csalódottság és bűntudat tükröződött. Gyorsan kikerültem, és vissza mentem a házba.