Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

25.rész

Délelőtt sikerült felébrednem valahogy. A fejem Milán mellkasán pihent, a fiú pedig alattam szuszogott. Felemeltem a fejem, majd fel is ültem. Megdörzsöltem az arcom, és felkeltem az ágyból. Odasétálva az ablakhoz, kinéztem azon, és láttam, hogy hét ágra süt a nap. Felvettem egy farmer sortot, majd egy pólót, és kész is voltam. Mikor megfordultam, akkor szembesültem vele, hogy Milán az ágyon ül és engem bámul.
-Deja vu érzésem van, Kicsi - jelentette ki, végig mérve. Röhögve odasétáltam hozzá, majd lehajoltam és csókot nyomtam a szájára. Ezt Milo kicsit megnyújtotta, majd lassan az ölébe húzott, véletlen sem szakítva meg a csókot. Átkaroltam a nyakát és beletúrtam, barna fürtjeibe, ő pedig a derekamon pihentette kezeit.
-Fel kéne verjem a másnapos társaságot - váltam el tőle. Milán csalódottan nézett rám, én meg röhögve nyomtam egy puszit a szájára, majd felkeltem és kimentem. Először Petihez mentem be, aki az ágy mellett aludt. Felvontam a szemöldököm, majd fejbe dobtam egy párnával.
-Jó reggelt! - nevettem.
-Fáj a fejeeeeeeem - hisztizett. Lementem a konyhába, onnan vittem fel neki vizet, meg gyógyszert, és közben a kezembe vettem egy lábost és egy fakanalat.
-Kösz - vette el tőlem a poharat. Ekkor vette észre a kezemben lévő tárgyakat - Előre sajnálom, a következőt - ivott a vízbe. Röhögve mentem ki a szobából, és Bruno ajtajához léptem. Benyitottam, a fiú pedig az ágyán feküdt.
-Goooood Moooooorniiiiiing - vertem össze a két tárgyat.
-Jesszus Száva - nyöszörgött - Fáj a fejem - nyomta a fejét a párnába.
-Lent van gyógyszer! - jelentettem ki és már el is hagytam a helyiséget. Manuel szobája felé vettem az irányt, azzal a céllal, hogy ráugrok, de pechemre már ült az ágyon és telefonozott.
-Na, elrontottam a reggeli jókedvet? - kérdezte röhögve, amikor meglátta a csalódott fejem.
-Gonosz vagy! - jelentettem ki, durcizva.
-A gonoszság a harmadik nevem - röhögött még mindig, én meg kijöttem, és végül Spacc szobájába mentem.
-Joúú reggelt Gerle pár - kiabáltam, mikor láttam, hogy Dominika is ott van, majd gyorsan megfordultam és elhagytam a szobát, ugyanis Laci megindult felém. Leszaladtam az emeletről, egyenesen be a konyhába, ahol Milán kávézott, a pultnak dőlve, én pedig a karjaiba futottam. Röhögve átölelt, majd látta, hogy Spacc is fut le az emeletről.
-Egyszer úgyis belebaszlak a Balatonba - fenyegetett meg röhögve. Milán mellkasába fúrva a fejem, kuncogtam, majd hallottam, hogy Laci feltrappol a lépcsőn.
-Úgy látom, jól sikerült az ébresztő - jegyezte meg Milán, felemelve az államnál fogva, a fejem.
-Lehet - vágtam ártatlan arcot. A fiú, csak röhögve, megpuszilta a homlokom. Lassan a többiek is hajlandóak voltak felkelni, szóval leültünk kajálni.
-Dominikát, hol hagytad? - kérdeztem Spaccot, mikor láttam, hogy a lány, nincs köztünk.
-Azt mondta haza megy - vont vállat Laci csalódottan.
-Miért érzem, hogy nem csak ezt mondta? - vonta fel a szemöldökét Bruno, egy adag rántottával, a szájában. Pislogás nélkül meredtem rá, majd megráztam a fejem, és újra Lacira néztem.
-Hát igazából közölte, hogy nem akar semmit tőlem - turkált a kajájában a fiú. Összenéztünk Krisztivel, egy szemkontaktussal megbeszéltünk mindent, aztán újra a fiúra néztünk. Senki nem szólt semmit, csak maga elé bámult. A további reggeli csendben telt, majd amikor befejeztük, gyorsan leszedtem az asztalt. Addigra mindenki eltűnt a konyhából, gondolom a szobájába, én pedig kimentem cigizni. Elszívtam a cigit, és visszamentem a lakásba. Felmentem a szobába, ahol Milán az ágyon ült és a telefonját bújta. Amikor becsuktam az ajtót, felnézett, majd maga mellé dobta a telefont. Felmásztam mellé az ágyra, mire Milán az ölébe húzott. A mellkasának dőltem, ő pedig a hátam simogatta.
-Azért Lacinak, nincs valami nagy szerencséje lányok terén - mondta Milo egy idő után.
-Szegény, amúgy - húztam el a számat, bár ezt Milán nem láthatta.
-Egyszer, majd talál magának valakit. Igazából Manuel, és ő, azok akiknek egy ideje már nincs senkijük. - morogta a nyakamba.
-Lesz valakijük. Majd. Remélem - gondolkodtam el, mire Milán nevetni kezdett, majd apró csókokkal hintette be a vállam. Belefúrtam a vállába a fejem, a fiú pedig a hátam simogatta. Pár óra múlva, úgy döntöttünk, ideje lenne valamit csinálni és természetesen mi mással kezdtünk volna, ha nem kajálással. Szóval bepattantunk a kisbuszba, és egy étterem felé vettük az irányt. A zene jó hangosan szólt, mi pedig folyamatosan nevettünk valami baromságon. Lassan odaértünk a kajáldához, majd miután találtunk egy eldugottabb, de nagyobb asztalt, leültünk és az étlapokat vettük szemügyre. Miután leadtuk a pincérnek a rendelést, hirtelen kifogytunk a mondanivalónkból és csak vártuk a kajánkat. Milán a combom simogatta az asztal alatt, ami szokásosan arra késztetett, hogy vigyorogni akartam, mint egy idióta, de a számba haraptam.