Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

20.rész

Reggel mikor felkeltem, Milán már nem volt ott, úgyhogy lementem a konyhába, viszont ott sem volt. Ekkor vettem észre egy cetlit a pulton.
Jó reggelt, Kicsi!
Sajnos le kellett lépjek, mert stúdióba kellett menjünk Petivel, és el kell intézzünk valamit:( (pedig szívesebben maradtam volna veled...).
Szeretlek!
A titkos szeretőd;)
Automatikusan mosolyognom kellett az üzenetén. Csináltam magamnak egy kávét, aztán kiültem a teraszra cigizni. Délelőtt nem csináltam semmi érdekeset igazából. Sorozatoztam, dalszöveget írtam és ettem. Ebéd után pakolásztam kicsit, és a kezembe került egy mappa a fiókomból. Közös képek voltak összegyűjtve. Én és Milán. Én Krisztivel. Peti és Kriszti. Peti és én. Mindannyian (mármint itt rájuk gondolok: Brúnó, Laci, Sára, Manuel, Milán, Peti, Kriszti, Száva| szerk.). Koncertekről képek. Rengeteg kép Krisztivel, rengeteg Milánnal. Ahogy nézegettem a képeket eltelt az idő, és csak arra kaptam fel a fejem, hogy valaki csenget. Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.
-Szia - köszönt Milán.
-Szia - köszöntem vissza, majd beengedtem, aztán kaptam egy csókot. - Milyen volt a stúdió? - kérdeztem, miközben elindultunk az emelet felé.
-Szokásos. Peti verzéjét sikerült felvenni, de az enyémig már nem jutottunk el.... Jesszus, mi történt itt? - nézett körbe a szobámban, ahol szanaszét hevertek a képek.
-Pakoltam és találtam egy mappát, tele képekkel. Aztán leragadtam. - nevettem. Leültem a földre, Milo pedig velem szembe és felvett egy képet.
-Ő ki? - mutatott egy fiúra, akivel a képen vagyok. Én ezt miért nem égettem még el? Mármint a fiút...
-Az exem. - fintorogtam. Milán felvont szemöldökkel nézte a képet, aztán lerakta. Elvettem előle a képet és egy szép mozdulattal összegyűrtem, majd a kukába hajtítottam. Milán felröhögött, majd átült mellém és a derekamnál fogva magához húzott. Ráhajtottam a fejem a vállára és az egyik közös képünket forgattam a kezeim közt.
-Van egy meglepetésem. - mondta hirtelen Milán. Kérdőn ráemeltem a tekintetem. - Mit szólnál hozzá, ha leugranánk a Balatonra?
-Ketten? - vontam fel a szemöldököm.
-Neeem. Jönnek a többiek is.
-Ja vágom! Persze mehetünk. - mondtam boldogan, és pont ekkor fordult el a kulcs a zárban, aztán Kriszti és Peti trappoltak fel a lépcsőn.
-Titeket is lehet látni? - kérdeztem, amikor megálltak az ajtóm előtt.
-Haha, vicces vagy. - forgatta a szemét Kriszti. - Valakinek pakolni is kell, mert úgy látom, te nem szoktál - nézett körbe a szobámban.
-Azt csináltam! Csak a kezembe akadt egy mappa tele fényképekkel.
-Értem. Na mindegy. - ment a szobájába.
-Mikor megyünk? - fordultam Milán felé.
-Holnap, ha az neked is jó, mert mindenki más benne van. - mondta.
-Persze,hogy jó. Csak akkor tényleg el kéne kezdjek pakolni. - néztem körbe én is a szobámban. Gyorsan összeszedtem a képeket és megálltam Milánnal szembe aki még mindig a földön ült. Felnézett rám, megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
-Szia - mondta, folyamatosan a szemembe nézve.
-Sia - mondtam cukin. Milo elnevette magát és ráérősen megcsókolt. - Te össze is vagy pakolva? - kérdeztem, elszakadva tőle.
-Ja, mielőtt idejöttem, összepakoltam. - vonta meg a vállát és azt hiszem érdekesebbnek találta, az ajkaimat. Én meg nem igazán ellenkeztem.
-Na mostmár tényleg pakolok, ha holnap megyünk. - keltem fel. Milán szomorú fejjel nézett rám, én pedig nyomtam egy utolsó puszit a szájára, aztán elkezdtem pakolni. 1 hétre megyünk, úgyhogy több szett variációt is beraktam. A smink cuccaim kerültek még a bőröndbe, aztán a fehér air force-om és a fekete és fehér Conversem. Bedobtam még a jegyzetet, amibe dalszöveget szoktam írni. Ezzel így kész is voltam. A kistáskámba beraktam a fejhallgatóm, egy ajakápolót, töltőt, power bankot és a napszemüvegem, meg majd reggel belekerül a telefon is. Mire végeztem, épp ott volt az ideje, hogy kajáljunk valamit, szóval úgy döntöttünk rendelünk mekit.
-Kértek mekit? - nyitottam be Kriszti szobájába.
-Aha - válaszoltak egyszerre. Visszamentem az én szobámba és megrendeltem a kajánkat. Még gyors bedobáltam pár cuccot, ami kellhet. 1 óra múlva meg is jött a rendelésünk, szóval leültünk enni, és közben hülyéskedtünk.
-Hogy megyünk reggel? - kérdeztem, bekapva egy sültkrumplit.
-Itt vannak a cuccaink, gondoltuk befogadtok egy éjszakára minket, aztán úgy megyünk a többiekért - mondta Peti.
-És, ha nem fogadunk be éjszakára? - kérdezte Kriszti elgondolkodva. A fiúk pislogás nélkül meredtek ránk, mi meg elröhögtük magunkat. Krisztinával gyorsan leszedtük az asztalt, majd bementünk a szobákba. Bedőltem az ágyba, Milán pedig rámfeküdt.
-Au - röhögtem fel, mire Milo is elnevette magát. Lerúgtam magamról, aztán ő felült, hátát falnak támasztotta, én pedig beleültem az ölébe. Milán ráfogott a derekamra, aztán szép lassan lejjebb csúsztatta a kezeit. Mosolyogva odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ültünk így egy ideig, aztán Milán fordított a helyzeten és ő került felülre. Szép lassan elkezdte apró csókokkal behinteni a nyakam, majd néhány helyen meg is szívta. Elvoltunk, maradjunk annyiban...

Nem fogom mindegyik rész elejére odairogatni, de az elkövetkezendő részek (szám szerint 16) akkora szerelmek lettek számomra. Remélem nektek is annyira tetszeni fog, mint nekem😊❤️