42.rész

242 16 0
                                    

Minimum 2 percig néztek rám pislogás nélkül, aztán mikor leesett nekik mit mondtam összenéztek. Kriszti volt az első aki felállt, odalépett hozzám, és szoros ölelésbe vont.
-Annyira hiányoztál te hülye nő - suttogta.
-Te is... - csuktam be a szemem, hogy ne sírjam el magam. Szépen sorban a többiek is megöleltek, kivéve a tökéletes insta párost. Kittivel nem vagyunk amúgy sem jóban, Milo pedig vagy a nő miatt, vagy azért ami tegnap történt.
-Szabó Eszter - állt meg előttem a lány, aki Manu mellett ült.
-Molnár Száva - mosolyogtam rá. -Na most, hogy ez is megvolt, tűnés van, mert zárnom kell. - mutattam az ajtó irányába, mire a többiek nevetve kimentek és megálltak az ajtó mellett. Gyorsan átöltöztem, lenyomtam mindent és bezártam az ajtókat.
-Nincs kedved átjönni? Iszogatnánk egy kicsit meg ilyenek. Semmi komoly - kérdezte Sára, mikor megálltam velük szembe.
-Hát, igazából... - gondolkodtam el egy pillanatra. - Jó legyen. De még gyorsan hazamegyek valamiért. - indultam az autó felé.
-Vagy valakiért - hallottam, ahogy Milo hozzáteszi. Nem fordultam vissza, csak nyíl egyenesen mentem a kocsim felé. Beszálltam, elmentem Domiékhoz, elhoztam Emmát. Gyorsan megkértem Sárát, hogy dobja át a címet, és fél óra alatt már ott is voltam. Megtalálták az egyik legjobb apartmant itt Szegeden. Kivettem Emmát a kocsiból, a kezembe fogtam, és az ajtóhoz léptem. Kopogtam rajta, majd mikor nem kaptam választ egyszerűen benyitottam. Kint ültek a kertben, a zene halkan szólt és ha jól láttam, mindannyian ittak.
-Sziasztok - mentem ki.
-Szia - fordultak felém, majd döbbenten konstantálták, hogy tényleg nem egyedül jöttem.
-Okkkkééé. Túl sokat nem tudunk rólad, kislány - mondta Peti.
-Hát még én rólatok. - vágtam rá, miközben helyet foglaltam Spacc és Milán között, Emmát pedig az ölembe raktam. A kislány megszeppenve bújt hozzám.
-Na és ki ez a gyönyörűség? - nézte az ölembe ülő Emmát, Kriszti.
-Emma. A kislányom. - mosolyodtam el. A többiek is mosolyogva fürkésztek.
-Na és apja is van? - huzogatta vigyorogva a szemöldökét, Krisztina.
-Van. Viszont ő egy másik csitrivel van. - mondtam, miközben azon voltam, hogy ne röhögjem el magam.
-Mindenesetre, nagyon aranyos kislány - állapította meg Sára. Aztán már mindenféle téma szóba jött. Jót beszélgettünk és hálás vagyok a többieknek, hogy egyszer sem hozták fel a hibámat. Emma elaludt az ölembe, úgyhogy mondtam, hogy mi lassan lelépünk.
-Nemár. Tedd le még egy pár órára, a vendégszobába. - mondta Spacc. Biccentettem egyet, majd bementem a szobába, letettem az ágyra és halkan kimentem. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, majd mikor megfordultam beleütköztem egy mellkasba, ami utána a falnak nyomott. Milán a kezeim, a fejem fölé fogta egyik kezével, majd a másikkal az arcom fogta meg.
-Csak... Hallgass meg. - suttogta. Aprót bólintottam. - Nem akartalak bántani. Nem szeretem Kittit viszont sokat segített abban, hogy felejtsek.
-Akkor sem érdemli azt, hogy megcsald - vágtam közbe.
-Tudom. Tisztességesen szakítani fogok vele, de csak, hogy tud miattad. Mert egy év alatt nem tudtam elfelejteni azt a két gyönyörű szempárt, a gyönyörű tested és a belülről is csodálatos lányt. Szeretlek Kicsi. Évek múltán is. - mondta, folyamatosan a szemembe nézve. Nem mondtam semmit, csak az ajkaira hajolva megcsókoltam. Viszonozta a csókot, miközben átkarolta a derekam. Hirtelen lépéseket hallottunk, ami miatt gyorsan szétrebbentünk. Kitti jött meg az emeleten.
-Hát itt vagy - ugrott egyből Milo nyakába.
-Figyelj csak. Beszélnünk kell - tolta el magától a fiú. Gondoltam a beszélgetés további része nem tartozik rám, úgyhogy visszamentem a többiekhez. Ők már a medence szélén lógatták a lábukat a vízbe és hangosan nevettek. Álltam a teraszon és csak mosolyogva néztem őket. Azt, hogy ennyire boldogok tudnak lenni. Mint egy nagy család. Ajtócsapódást hallottam, aztán kocsiajtót. Nem fordultam hátra, nem zavart. Két hideg kéz csúszott a derekamra és átölelt. Állát a vállamon támasztotta meg.
-Szia - mondtam halkan.
-Szia - válaszolt.
-Na mi volt? - kérdeztem, miközben a fejem rádöntöttem az ő fejére.
-Szakítottunk. Kiakadt. Nem zavar - vázolta fel, én pedig felnevettem, majd szembefordultam vele és karom a nyaka köré fontam. A keze még mindig a derekamon pihent.
-Úgy tiporsz bele lányok érzéseibe, mintha meg se kottyanna.
-Az én érzéseim is így ölték meg egy éve kB. - vágta rá. Lesütöttem a szemem és elhúztam a számat. - Héj semmi baj. - emelte meg a fejem - Itt vagy és ez a lényeg - mosolygott rám. A tekintetem a szeme és a szája között járt. Milo vette a célzást és azonnal a számra hajolt, majd megcsókolt. Hangos ujjongást hallottam a a hátam mögött, mire nevetve elváltunk Milánnal és odanéztünk. A többiek nevetve tapsoltak. Elléptem Milántól és elindultunk a medence felé. Leültem Kriszti mellé, Milo pedig mögém, így neki dőltem a mellkasának.
-Szooooooval, tiiiiiiiii? - kérdezte Sára.
-Szóval, mi. - karolta át Milán mosolyogva a derekam. A többiek hangosan ujjongtak és örültek. Az este további része jól telt, buliztunk, beszélgettünk ittunk, és végül én is és Emma is ott maradtunk.

Újra együtt az ikonikus páros🙄❤️

(Időben tudtam hozni a részt, büszke vagyok magamra😂)

Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅Where stories live. Discover now