Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

26.rész

Kaja után úgy döntöttünk, a lányokkal, hogy mi óriáskerekezni akarunk. Természetesen ez így is történt, mert hát a fiúknak nincs beleszólásuk. Tök nyugodtan álltak mellettünk a sorban, egészen addig amíg nem ketten álltak előttünk. Peti azon hisztizett, hogy le fogunk zuhanni, Laci közölte, hogy ő fél a magasságtól, Manuelnek az volt a kifogása, hogy ő rosszul van, Bruno meg anblokk hisztis volt. Milán szórakozottan nézett a haverjaira, úgy tűnt ez most neki is elég vicces.
-Menstruáltok vagy mi bajotok van? - kérdeztem röhögve, Milo kezét fogva.
-Én arra a szarra fel nem ülök! - közölték teljesen egyszerre, mikor már a kabinban ültünk.
-Már rajta vagytok, szóval ezt beszoptátok - közölte Kriszti is szórakozottan. Felfele menet, végig sopánkodtak, aztán mikor a tetején megállt, egy kislányos sikolyt hallatak, aminek következtében először pislogás nélkül meredtünk rájuk, majd kitört belőlünk a röhögés. Bruno és Peti a barátnőjük kezét szorongatták, Manu és Laci pedig a két korlátot.
-Hány évesek, tulajdonképpen? - Hajoltam Milánhoz.
-Őszinte legyek vagy kedves? - kérdezett vissza röhögve.
-Te jól bírod. - jegyeztem meg.
-Sose volt gondom a magassággal. Ha nem jön be a zenélés, elmentem volna valami légitársasághoz. - mesélte.
-Ezt nem is tudtam. - lepődtem meg.
-Senki, nem tudta. - mosolygott rám - Úgy voltam vele, majd beavatom őket, ha utcára kerülök, mert nem lesz munkám. Dehát bejött az élet - tárta szét a karját. Mosolyogva néztem rá, ugyanis még sosem volt dolgom fiúval, akinek lett volna B terve arra az esetre, ha mégsem úgy jön össze, ahogy ő szeretné.
-És te, Kicsi? Te mit csináltál volna, ha nem lett volna ilyen kurva jó hangod? - vonta fel a szemöldökét, mosolyogva, én pedig a becenév, és a bók hallatán fülig pirultam.
-Te aztán tudsz bókolni - jegyeztem meg mellékesen, mire Milán nyomott egy puszit az arcomra. - Egyébként pedig, hatalmas álmom, egyszer kijutni Spanyolországba. Valószínűleg, ott kerestem volna magamnak valami munkát. Kiskorom óta imádtam összerakni, vagy éppen szétszerelni, megjavítani és újra összerakni dolgokat. Úgyhogy valami robotika lett volna - vázoltam fel az én B opcióm.
-Azta. Céltudatos lányt találtam magamnak - mondta elismerően.
-Céltudatos fiú mellé, céltudatos lány illik. - támasztottam meg az állam a vállán. Mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra. Úgy elbeszélgettük az időt, hogy fel se tűnt, már lent is voltunk. A másik 4 fiú azonnal elhagyta a kabint, mi meg a lányokkal és Milánnal, komótosan és röhögve hagytuk el.
-Na meghaltatok? - állt meg Sári, a földön fekvő barátja és haverjai mellett.
-Nem, de közel álltunk hozzá! - vágta rá reflexből Spacc, mire az egész társaság felnevetett. Az egész utca tőlünk zengett, olyan hangosan nevettünk. Na ilyenkor szokták az idősek azt gondolni, hogy ezek a mai fiatalok, nem tisztelnek semmit. Pedig a mai fiatalok, a rengeteg stressz mellett, csak kicsit szórakozni akarnak. Azért hangos tőlünk az egész utca, mert azokkal vagyunk akiket szeretünk, és azokkal, akik mellett önmagunk lehetünk. Mert a kötelező dolgokon túl, a kamaszok életében is ott vannak a fontos dolgok. Barátok, szerelem, szabadság, szórakozás, bulizás. És akármennyire is nem tetszik ez egyes embereknek, ezek vagyunk mi, és teszünk a véleményükre. Ugyanis, mind benne vagyunk a médiában, mint híres személyek, úgyhogy tudjuk kezelni a kritikát. És ez általában úgy történik, hogy simán elsiklunk felette. Mikor összejöttünk Milánnal, akkor rengeteg utálkozó üzenetet kaptam a rajongóiktól, viszont amint rájöttek, hogy nem zavar, akkor abbahagyták. Mert úgy már nem buli, ha a másiknak nem fáj.
-Kicsi! - szólongatott Milán, mert valószínűleg elbambultam.
-Hmm? - kaptam rá a fejem. A többiek is engem vizslattak.
-Lemegyünk a tópartra? - kérdezte meg újra Peti.
-Mehetünk - egyeztem bele. Gyorsan elugrottunk, a  szállásra, cuccokért, aztán lementünk a Balaton partra, a naplementében. Átvettük a fürdőruhákat és bementünk a vízbe. Pár perce már bent álltunk, amikor Laci éppen Sárával beszélgetett, mikor Bruno hirtelen, oldalról ráugrott. Köhögve jöttek fel a víz alól, majd Spacc, Bruncsi után eredt. Szaladtak pár kört a vízben, mint az óvodások, aztán mikor nem kaptak már levegőt, elvették Petitől a sörüket, beleittak, aztán újra kergetőzni kezdtek. Egy idő után eléggé kezdtük unni, a többiekkel.
-Kakasviadalozunk? - dobta be az ötletet Milo. Párba álltunk:
Kriszti-Peti
Bruncsi-Sári
Én-Milán
Manuel-Spacc
A két fiú vitázott egy sort, hogy ki üljön, kinek a nyakában, de aztán elkezdtünk játszani. Én először lelöktem Sárát, aztán engem lelökött Laci, majd Kriszti is Spaccot. Végül Kriszti lelökött engem, ezzel ők nyertek igazából. Estefelé kimentünk a vízből, és már a sötétben, nekilendültünk a városnak. Hangosak voltunk, jól éreztük magunkat, és sokat nevettünk. Több ember is rosszallóan nézett ránk, több idős oda is szólt valamit, de telibe tettünk az egészre. Azért, mert a magányos és élettelen embereknek, a szürke hétköznapjaik mellett, kurvára bassza a szemét az, hogy vannak emberek, akiknek van életük, barátaik, lelki társuk, és tudják jól érezni is magunkat. Addig örül, amíg a másiknak fáj, az amit mond, aztán mikor a másik szarik a véleményükre, akkor már nem buli.