Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

16.rész

Reggel egész későn keltem. Milán keze még mindig a derekamon pihent. Kimásztam az ágyból, kerestem magamnak ruhát, és inkább bevonultam a fürdőbe felöltözni, mert nem akarom kísérteni a sorsom. Egy térdig erő pulcsit húztam fel, rövidnadrággal. A hajam kontyba fogtam, és feldobtam egy kicsi sminket. Kimentem a fürdőből, Milán pedig ült az ágyon.
-Jó reggelt! - köszöntem.
-Neked is.
-Kávét? - kérdeztem.
-Nem köszi, már itt se vagyok. - kapta vissza a tegnapi pólóját, én pedig közben lementem a konyhába.
-Szia - intettem a konyhapultról, mikor felhúzta a cipőjét és megtalálta a kocsikulcsát.
-Szia. - mondta, és már nem is volt a lakásban. Most volt időm jobban körülnézni, hogy mi történt tegnap. Egy váza darabjai feküdtek a földön, de más nem. Vállalható kockázat. Megittam a kávét, szívtam egy cigit, aztán összetakarítottam. Egyszer csippant a telefonom.
Manuel: Szia kislány. Van kedved jönni, ma koncertre?
Száva:Persze. Hol?
Manuel: Nyíregyháza. Spaccék is jönnek.
Száva:Milánék?
Manuel: Ők nem.
Száva: Akkor oké.
Manuel: Történt valami?
Száva:Majd elmondom.
Manuel: Oké. 9-re ott vagyunk érted.
Száva: Oké.
Ránéztem az órára, ami délután 3-t jelzett. Akkor még van időm. Kicsit takarítottam még, aztán elmentem hajat mosni és készülődni. Először megmostam a hajamat, majd megszárítottam, és kicsi fonatokat csináltam bele. Aztán kerestem magamnak ruhát. Egy éjkék farmert vettem fel, egy fekete hosszú ujjú toppal. Feltettem egy kicsit erősebb sminket. Elégedetten néztem végig magamat a tükörbe. Elfogadhatóan néztem ki. Nagyjából. Mire végeztem, pont csöngetett valaki, szóval leszaladtam ajtót nyitni.
-Sziaa - öleltem meg Manut.
-Cső Száva. Mehetünk?
-Uhum, csak hozom a táskám. - mentem vissza az emeletre.
-Egyébként jól nézel ki. - kiabált fel Manuel.
-Kösziii - mentem megint le, bezártam az ajtót és elindultunk le. A kisbuszt már messziről kiszúrtam, mert hát természetesen ordított a zene. Megforgattam a szemem és Manuel után beszálltam a buszba.
-Guttttten taaaag. - köszöntem a fiúknak.
-Heló szia. - köszöntek vissza és megöleltek.
-Szerintem mi még nem ismerjük egymást. Szóval Oros Szabi vagyok - nyújtotta a kezét egy fiú, aki igen hasonlított Petire.
-Molnár Száva - fogadtam el a kezét.
-Szép neved van - mosolygott rám, miközben leült velem szembe.
-Köszi - mosolyogtam vissza.
-Száva, kérsz valamit inni? - kérdezte Spacc, egy táskában kutakodva.
-Egy Somersby-t elfogadok, köszönöm. - vettem el az innit, amit nyújtott felém.
-Na szóval, mi történt Milánnal? - csapott a lábamra Manuel.
-Csak, szünetet tartunk - feleltem vállat vonva.
-Tessék??? - kérdezett vissza egyszerre a három fiú, Szabi pedig csak nézett rám.
-Összekaptunk valamin, és jobbnak láttuk, ha szünetet tartunk, egy kicsit.
-Értem. Na mindegy, amennyire undorítóan szerelmesek vagytok, biztos minden rendben lesz - mondta Brúnó, mi meg nevetni kezdtünk.
-Tán féltékeny vagy, Brunoka? - kérdeztem vissza.
-Én nem. Felszedjük a barátnőm és majd rá jössz - kacsintott rám.
-Nem is mondtad, hogy Sára is jön. - löktem oldalba Manut.
-Nem kérdezted. - válaszolta. Nos, az út szokásosan jól telt. Útközben felszedtük Sárit, akivel jót beszélgettem, amíg a fiúk elvoltak. Amikor odaértünk Nyíregyházára, Manuel egyből hátra ment, mert ő kezd, mi a másik három fiúval és Sárával, a pulthoz mentünk és kikértünk egy adag piát és poharakat, aztán mi is hátra mentünk. Ott töltöttünk ki, és ittunk egy rövidet, majd Manuel ment a színpadra. Mi is jót buliztunk Manu számaira. A következő fellépők még nem a fiúk voltak, szóval beszélgettünk és ittunk hátul. Tettünk ki insta storyt, egy szóval jól éreztük magunkat. A fiúk koncertjét is végig énekeltük, és természetesen lerészegedtünk. Valahogy Szabival eléggé kijöttünk az este alatt. Aztán a többi kiesett.
Másnap:
Iszonyatos fejfájásra keltem reggel. A szobába körül nézve felismerten, hogy Manuel vendégszobájában vagyok, aludtam már itt. Mellettem szuszogott valaki, mire belém szorult a levegő, aztán végig néztem magamon. O, ne, ne, ne. Ha Milán valamelyik haverjának az ágyában kötöttem ki, akkor sose bocsát meg nekem. Hirtelen odakaptam a fejem, ahol aludt, de egyik fiú se volt az, sokkal inkább hasonlított Petire. Baszki, Szabi... Oh a kurva életbe. Kipattantam az ágyból, felöltöztem és kimentem a konyhába. Manuel az asztalnál ült egy kávéval.
-Jó reggelt - köszönt, mikor meglátott.
-Jobbat - köszöntem vissza, a sírás szélén állva. - Van fejfájás-csillapítód?
-Van, adok. - állt fel és a kezembe adott egy kis dobozt.
-Köszi - mondtam, aztán bevettem egy pohár vízzel. Lecsaptam a poharat az asztalra, és kimentem az udvarra. Felugrottam a korlátra, és a hátam az oszlopnak döntöttem, egy cigi társaságában. Remegett a kezem, úgyhogy nehezen sikerült meggyújtanom. A sós könnyek áztatták az arcom, és csípték a szemem, nekem pedig összeszorult a szívem. Elnyomtam a cigit, inkább és csak meredten bámultam magam elé. Elbasztam. Nagyon.

Mit fog ehhez szólni Milo? 🤔 Nektek mi a véleményetek?

Kicsit előrébb hoztam ezt a részt, mivel holnap nem hiszem, hogy lesz időm kirakni.