Reggel hányingerre és rosszullétre keltem. Jajj, de nem hiányzott ez. Még mindig Milán ölében ültem, aki, falnak támasztott háttal aludt. Óvatosan kimásztam a kezei közül és a mosdóba mentem. Megálltam a tükör előtt és kontyba kötöttem a hajam. Pár perccel később már a WC fölött térdeltem, amire valószínűleg Milán felkelt, mert kicsivel később már mellettem guggolt. Lehunytam a szemem és elhajoltam a mosdótól. Milo töltött nekem egy pohár vizet, amiből ittam pár kortyot. -Oké vagy? - simogatta a hátam, a fiú. Bólintottam egyet és a vállára döntöttem a fejem. Átkarolta a derekam és nyomott egy puszit a nyakamba. Halk lépéseket hallottunk, aztán mindketten az ajtóra néztünk, ahol Emma állt, picit oldalra döntve a fejét, kérdőn nézett ránk. -Mi a bal? - kérdezte, azzal a cuki beszédstílusával. -Nincs semmi baj - nyújtotta felé az egyik kezét Milán, mire a kislány odaszaladt az apukájához és az ölébe ült. -Attoj ana, mijért vany josszul? - kérdezte. Sose volt egy buta kislány. -Hát tudod, öm... - nézett rám Milán. Csak mosolyogva bólintottam egyet, mire a fiú újra a kislányra nézett. - Anya hasában van egy kisbaba, ő lesz a te kistesód - mondta a lehető legegyszrűbben, de képtelen voltam nem mosolyogni rajta, hogy mennyire kurvára aranyos volt. -Juhu, jesz kiszteszóm - tapsikolt Em. Összenéztünk Milánnal és elnevettük magunkat. Közénk ültette a lányunkat és mindketten átöleltük. Talán még soha nem kaptam annyi szeretetet, mint ettől a két embertől pár év alatt. Milánnal konkrétan semmit nem változott a köztünk lévő kapocs, talán erősebb lett. Ugyanannyira kötődök hozzá, mint pár éve. És világéletemben az volt az elvem, hogy senkit nem szabad jobban szeretnem, mert csak magamnak ártok, de mostmár látom, hogy ez a fiú képtelen lenne bántani engem. Ez a szép pillanat után, Milo lement Emmával, én pedig összeszedtem magam. Hűvös volt az idő kint, így reggel, úgyhogy kihalásztam a szekrényből egy pulcsit, ami valahogy, egészen véletlenül Miláné volt, de nem baaaaj. Szerintem nekem már pulcsim sincs, mert állandóan lenyúlom az övét. Én is utánuk mentem, akkor Em már a kanapén ült, reggelizett, közben pedig ment a mese a Tv-ben. Nagyon ritkán reggelente megengedjük, hogy evés közbe nézze, de egyébként nem is használja sokat. Milán a konyhapultnak dőlve itta a kávéját, én pedig odasétáltam hozzá és átöleltem a hasánál. Lerakta a bögréjét és mindkét kezével átfogta a derekam. -Mizu, Kicsi? - kérdezte. Ettől a becenévtől állandóan elpirulok, ez nem ér. -Semmi - döntöttem a fejem a mellkasának. Hirtelen Milán telefonja csörögni kezdett a konyhapulton. -Ki zaklat ilyenkor? - vette el a készüléket. - Baszki a stúdió - látta meg a barátja nevét. Nevetve elengedtem, ő pedig felszaladt öltözni. Emma behozta a tányérját és beletette a mosogatóba. Odaszaladt elém, én pedig felemeltem. Hozzám bújt és átölelte a nyakam a kis kezeivel. -Megkérdezem Sáriékat, és akkor elmehetnénk játszóterezni, mit szólsz? - kérdeztem a kislányt. -Jooooo - mondta, mire kimászott a kezemből és felszaladt az emeletre. Furcsán néztem utána, de oké. Írtam a lányoknak, hogy ráérnek-e, erre a kérdésre pedig igen válaszokat kaptam. Milán robogott le a lépcsőn és megállt előttem. -Szia - adott egy csókot. -Szia - váltam el tőle. Gyorsan le is lépett, mert van egy tippem, hogy így is késésben volt. Miért is nem tud sose odaérni időben? Felmentem Emmához, aki időközben felöltözött. -Ügyes vagy - nyomtam egy puszit a fejére. Csak mosolygott rám. - Na mehetünk? - kérdeztem. -Ideeen - válaszolt a kislány. Felvettem az ölembe és levittem. Mindketten cipőt húztunk, majd bezártam az ajtót és elindultunk a játszó felé. Csináltam egy képet Emmáról, amit el is küldtem, az apjának.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem számítottam válaszra, de ahogy lezároltam a képernyőt, már újra fel is villant. Szerelmem❤️Merre mentek? ❤️ Játszóra, Sáriékkal❤️ Oké, vigyázzatok magatokra❤️ ❤️❤️❤️
Közben folyamatosan figyeltem Emmát, aki nagyon szépen sétált előttem. Lassan odaértünk a parkba, ahol Krisztiék már ott voltak, de Mátéék még nem. -Hi - öleltem meg barátnőmet. -Sziusss - ölelt vissza. A gyerekek mindjárt szaladtak játszani, mi meg leültünk beszélgetni. Sáráék is megjöttek, Máté egyből szaladt a gyerekekhez. A lányok épp odamentek a gyerkőcökhöz, mikor nekem megint csippant a telóm. Figyelj, csak Kicsi. Mondjad. Elmondhatom a fiúknak? Persze, én is el fogom a lányoknak Erre már nem kaptam választ. Gondolom feljött a téma náluk, aztán azért kérdezte. -Na, élnek még? - kérdeztem a lányoktól szórakozottan, mikor visszajöttek. -Haha, humoros vagy. - nézett rám Sára unottan. -Mondták már - közöltem. Kriszti kivett a táskájából egy doboz cigit, és meggyújtott egy szálat. -Ti? - tartotta felénk a dobozt. Sára kihúzott egy szálat, de én csak megráztam a fejem. -Na, hogy-hogy? - nézett rám felvont szemöldökkel Sári. -Csak nem, jön a második baba? - nevetett Kriszti, de én nem nevettem. -Hát ami azt illeti... De - vakartam meg a tarkóm, elhúzott szájjal. -Tényleg? - csillant fel Kriszti és Sári szeme is. Nevetve bólintottam egyet, mire a lányok megöleltek. -És eddig nekünk nem szóltál? - tetetett felháborodottságot Kriszti. -Szerettem volna előbb Milonak elmondani, és aztán nektek. -Ez logikus. - bólogatott Sára.
