Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

40.rész

Gondoltam csenek magamnak egy órát, úgyhogy sétáltunk egy kicsit Milánnal.
-Feljössz? - álltam meg a házunk előtt.
-Ha szívesen látsz - vonta meg a vállát nevetve. Dominik pár perccel ezelőtt üzent, hogy hazahozták Emmát, viszont sietniük kellett, én pedig mondtam, hogy nyugodtan menjenek haza, már az utcában vagyok.
-Szép ház - nézett körbe a lakásban.
-Köszi - mentünk be a nappaliba. Emma a földön ült és játszott, aztán mikor bejöttünk felemelte a fejét és vigyorgott ránk.
-Sziaaa szépségem - emeltem fel. Milán döbbenten és egyben kérdőn nézett rám. Direkt figyelmen kívül hagytam és inkább bementem a konyhába. Emmát betettem az etetőszékbe és odaadtam neki a cumisüveget. Elkezdte rágcsálni a tetejét, miközben én töltöttem magamnak egy pohár narancslevet, Milánnak pedig egy pohár vizet. Tudtam, hogy vezet, mert láttam a kocsiját. Egybeépített konyha és nappali volt, úgyhogy a középső sziget túloldalán ült, majd elé tettem a vizet és leültem vele szembe, Emma mellé.
-Szooooooval... - nézett először Emmára, majd rám.
-Valkusz Emma. - mutattam a kislányra. - Van még kérdés? - kérdeztem.
-Nem úgy volt, hogy veszélyeztetett terhes vagy? - döbbent le mégjobban.
-Nem. Akkor még úgy volt, hogy nem tudtuk volna megtartani őt. Láttam a szemedben, a csillogást, ahogy arról beszéltünk. Nem lett volna szívem úgy elvetetni. Ezért mondtam a doktornőnek, hogy mondja azt amit. - hadartam el egy szuszra. Milo pislogás nélkül meredt rám.
-Szóval ide az E betű. - értette meg a helyzetet. Elmosolyodtam. Kivettem Emmát az etetőszékből, és a szőnyegre tettem ő pedig neki állt játszani. Hirtelen csörögni kezdett Milán telefonja, ami kettőnk között volt. Azonnal elvette, viszont láttam a nevet. Kicsim... Felnéztem a fiú szemeibe.
-Megmagyarázom! - tette le a telefont. Felálltam és az ajtó felé kezdtem tolni. - Kicsi, kérlek. - állt velem szembe viszont én rácsaptam az ajtót. Nekidőltem háttal és lecsúsztam rajta, majd kitört belőlem a zokogás. Annyira mélyről és annyira őszintén, hogy már szinte fájt. Fájt is. Megint megbíztam benne. Egyszercsak azt éreztem, hogy egy apró kéz simogatni kezd. Felemeltem a fejem, és Emma ült mellettem. Nagy szemekkel nézett rám. Az ölembe emeltem és magamhoz öleltem.
-Na várjunk, te idemásztál? - esett le. Hatalmas vigyorral nézett rám, mire én csikizni kezdtem. Az egész házat a kislány kacagása töltötte be. Azonnal elszállt belőlem minden szomorúság. Egyik fiú sem számít annyira, mint ez a kismanó. Ha ő nincs, akkor most teljesen megzuhanok. De miatta érdemes küzdeni. Egész estig játszottam Emmával, aztán megfürdettem és lefektettem. Halkan lementem a konyhába, onnan pedig a teraszra, a bébiőrt az asztalra tettem, majd gyújtottam egy cigit. Lassan fújtam ki a cigifüstöt és közben még éreztem Milán ajkait. Kicsim... Vajon ki lehetett az? Kihoztam a laptopot, letettem az asztalra, majd bekapcsoltam, aztán rápillantottam a ketyerére, ami a lányom figyeli mikor alszik, megakadt ott a tekintetem. Néztem a törékeny kislányt és saját magam juttatta eszembe. Megráztam a fejem, kizökkentve magam, és újra a gép felé fordultam. Hónapok óta nem jártam Milo instáján. Koncert képek, fiúkkal képek, bulik. Aztán megakadt a szemem egy képen. 2 héttel ezelőtti, és egy lánnyal állnak rajta, ahogy éppen csókolóznak. És a lány nekem túl ismerős volt. Rányomtam a képre, ahol megjelentek a jelölések. Kovács Kitti. Oooo, hogy innen fúj a szél. Hitetlenül felnevettem, majd lecsuktam a laptopot. Valaki kopogott az ajtón, mire ránéztem az órára. Este 8 óra volt. Megvontam a vállam, majd kimentem az ajtóhoz. Ki nyitottam az ajtót, ahol csak egy csokor rózsa feküdt a küszöbön. Nyálasan hangzik, tudom, de tényleg ott volt. Elmosolyodtam, majd lehajoltam és felvettem. Egy kiskártya volt köze tűzve, amin ez állt:
A kedvenc virágod, ha jól tudom. ;)
És, ahogy a mondás tartja:
Virágot a virágnak. ;)
A titkos szeretőd
Nem volt ismerős az írás, mert dőlt betűvel volt írva, de az évek alatt jéggé vált szívem, picit olvadni kezdett. Kerestem egy vázát a rózsának és beleraktam. Hosszú percekig csak mosolyogva csodáltam a gyönyörű csokrot. Gondolkoztam, hogy vajon ki küldhette, de nem jutottam sokra. Hirtelen Emma sírni kezdett, úgyhogy felmentem az emeletre.
-Itt vagyok, semmi baj - vettem ki a kislányt az ágyból. - Édes álmot, jó éjt,
amit kis szíved kért.
Amit vártál oly rég,
nézd mi szép most az ég!
Csillagfény ragyog rád,
Sötét fák lombján át. - kezdtem énekelni a kedvenc altatóját. A kislány perceken belül már alszik is, én pedig óvatosan visszateszem az ágyra és lemegyek a konyhába. Szereztem magamnak egy kis nassolnivalót, aztán felmentem a szobába. Ledobtam a dolgokat az ágyra, vettem egy gyors zuhanyt, majd lemostam a sminkem. Mikor bele néztem a tükörbe, egy boldog és erős nőt láttam. Pár hónapja eltűntek a dolgok amiket viszontláttam mindig a tükörben. Visszamentem a szobába, befeküdtem az ágyba és elindítottam egy filmet. Mikor vége lett, egész gyorsan elaludtam.

Jajj, Milán, mit csinálsz?🥲💕