- Aztarohadt - nézett tág szemekkel rám Wyatt amikor szó szerint ráugrottam szegény gyerekre. Szerencsére elkapott és nem dobott le, nem is estünk el meg semmi. Erősen magához szorított és ez volt a legjobb érzés.
- Hiányoztál - puszilta meg a homlokom.
- Te is nekem. Nagyon - öleltem át mégegyszer.
- Minek ez a sok lufi? - kérdezi nevetve.
- Uuu ezt neked hoztam mert.. mert miért ne - nevettem én is. - Ja és Wyatt is jött. - mutattam a mögöttem álló fiúra. Köszöntek egymásnak meg minden ilyen hülyeség aztán elkísértük Finnt haza. Sajnos a mai nap nem tudunk már találkozni, mert a családja is nyilván akarja őt látni. Majd holnap.
🐺Másnap🐺
Reggel gyors felöltöztem, mert Finn azt írta át tud jönni. Éppen megvetettem az ágyam, mikor csengettek. Biztosan Finn lesz az. (Ki gondolná amúgy)
- Ne apa! - kiabáltam rá - Majd én - mentem el előtte és nyitottam ki az ajtót.
- Szia - öleltem meg Finnt, ő pedig viszonozta a gesztust. - Ott a szobám. A tükrös polc mögött jobbra az első - mutogattam, majd Finn követte az utasításaim és bement a szobámba.
- Ő meg ki? - értetlenkedett apa.
- Ő csak.. csak egy barátom. Aki fiú.. meg ilyenek.
- Aha.. szóval a barátod - gondolkozott el.
- Apaa! - szóltam rá.
- Igen. OLYAN barátja - jött le a lépcsőn Wyatt és szólt oda. Mosolygva mutattam be neki.
- Szóval OLYAN barátod - nézett rám még mindig "nagy szigor" közepette.
- Már 14 vagyok. Nem az a hat éves kislány - forgattam a szemeim, majd Finn után mentem. Ő már tökre otthonosan elhelyezkedett, bekapcsolta a tévét és betakarózva feküdt az ágyamon.
- Hé! Most csináltam meg! - mutogattam az ágyamra, majd leültem az íróasztalomhoz és előpakoltam az imént kapott könyveket és egyéb iskolai szereket, amiket apu hozott tegnap haza. Holnap szerda, miszerint iskola. Csak három nap kell bemennünk, de az is éppen elég. Főleg az ünnepek előtt. Mindig túlizgulom ezt az egész iskola dolgot, mert olyan feltételezéseket hordanak rólam össze, mint "apuci kicsi lánya" "mindene megvan és semmi sem érdekli" meg a tipikus "gazdag ribanc", élen a "matektzsenivel". Igen, szeretem a matekot és jó is vagyok belőle. Szerintem ez nem ilyen nagy dolog.. A többiről inkább ne is beszéljünk. Persze a mateknak álltam először neki, mert szeretek szerkeszteni. Finn mellém hozta a puffot, ami a tükrös asztalom mellett volt.
- Szóval, segítesz nekem ebben.. ebben az izében? - mutatott a háromszögre.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Ez mi? És mit kell vele csinálni?
- Finn ez egy háromszög és be kell húzni a súlyvonalakat, amiknek a metszéspontja lesz a súlypont, másnéven tömegközéppont. - magyaráztam, de Finn egy árva szót sem értett belőle.
- Előről.. tudod mi az a háromszög?
- Aminek három szöge van?!
- Ügyes vagy - nevettem, majd oktattam tovább a fiút, mikor apa egyszer csak minden kopogás és jelzés nélkül benyitott...
Ma 3 rész lesz, mert nektek köszönhetően elértük a 2k megtekintést, amit nagyon köszönök!
U.i.: Köszönöm az ötletet!☺️
