Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

39.rész

1,5 ÉVVEL KÉSŐBB:
Másfél év telt el azóta, hogy leköltöztem Szegedre. Azóta már itt lakom teljesen, vettem egy kertes házat. Munkám is van, egy közeli Starbucksban dolgozom. Éppen a konyhában ülök és a reggeli kávém iszom, mikor hallom, hogy Emma sír a túlsó szobában. Bemegyek hozzá, a kislány pedig nagy szemekkel néz rám.
-Hát jó reggelt - veszem ki a kiságyból. 7 hónapos gyönyörű kismanó. Végül úgy voltam vele, hogy ott hagyom az iskolát, mert már betöltöttem a 16-ot. Fiúkkal azóta nem találkoztam meg semmi. Gyorsan megetettem Emmát, aztán elvittem Zoliékhoz, akik vigyáznak rá, míg én dolgozom. Ők pár hónapja örökbe fogadtak egy 1 éves kisfiút. Emmával imádják egymást. A kávézóhoz érve gyorsan leparkoltam, aztán bementem az öltözőbe, átvettem a munkaruhám, és be is álltam a pult mögé. Azt még nem említettem, hogy külsőre is megváltoztam egy picit. A hajam fekete lett és rövidebb, van egy tetoválás a jobb csuklómon, és egy pircieng az orromba. A tetoválás Emma kezdőbetűje egy szívvel, valamint egy szöveg a vállamon:Eső nélkül nincs szivárvány. Nem nagy szám, de nekem fontos. Egyszercsak egy hangos fiú társaság foglal helyet az étterembe. Fel se kellett nézzek, tudtam, hogy ők azok. Ezer közül is megismerem a hangjuk, úgy, hogy jó ideje  nem hallottam.
-Száva, mész? - ment el mellettem a munkatársam, Kinga.
-Van más választásom? - kérdeztem vissza, mire elnevettük magunkat. Odasétáltam az asztalhoz, és megálltam mellette.
-Sziasztok, mit hozhatok? - kérdeztem mosolyogva. Nyilván nem tudták ki vagyok.
-A telefonszámod - vágta rá Spacc. Küldtem felé egy unott pillantást.
-Fél órája vagyok itt, de ezt a beszólást ma már hatodjára hallom. - oltottam le, mire lejjebb csúszott a széken - Szóval mit kértek? - kérdeztem újra. Leadták, hogy mit szeretnének, én pedig visszamentem a pultba. Éppen semmi dolgom nem volt, úgyhogy jobban szemügyre vettem őket. A megszokott társaság, és egy lány, akit nem ismertem. Manuel mellett ült, és mivel innen pont belátni az asztaluk alá, láttam, hogy fogják egymás kezét. Elmosolyodtam, mert Manunak sose volt szerencséje lányok terén. Átvettem a tálcát Kingától, és újra odamentem az asztalhoz.
-Tessék, az italok - tettem le, mikor pedig mindenki elvette, már mentem volna el, amikor egyikük megszólalt.
-Bocsi, de nem ismerjük mi egymást valahonnan? Nagyon ismerős vagy. - mondta Kriszti. Én tudtam hogy ők kik, csak ők nem, hogy én ki vagyok.
-Nem hiszem. - ráztam meg a fejem, majd küldtem egy mosolyt a lány felé és visszaálltam a pultba. Este 5-kor végeztem, és ma én is zártam, úgyhogy hulla fáradtan zártam be az ajtót. Megfordultam és egy halk sikoly hagyta el a számat, mert valaki állt mögöttem.
-Nem akartalak megijeszteni, ne haragudj - hallottam Milán hangját. Nem akadnak le rólam, ugye?
-Semmi gond. A kávézó már bezárt holnap reggel... - kezdtem a szokásos szöveget.
-Tudom, hogy bezárt, téged kereslek - vágott a szavamba.
-És mit szeretnél? - mosolyogtam rá. Ez a fiú semmit sem változott. Még mindig egy fejjel minimum magasabb nálam, barna fürtjei, össze-vissza állnak, és a homlokába lógnak. A szemébe még mindig látom azt a boldog csillogást. A mosolya, ugyanolyan aranyos. A ruhatárát se cserélte le, még mindig bő pólókat hord, farmerrel. Egy szóval még mindig irtó jól néz ki.
-A többieket átverheted, de engem nehezen fogsz. Te is tudod, hogy ezer közül is megismerlek, Száva, akkor is, ha befested és levágatod a hajad. - nézett mélyen a szemembe.
-És ezért jöttél ide, hogy ezt elmond? - kérdezte, kínosan nevetve.
-Nem. - rázta a fejét - Azért jöttem ide, mert minden magyarázat nélkül dobtál ki másfél éve. Azóta kereslek, hivogatlak, de semmi. Mintha elnyelt volna a föld. - vázolta fel, az itt létét.
-Nyilván nem minden ok nélkül dobtalak ki. És nem véletlen nem vettem fel neked soha a telefont. Milán a mi időszakunk lejárt. - ráztam a fejem szomorú mosollyal.
-Nem, nem járt le. - szállt azonnal vitába.
-De igen. Találj magadnak egy szép lányt, aki tényleg megbecsül. Egy olyan lányt, akit megérdemelsz. - néztem folyamatosan csillogó szemeibe.
-Ezért dobtál ki igaz? Mert nem érezted magad elég jónak - látta át a helyzetet. Bakker ez a fiú túl okos.
-És ha igen? Mit számít már? - tártam szét a karom.
-Igenis számít! - mondta. Pár percig csak néztünk egymás szemeibe.
-Az egy fiú kezdőbetűje? - mutatott a csuklómra. Karkötőt fogok hordani esküszöm.
-Semmi közöd nincs hozzá szerintem. - ráztam a fejem.
-Érzel még valamit irántam? Bármit? - kérdezte hirtelen. A szemében reményteli csillogást láttam.
-Erre te is tudod a választ - mosolyodtam el. Milo is mosolygott. Egy lépéssel, előtte voltam, majd átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Kezeit a derekamra csúsztatta és közelebb húzott magához. Elvált tőlem és homlokát az enyémnek döntötte.
-Ha valaki másfél évvel ezelőtt mondja, hogy jöjjek le Szegedre, mert itt vagy, akkor nem halogattam volna eddig. - suttogta. Elmosolyodtam és az ölelésébe bújtam.

Azt hiszem ez túl szép, hogy igaz legyen🙃💕