Először csak a bulizós rész koncepcióját beszélték, azt majd máskor forgatják le. A cicababák eléggé csalódottnak tűntek, hogy nem most lesz, dehát az élet igazságtalan. Velük. Én csak örülök, hogy nem most lesz ez a rész. Gyorsan összepakoltak és fél óra múlva Milán állt meg előttem, mert én még mindig a kocsi motorháztetején ültem. Emma a kocsiban aludt, már egy jó órája. -Mehetünk? - kérdezte Milo. Bólogattam, aztán leugrottam, közvetlen elé. Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Picit oldalra döntötte a fejét és el mosolyodott. -Mi az? - kérdeztem nevetve. -Csak, olyan gyönyörű vagy - mosolygott cukin. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Milán viszonozta és átkarolta a derekam. Kicsit hátrébb hajolt és csak bambult az íriszeimbe. -Bocsi - jött oda egy nyávogó hang. Milán fájdalmas arckifejezés után fél kézzel elengedett, viszont a másikkal fogta a derekam és a csajra nézett. -Igen? - kérdezett rá viszonylag kedvesen. -Elkérhetem a telefonszámod? Persze, csak a klip miatt - nézett rám, undorító kamu mosollyal. -Ha a klippel kapcsolatban kell valami, akkor ne engem keress, hanem a rendezőket. - rendezte le Milán. -De... - kezdte volna megint a csaj. -Figyelj, mennyire zavar, hogy barátnőm van? - vágott közbe Milo. -Nem különösebben - adta be a derekát, vállat vonva. - Minden fiút el lehet csábítani. - dobta át a haját a válla felett. -De csakis akkor ha ő is akarja - szóltam közbe én is, felvont szemöldökkel. A lány szúrós szemekkel végig mért. -Menjünk - nézett rám Milán, mire én bólintottam. Ellépett tőlem és beült a kormány mögé, én pedig az anyósülésre. A csaj hátrébb lépett kettőt, így Milo el is indult Pest irányába. Csippant kettőt a telefonom, ami azt jelezte, hogy üzenetem érkezett. Sári írt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyertek hozzánk. Gondoltuk iszogathatnánk kicsit vagy ilyesmi. -Ki az? - pillantott rám Milán. -Sára. Elküldte a képet, meg írta, hogy gondolták iszogathatnánk menjünk hozzájuk. - néztem a fiúra. -Nemtom, menjünk? - kérdezte. -Hát, szerintem Emma most kialussza magát akkor ő is a toppon lesz. Szerintem mehetünk. -Akkor megyünk - rakta be jobbra az indexet. Visszaírtam Sárinak, hogy mindjárt megyünk. Egy lájkot küldött vissza. Én is szeretlek barátnőm. Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és az utat néztem. Milán lassan a combomra csúsztatta a kezét, én pedig elmosolyodtam és összekulcsoltam az ujjainkat. A hüvelykujjával a kézfejemet simogatta. Pár perccel később meg is érkeztünk Brunoékhoz. Közben Emma is felébredt szóval, mikor kivettem az ülésből, boldogan szaladt be. Milánnal kézen fogva léptünk be a lakásba, ahol nem volt senki, szóval kimentünk az udvarra. -Sziasztok - köszöntek a többiek szinte egyszerre. Úgy tűnik, mi voltunk az utolsók. -Sziasztok - ültünk le Milánnal egymás mellé. A fiú nem engedte el a kezem. -Szokásosan ti futottatok be utoljára - nézett röhögve az órájára Spacc. Mind elnevettük magunkat. -Bocs na, feltartottak - forgatta a szemét Milán. -Kitalálom. Szőke plasztik baba, asszem Edina, és kurvára rád volt tapadva ma - írta körül Peti a csajt, tökéletesen. -Telitalalálat. Kellett volna neki a telefonszámom. -Minek? - kérdezte Bruno. -Hát, mert, hogy a klippel kapcsolatban. Lekoptattam, hogy akkor a szervezőt zaklassa és ne engem. - masszírozta meg az orrnyergét. - És ezt mind, úgy, hogy Száva mellettem állt, tehát hogy ennyi esze nincs. -Mer, ha nem állok ott, odaadod? - tettetem felháborodottságot. -Valószínűleg - bólogatott Milo szórakozottan. -Inkább azt mondjátok mit kértek. - szólt bele Manuel. -Én vezetek! - tette fel a kezét védekezően Milán. -Én meg nem kérek. - mondtam. Kérdőn néztek ránk, de mi a legnagyobb természetességel ültünk ott. -Akkor miért nem Milán iszik és te vezetsz? - kérdezte végül Kriszti. -Ez engem is érdekelne - fordultam Milo felé. -Hát akkor dobj meg egy sörrel - vonta meg a vállát, nemtörődöm stílusban. Beszélgettünk egy jó 2 órát, mikor a gyerekek kezdtek nyűgösek lenni. -Anaa - mászott az ölembe Em. -Mondjad életem. - simítottam meg a kis arcát. -Álmosz vadok - mondta, megdörzsölve a szemét. -Menjünk, szerintem - néztem Milora, aki ugyanúgy a kislányt fürkészte. Bólintott egyet és letette az üres sörösüvegét. -Mi lelépünk - állt fel, aztán én is. -Jólvan. Holnap stúdió! - szólt Peti. -Jah, tudom. Ha fel tudok kelni, akkor megyek - nyújtozkodott Milán, mire mindenki felnevetett. Elköszöntünk a többiektől, és haza indultunk. Nem vezetek mostanában sűrűn, de most kifejezetten jól esett. Leparkoltam a ház előtt, Milán kivette hátulról Emmát, aki közben elaludt. Bevitte az ő szobájába, én pedig a mi szobánkba mentem. Amikor eljöttünk akkor is már émelyegtem, de most kicsivel rosszabb lett. Magamra kaptam, Milán egyik pólóját, végig dőltem az ágyon és csak bámultam a plafont. Lépteket hallottam meg, aztán Milán ült le mellém. -Rosszul vagy? - kérdezte, végig simítva a hasamon. Bólintottam egyet, miközben ránéztem. Feljebb ült az ágyon, hátát a falnak támasztotta engem pedig az ölébe húzott. Simogatta a hasam, engem pedig szép lassan elnyomott az álom.
