- Mi? Én nem.. - próbáltam ellenkezni, de szavam megakadt és közben azon gondolkodtam, hogy talán emiatt bánok vele másképp. Aztán bevillant, hogy ez nem lehetséges, ugyanis miközben forgattunk megegyeztünk valamiben.
" - Camden ha bármi történik veled, például szomorú, megbántott, depressziós vagy ha talán szerelmes leszel velem tudasd először. Hogy ki vagy mi az oka. Még akkor is, ha összevesznénk. Rendben?
- Rendben. - öleltük át egymást hosszan, szorosan." Emlékeztem vissza erre a pillanatra.
- Jack most el kell mennem. Ígérem sietek vissza! - kaptam észbe a remélhetőleg nem messze sétáló Finn után futottam.
- Camden?! - fordult vissza Finn amint utolértem.
- Muszáj beszélnünk valamiről - néztem a nálam alig 6-8centiméterrel magasabb fiúra a már félsötét égbolt alatt.
- Ami azt illeti tényleg beszélnünk kellene - harapott bele az alsó ajkába. - De kezdd csak te. - mutogatott a kezével.
- Oké.. persze - vettem mély levegőt - Barátok? - kérdeztem, mire ok nélkül megcsókolt - Talán barátok - mondta egy apró mosollyal az arcán, majd megfordult, s engem értetlenül otthagyva elment. De nem is akartam semmit sem mondani, még ha akartam volna sem tudtam, ugyanis a boldogság vakította köd lepte el a fejem. Még mindig meglepődötten, de mosolyogva néztem a fiú távoldó alakját. Mikor már észbe kaptam, rájöttem, hogy ideje lenne visszamenni a házba mielőtt Jack szédszedi azt. Visszasétáltam és Jack már a kanapén aludt egy pokrócot ölelgetve. Olyan volt, mint egy kisfiú. Leoltottam a villanyt és kikapcsoltam a tv-t. Felmentem a szobámba előszedtem a pizsamám és letusoltam. Miután végeztem felvettem a szürke mackónadrágom egy babarózsaszín bordás anyagú ujjatlannal. Kipakoltam a táskámból és a Finntől szerzett baseball sapkát felraktam az emlékpolc szerűségemre. Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy miért is kértem el, s rájöttem azért kellett, mert Wyatt szemüvegében és Finn sapkájában menő lettem volna, de nem értem már a saját logikámat.. A szobámban is kelapcsoltam a lámpát, majd elaludtam.
