Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

27.rész

Másnap délben keltem fel, fejfájásra. Milán mellkasáról, felemelve a fejem, körbenéztem, és ekkor tudatosult bennem, hogy kurvára nem jó helyen vagyunk. Ugyanis nem a mi szobánkban feküdtünk, hanem a vendégszobában, ami lent van a földszinten. Este rengeteget ittunk, egy bárban, úgyhogy egy pár dolog kiesett. Na jó lehet, hogy sok. Addig megvan, hogy bementünk a helyre, és kikértük az első italokat, aztán elmentünk táncolni. Hunyorogva néztem a telefonomat, amin megnéztem az időt. Hosszan kifújtam a levegőt és felültem az ágyba, majd megdörzsöltem az arcom. Milo mocorogni kezdett, majd morgott valamit az orra alatt.
-Neked is jó reggelt - nevettem fel halkan, és erőtlenül. Grimaszolva felemelte a fejét a párnáról, majd rámnézett, megfogta a karom, és visszahúzott az ágyba, majd szorosan átölelte a derekam. Kifésültem a haját, az arcából, és végig húztam a kezem az arcán. Az egyik kezével megfogta az enyémet, és belepuszilt a tenyerembe. Elmosolyodtam és a vállára hajtottam a fejem, majd lecsuktam a szemem. Aludni nem sikerült, viszont jól esett egy kicsit még pihenni. Fél óra múlva újra megpróbálkoztam kikelni az ágyból, és most Milán se kelt fel. Felkaptam egy Milán pólót, meg egy farmer rövidnadrágot, ami nem látszódott, de mindegy. Kimentem a konyhába, lefőztem egy kávét, és kisétáltam a teraszra. Sári és Kriszti, már kint ültek egy-egy bögrével.
-Jó reggelt - köszöntem. A lányok is elég nyúzottnak tűntek, de azért visszaköszöntek.
-Ti emlékeztek valamire? - kérdezte Kriszti, miközben beleivott a kávéjába.
-Addig megvan, hogy elmentünk táncolni - közöltem fáradtan.
-Ooooo, pedig milyen szép volt, mikor egyedül józanként kellett hazahoznom, egy rakás részeget. - elmélkedett Sára.
-Te nem ittál? - lepődtünk meg.
-Valakinek figyelni is kell rátok. - tárta szét a karját.
-Mindjárt szét hasad a fejeeeeeeem - jött ki Bruno, akit Spacc követett.
-Soha többet nem iszom! - jelentette ki a szőke, közben pedig levágta magát a kanapéra Kriszti mellé.
-Legutóbb is ezt mondtad - vágtuk rá egyszerre a lányokkal.
-Ti kivel vagytok? - emelte fel a kanapé háttámlájáról a fejét.
-A vízilovakkal! - közöltem szórakozottan. Dőltünk a röhögéstől már most. Manuel és Peti is lassan előkerült, majd utánuk jött ki Milo is.
-Jóú reggelt Csipkerózsika - köszönt neki Bruncsi kedvesen.
-Anyád, hogy van? - vágta rá csípőből Milán, majd miközben levágta magát mellém, kaptam egy csókot.
-Jól van köszöni szépen! - válaszolt reflexszerűen Bruno.
-Valaki gyógyszert? - álltam fel, és megindultam a ház felé.
-Szerintem Sárin kívül mindenki - közölte Kriszti, mire a többiek egyetértően bólintottak. Szereztem egy tálcát, ráraktam 7 poharat, egy levél gyógyszert és egy 2 literes vizet, majd kivittem és leraktam a teraszra.
-Nesze
-Kutyának meg tessék, nem? - röhögött Krisztina.
-Ahogy mondod, barátnőm. Ahogy mondod - nevettem el magam én is. Mindenki bevette a gyógyszert, aztán megbeszéltük, hogy ma leginkább pihenünk, aztán este grillezünk egyet. Lassan mind elvonultunk a szobánkba, és igazából elfoglaltuk magunkat. Milán gyorsan elment, lefürödni, én pedig leültem az ágyra, és megnyitottam az instát. Valamilyen oknál fogva, az üzeneteket nyitottam meg és elkezdtem olvasgatni azokat. Voltak tök cuki, meg aranyos emberek, de sokkal több volt a másik végletből. Csak, hogy párat idézzek:
Ribanc, Nem is értem, hogy Milán miért van veled, Tiszta ronda ez a csaj, Teszed a picsádat minden második srácnak és nem hiszem, hogy meg fogsz maradni Milán mellett.
Már csak arra eszméltem fel, hogy a semmibe bámulok magam elé, és könnyek folynak végig az arcomon. Lassan kinyílt a fürdőajtó, és Milo lépett ki rajta, félmeztelenül. Ráemeltem a tekintetem és egyenesen a szemébe néztem.
-Tényleg, egy ribanc vagyok? - kérdeztem, mélyen a szemébe nézve. Először összeráncolta a szemöldökét, majd leült mellém és belehúzott az ölébe. Szembe ültem vele, és sokáig csak néztünk egymás szemébe.
-Nem vagy az. Most ez honnan jött? - kérdezett rá egy idő után, nem szakítva meg a szemkontaktust. Nem válaszoltam, csak ráböktem a telefonomra, mire Milán egyből levágta, hogy mivan.
-Jajj, te. - ölelt magához, nekem pedig újra sírásra görbült a szám.
-Úgy érzem, hogy igazuk van. Jobbat érdemelsz nálam, mert én nem tudom megadni neked azt amit megérdemelsz. És a tudat, hogy nélküled kéne élnem, a szívem ezer darabra töri - mondtam halkan. Milán felemelte a fejem, és a két keze közé fogta az arcom, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
-Nincs igazuk, ezt te is tudod, csak most nehéz. Tudom. Mindenkinek az, de te is tudod, hogy nem szabad adni a véleményükre. Az pedig, hogy nekem mi a jó, azt majd én tudom. Nem tudok jobbat érdemelni nálad, mert ha keresnék, se találnék olyan lányt, aki jobb lenne nálad. Nem kell nélkülem élned, mert akkor se fogsz megszabadulni tőlem, ha már könyörögve kéred, hogy hagyjalak békén. - itt egy kicsit elnevettem magam - Ezen is túl leszünk, jó? Együtt - mondta lassan, szájbarágósan. Végig simítottam a kezem az arcán, és elmosolyodtam.
-Ketten a világ ellen? - döntöttem picit oldalra a fejem.
-Ahogy mondod. Ketten a világ ellen. - mosolygott rám.
-Szeretlek - mondtam suttogva.
-Én is szeretlek - felelte szintén mosolyogva. Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Legcsodásabb pár akiről írtam valaha😍❤️