Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

21.rész

Reggel 4-kor szólt az ébresztőm, amit le is nyomtam, majd megfordultam és Milán arcát kezdtem puszilgatni, aki viszont nem kelt fel.
-Jó reggelt - mondtam halkan. Milán morgott valamit, majd megfordult. Felvont szemöldökkel néztem rá, viszont aztán kaján vigyorra húztam a számat, mert pont elég közel került a széléhez. Egy szép rúgással, már lent is ült a földön. Felnézett rám az ágyra, én pedig nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-A puszilgatás jobban tetszett - kelt fel, majd magára kapott egy nadrágot és kiment a szobából. Persze, pólót meg majd anyám húz, nem? Én is felvettem egy pólót, és egy rövidnadrágot, és utána mentem. A másik kettő még nem volt fent, Milo pedig kint állt az erkélyen és cigizett, nekem háttal. Ki mentem én is, és hátulról átöleltem. Egyik kezével átkarolta a derekam, a másikat pedig a szájához emelte és szívott egyet a cigiből, majd elém tartotta és én is szívtam bele egyet. Labújjhegyre álltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire elnyomta a cigit és megcsókolt. Visszamentünk a lakásba és én neki álltam reggelit csinálni, Milán pedig kávét főzött.
-Felkelted Petiéket? - néztem Milora. Egy ördögi vigyorra húzta a száját és leszedett egy tálat a szekrényből, majd tele rakta vízzel. - Te tudod. - néztem vissza a tojásra. Milán felment az emeletre, majd pár perccel később futott le, és megállt a takarásomba. Nem mintha nem lenne nálam két fejjel nagyobb, dehát. Peti is utána jött a lépcsőn és full vizesen állt meg a konyhaajtóban. A szemébe lógó vizes haját, az ujjaival kifésülte onnan, majd a barátom felé kezdett sétálni, aki közben kiszaladt az udvarra, Peti pedig utána ment. Pillanatokon belül egy szintén vizes Kriszti jött be a konyhába és főzött magának kávét.
-Jó reggelt - néztem rá szórakozottan.
-A barátodra kellett keljek, ahogy leönt. Szerinted, hol jó ez a reggel? - nézett rám unottan, majd elröhögtük magunkat.
-Én reggel úgy keltettem, hogy lerúgtam az ágyról, szóval... - gondolkodtam el, mire Kriszti annyira nevetett, hogy félre nyelte a kávéját. Lassan de biztosan sikerült elkészülnünk, és 6-kor már teljes harcifaszban, menetre kész voltunk. Kivittük a cuccokat a buszba, aztán elindultunk. Milán vezetett, én ültem mellette, Kriszti és Peti pedig befoglaltak két ülést a mögöttünk lévő sorban. Először felvettük Manuelt, aki bevágta magát hátra és el is aludt. Következő volt a másik duó, és Sára. Így már teljes létszámmal indultunk a Balaton felé. Rajtam és Milánon kívül, szép lassan mindenki elaludt hátul, mi pedig a halk zene mellett ültünk, csöndben. Milán a combom simogatta, én pedig az ablakon bámultam ki.
-Hogy ismertétek meg egymást Petivel? - kérdeztem Milántól.
-Igazából együtt jártunk teniszezni, ott jóba lettünk, majd együtt mentünk egyetemre, ahonnan együtt vágtak ki minket, aztán elkezdtünk zenélni. Röviden és tömören ennyi. - mondta elgondolkodva - Na és te meg Kriszti?
-Általánosban, pont úgy jártunk, hogy ő akkor volt nyolcadikos, mikor én ötödikes. Aztán egyszer összebalhéztam valakivel, Kriszti pedig elbánt vele. Majdnem kicsapták miatta, de azóta elválaszthatatlanok vagyunk. - feleltem egyszerűen. Aztán pedig mindenféle más téma szóba jött, de jól éreztük magunkat. A többiek egészen az első benzinkútig aludtak, ahol amint megálltunk, már egyik se volt a kocsiban. Milánnal egymásra nézve elröhögtük magunkat, majd a kezem elkapva megindult ő is. Elmentünk mind mosdóba, meg betáraztunk cuccokból is. Én egy csomag gumicukorral, és egy Hellel tértem vissza. Milo is hozzám hasonlóan, egy energiaitalt vásárolt csak. A többieknél viszont töménytelen mennyiségű kaja és pia (mintha abból amúgy se lett volna tömérdek) volt. Na és innentől kezdődött a szórakozás. Egész úton ettünk, ittunk (természetesen Milán nem) és énekeltünk. Rettenetesen jól szórakoztunk. Aztán mikor leértünk, bevettük a szállásunkat és ekkor került csak elő a többi pia. Mostmár Milán is ivott. Egyedül én, Sára és Kriszti voltunk végül józanok. De a fiúk rengeteget ittak. Lacikát éjjel kettőkor a Balatonból kellett kihalászni, mert azzal a céllal ment be, hogy ő most átúszik a túl partra. Petit hajnalban egy bokorból kellett összeszedni, mert nem tudott megállni a lábán. Bruno általában picit nagyon kanos, ha részeg szóval Sárival, olyan fél három körül eltűntek. Manuel énekelt a ping-pong asztal tetején, ahonnét majdnem leborult. Mire mindegyiket sikerült ágyba tenni, addigra hajnali 4 volt. Mikor visszaértem a szobába, hulla fáradt voltam. Milán a telefonján nézett valamit, aztán mikor meglátott, eltette. Átvettem gyorsan egy pólót, aztán odasétáltam az ágy mellé. Milán megfogta a kezem, és az ölébe húzott, majd átkarolta a derekam, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Ültünk így egy darabig aztán lassan lecsukódtak a szemeim, végül pedig teljesen elaludtam.