Griffin Gluck.
Valószínűleg ledermedtem, mert arra eszméltem fel, hogy Finn a kezét nyújtogatja felém, életjelet várva. Megráztam a fejem, s visszazökkentem a dolgok közepébe. Wolfhard meg akart fordulni, én pedig a jobb kezemmel vissza akartam fordítani a fejét ezért lehet KICSIT felpofoztam. Najó.. biztos. De ez érdekelt legkevésbé. Griffin még a kanyarban volt, így nem látott meg minket. Megragadtam Finn kezét és magam után húztam. Épp, hogy magához tudta kapni a deszkáját. Csak futott utánam, de szegény nem tudta mi történik.
- Camden állj már meg! - rángatta ki kezét az enyéim közül, mire megállt, én pedig nem hagyhattam ott. Láttam, ahogy a fiú alakja vészesen közeleg a park fáinak lombjai közt. Egy kicsit sem figyeltem Finnre, ami neki is feltűnt, ezért megfordult. Ekkor már Griffin megtalálta a velünk azonos helyet, nem tudtam hova menekülni a szégyenteljes pillantások elől, amiket Finn szemei súlytottak le rám, nem megfeledkezve Griffin arckifejezéséről.
Sírni lenne kedvem. Griffinnek nem mondtam el, hogy miért nem tartom vele a kapcsolatot, csak megszűntettem. Finn-nek pedig nem mondtam el, hogy nem tudja. Annyira ostoba vagyok. Hogy a fenébe nem véstem az eszembe, hogy ez Vancouver külvárosa, ahol az emberek nem kerülhetik el egymást. Helyben ástam volna el magam. Finn lenézően, ám szomorúan megrázta a fejét és kikerülve elment. Griffin ennél boldogabban jött oda hozzám és ölelt meg, mondván mennyire hiányoztam neki. Karjai közül Finn távolodó alakját néztem, ami nem volt valami bíztató látvány, inkább elszomorító.
Ilyen tudattal menjek vele el Európába síelni? Lehetetlenség. Arról nem is beszélve, hogy Wyatt darabokra fog szedni ha ezt megtudja. Nos, igen. Wyatt túlságosan is a tökéletesre törekszik egészen azóta, mióta ideköltözött. Bár mondjuk mellettem elég nehéz a tökéletességre törekedni, ugyanis mindig elrontok valamit.
- Camden! Hé! Minden oké? - néz rám Griffin, s közben két kezét a vállamra teszi.
- Mennem kell. Még nem pakoltam össze. - hadartam a szavakat, majd hazasiettem. Otthon bementem a szobámba, ahol Finn várt. Amint beértem a szobámba abbahagyta az ujjaival való játszadozást, felkelt az ágyról és odajött hozzám.
Legelső gondolatom az volt, hogy "hogyha most bocsánatot kér akkor én ölöm meg magam" "mi a francnak akarna bocsánatot kérni, hiszen te cseszted el".
Nos... lassan úgyis belekezd abba, amit akar tenni. Minden ki fog derülni.
