Reggel ébresztőre keltünk, elég korán magunkhoz képest. Igen szarul esett, dehát ez van. Egy kávé után, a fiúk gyorsan lecuccoltak a kocsiba, mi a lányokkal pedig körülnéztünk, hogy biztosan nem-e marad itt semmi. Elhagytuk a szállást, beültünk az autóba és száguldottunk is Pestre. A kora reggeli ébresztőt úgy értettem, hogy a napfelkeltében gyönyörködhettünk, mikor elindultunk. A többiek gyors benyomták a szundigombot, csak Milo és én voltunk ébren. Milán vezetett és átnyúlva hozzám, a combom simogatta. -Ha hazamentünk, kérek egy időpontot a dokimhoz. Megvizsgál, megkérdezem a véleményét, aztán meglátjuk - szólaltam meg végül, miközben köröket rajzoltam a körmömmel Milán kezére. -Ahogy érzed. - pillantott rám, aztán vissza az útra. -Egyébként, ha most minden körülménytől eltekintünk, akkor te szeretnéd? - kérdeztem. -Őszintén, ha elengedjük azt, hogy 16 éves vagy és még suliba jársz, meg az én karrierem, akkor én megtartanám. De így passz. - húzta el a száját. -Szóval szeretnél majd, később... - kezdtem. -Igen! Igen, szeretnék - mosolygott rám. Kicsatoltam a biztonsági övem, odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára, majd már vissza is ültem. Egyébként azért mentünk ilyen korán, mert a fiúknak délelőtt megbeszélése volt. -Milyen megbeszélés lesz? - kérdeztem. -Brunoék új zenéjének a klipjében benne leszünk és arra lesz. - felelte Milo. Gyorsan csináltam pár képet a napfelkeltéről, amiből egyet ki is tettem storyba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Pár óra múlva én is bealudtam. Mikor felkeltem, épp megálltunk egy benzinkútnál. Már csak Milo ült mellettem, és a GPS-t állítgatta. -Bejössz? - nézett rám, mikor látta, hogy fent vagyok. Bólintottam egyet, majd kiszálltam a kocsiból. Megvártam Milot, aki tankolt, aztán bementünk mi is a többiek után. Vettem magamnak egy vizet, meg egy hot dogot. Vagyishát Milán vette nekem, mert természetesen nem engedte, hogy magamnak vegyem. Vissza ültünk a buszba és beszélgettünk, közben pedig ettünk. Lassan fent is voltunk Pesten. Gyorsan hazadobtunk mindenkit, aztán Milo megállt előttünk. -Na bye - nyomtam egy csókot Milán szájára, aztán Krisztivel kiszedtük a bőröndjeinket, majd felmentünk a lakásba. -Otthon édes otthon - vágta le magát barátnőm a kanapéra. Nevetve mentem utána a nappaliba, aztán ráugrottam. - Au! - kiáltott fel nevetve Kriszti. Kipakoltuk a cuccunkat, amivel egész gyors megvoltunk. A szobában bedőltem az ágyba és a plafont bámultam, a gondolataimba merülve. Fél óra múlva elnyomott az álom. Arra keltem fel, hogy valaki az arcom simogatja. -Kicsi, ébresztő van - mondta Milán halkan. -Mm - morogtam, és a fejemre húztam a takarót. -Naa - nevetett Milo édesen. Kikukucskáltam a pléd alól, és ránéztem. - Kelj fel - mosolygott rám. Felültem vele szembe. Sűrűn pislogtam rá, Milán pedig nyomott egy puszit a homlokomra. Miután teljesen magamhoz tértem felkeltem, és lementünk a többiekhez. -Nem is voltak sokáig - mondta Peti, a telefonjára nézve. -Na kuss! - nevetve ültem le Milán mellé. - Mennyi az idő? - kérdeztem. -4 óra múlt. - felelte Kriszti. -Pillanat és jövök - mentem ki a teraszra, aztán elővettem a telefonom. 📞Szervusz Száva 📞Jó napot doktornő! Időpontot szeretnék kérni. 📞Rendben. Miért? - kérdezte a doki. 📞Egy pozitív terhességi teszt miatt - feleltem sóhajtva. A doktornő csendben volt a másik oldalon, gondolom picit lesokkoltam. 📞Akkor ultrahangra írjalak be? 📞Igen. 📞Rendben, holnap 2-re van egy időpontom. Jó lesz? 📞Tökéletes, köszönöm. 📞Ugyan. Akkor várlak holnap. Szia 📞Viszlát. A zsebembe csúsztattam a telefont, és visszamentem a többiekhez. -Na mizu? - kérdezte Sára, mikor visszaültem. -Kaptam egy időpontot holnap 2-re a dokihoz. - feleltem, nyelve egy nagyot. A többiek bólintottak egyet, aztán beszélgetni kezdtek. -Elviszel? - néztem a mellettem ülő Milánra, aki egész eddig szótlanul nézett rám. -Persze. - vágta rá egyből. Beszélgettünk, nevettünk, hülyéskedtünk. Aztán Peti egyszer került egyet a konyha felé, és egy adag piával tért vissza. Sárival unottan egymásra néztünk, mert úgy tűnt, mi leszünk a felvigyázók. Hajnali 3-ra sikerült full részegre inni magukat. Én bevállaltam a barátom, Petit és Manuelt, így Sárinak kellett megküzdenie Brunoval, Krisztivel és Spaccal. Fél négy volt, mire sikerült lezuhanyoznom, aztán eljutnom a szobámig. Előtte gyorsan ránéztem az összesre, hogy biztosan alszanak-e. Szerencsére semmi ilyen probléma nem adódott, úgyhogy nyugodtan ágyba bújhattam. Egy pulcsit vettem magamra, aztán az ágy felé indultam. Milo még ébren volt, és amikor leültem az ágy szélére, magára húzott, és átölelte a derekam. Pár perccel később hangos szuszogást hallottam már csak úgyhogy ebből következtettem, hogy elaludt. Nem sokkal később engem is elnyomott az álom.
