Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

38.rész

Száva szemszöge:
Reggel arra keltem, hogy valaki dörömböl a szobaajtómon.
-Száva! - hallottam Kriszti hangját. Felálltam az ágyamból, megálltam az ajtó előtt. Mély levegő, álarc fel, és mehetünk.
-Neked is csodálatos szép jó reggelt - nyitottam ki az ajtót.
-Az lenne, jah. Mi bajod van? - jött be a szobába.
-Mármint? - kérdeztem vissza, mint aki nem tud semmiről.
-Tudod te azt nagyon jól! Miért szakítottál Milánnal? - tette fel a kérdést, amit el akartam kerülni.
-Kiszerettem belőle. És eléggé meguntam, hogy folyton aggódik értem - vontam vállat, nem törődöm stílusban.
-Oké, ki vagy te, és mit csináltál a barátnőmmel? - kérdezett vissza Kriszti döbbenten.
-Ugyan már. Ne játszd meg magad könyörgöm. Úgy csinálsz, mintha érdekelne más emberek érzései, de igazából szarsz az egészre. - persze ez nem volt igaz. De tudtam, ha a két legfontosabb embert ellököm, akkor a többi is megy velük. Kriszti könnyes szemekkel nézett az én íriszeimbe.
-Akármit is gondolsz. Undorító ahogy most viselkedsz. - tárta szét a karját, már szinte sírva. - Tönkre baszod Milánt lelkileg, aztán ilyeneket vágsz a fejemhez. Mi van veled Száva?
-Semmi. Holnap megműt a doktornő, aztán elmegyek.
-Tessék? - döbbent le Kriszti még jobban.
-Jól hallottad.
-És mi lesz a duoval? Az már nem is számít? - láttam a szemében a csalódottságot. Megszakadt a szívem, de tartanom kellett magam.
-Sose számított - na és ez volt az a mondat, ami szerintem mindkettőnknél ütött. Kriszti elhagyta a szobát, majd a házat is, én pedig becsuktam az ajtót, neki dőltem háttal és zokogva rogytam a földre. Megszakadt a szívem, hogy a számomra két legfontosabb emberrel ilyen ocsmány módon beszéltem, de nem tehettem mást. Jobb lesz ez így mindenkinek. Elvettem a telefont, az éjjeliszekrényről, majd visszaültem az ajtó elé. Megnyitottam a galériát és a közös képeinket kezdtem görgetni, Milánnal. Néhol nevettem, néhol zokogtam, de legtöbbször egyszerre a kettőt. Annyira szeretem ezt a fiút, de egyszerűen nem tudom elfogadni a tényt, hogy velem van, mintsem egy olyan lánnyal, akit tényleg érdemel. Csak görgettem és görgettem a képeket, mikor már 10 óra volt. Lementem a konyhába, főztem magamnak egy kávét, és visszamentem a szobába. Előszedtem két nagyobb bőröndöt, és elkezdtem összeszedni a cuccaim. Fogalmam sem volt hol fogok lakni, de egyenlőre Szegedre megyek, ahol egy gyermekkori barátom él a párjával. Van egy kiadó lakásuk, amit felajánlottak nekem, pár hónapra. Minden fontos dolgom elraktam, viszont még pár cucc volt a szekrénybe, mikor is a kezembe akadt egy fekete Hooded Staffos pulcsi, ami nem az enyém volt. A szemem megtelt könnyel, majd a pulcsit is beraktam a bőröndbe. Becipzároztam mindkettőt, aztán levittem őket a kocsimba. (Közbe Szávának meglett a jogsija, csak ezt nem írtam bele, szerk.) Elővettem a telefonom, és tárcsázni kezdtem egy számot.
📞Szervusz Száva. Baj van? - hallottam meg a doktornő hangját.
📞Jó napot! Nem, nem történt semmi, csak azért hívom, mert lett volna holnapra egy műtétem.
📞Igggenn, itt van 13:00-kor.
📞Pontosan. Szeretném lemondani. Közbejött egy költözés.
📞Persze, ki húzlak akkor. Ennyi?
📞Igen, ennyi, köszönöm doktornő.
📞Semmi. Vigyázz magadra Száva. Szia.
📞Viszhall.
Letettem az anyósülésre a telefont és már indítottam is a kocsit. Igazából én mondtam a doktornőnek, hogy mondja azt amit. Nem vagyok veszélyeztetett terhes, csak elmondtam a doktornőnek, hogy véletlen jött a baba és tudtam, ha azt mondja, hogy méhen kívüli terhes vagyok, akkor Milo is könnyebben elfogadja, hogy ezt a babát nem tarthatjuk meg. Szélsebesen száguldottam az autópályán, amikor jött egy hívásom.
📞Szia Száva! - köszönt bele Dominik a telefonba.
📞Sziaaa. Mi újság? - kérdeztem, boldogan. Dominikkal kiskorunk óta barátok vagyunk, együtt nőttünk fel.
📞Minden oké. Arra gondoltunk, hogy úgyis ma jössz le, akkor összefuthatnánk. - mesélte boldogan a fiú.
📞Zoli is jön?
📞Igen. Ez szomorú, hogy rá jobban kíváncsi vagy, mint rám - tettetett sértődöttséget
📞Őt jobban bírom - húztam kicsit az agyát.
📞Haha. Merre vagy? - érdeklődött.
📞Most jöttem el Kecskemét mellett. - néztem a GPS-re.
📞Akkor már nem vagy messze. Na várunk - kezdett búcsúzkodni.
📞Jojo, majd hívlak, ha leértem.
📞Oké. Óvatosan vezess.
📞Úgy ismersz engem, mint aki óvatosan vezet?
📞Nem, de azért ne törd össze magad. - nevetett.
📞Oké. Na csók.
📞Szia.
Letettem a telefont, és ráléptem a gázpedálra. Irtó régen láttam a fiúkat, úgyhogy nagyon vártam, hogy találkozzunk. Pár óra múlva már egy kávézó előtt vártam a fiúkat. Nem messze meg is láttam őket, kézenfogva sétálni felém. Mikor odaértek hozzám, szoros ölelésbe vontak, majd bementünk, kikértük a kávékat és leültünk egy asztalhoz.
-Na és mizu van veletek? - kortyoltam az italomba.
-Hát, most éppen minden rendben. Igen erősen benne vagyunk, hogy szeretnénk gyereket. Úgyhogy járjuk az árvaházakat, meg az ilyen intézményeket. - mesélte Dominik. Hatalmas mosoly húzódott a számra ettől a kijelentéstől.
-Na és veled mi újság van mostanság? - kérdezte Zoli. Nagyjából elmeséltem nekik, az elmúlt, zavaros időszakot. Először mindketten csendben néztek, végül pedig én tereltem gyorsan a témát. Pár óra múlva elköszöntünk, aztán odaadták a lakásom kulcsát, és én is ,,haza" mentem. Gyorsan felvittem a bőröndöket és elkezdtem zene mellett szétpakolászni.
-Talán ez az utolsó dal, amire sírunk még, mit is írhatnék... - énekeltem. Estére lettem kész, és már csak lefürödtem, és beestem az ágyamba.

Talán egy új élet? 🤔💕