Huszonkilencedik Rész

1.3K 77 2
                                    

(A kep az sncjndcjdj)

- Kapjátok be, de megijedtem! - engedtem el Finn kezét.
- Te ijedtél meg? - kérdezte tőlem Wyatt anyáskodóan.
- Nem ti hittétek azt, hogy elhagytunk titeket! - kezdett el kiabálni Jack idegesen.
- Neked meg mi bajod? - kiabáltam vissza Jacknek.
- Neked mi bajod? Mióta teljesen bele vagy esve abba - mutatott Finnre - Olyan, mintha nem lennél önmagad! - folytatta.
- Abba - idézte Finn Jacket, majd idegesen lekapta a kabátját a fogasról és elment.
- Fhuu de elegem van már mindenből de komolyan! - kiabáltam továbbra is, majd a fejemhez kapva idegesen felmentem a lépcsőn. Bementem a szobámba és becsaptam az ajtót. Azt reméltem, hogy a fiúk elmentek, így egyedül maradtam. Nem tudom pontosan mi okból, de egyedül akartam lenni.

Fél óra szimpla fetrengés után rászántam magam és előszedtem a szekrényem aljából a bőröndöm. Jó nagy, sötétkék, fehér kissebb-nagyobb csillagokkal. Tipikus 12 éves énem.. kinyitottam és bepakoltam 1 hétre elegendő holmit. Igaz, hogy 1 hónapra hagyom el USA-t, de a többi cuccom Canadaban is megtalálható.

Éppen jöttem ki a fürdőből, mikor anya mászott át a bőröndömön.
- Öhm szia anyu - raktam be a táskám első zsebébe a parfümkészletem.
- Szia! - ölelt át. - Mikor mész pontosan?
- Holnap után. Reggel. - válaszoltam.
- Sajnálom kicsim - szorított magához, mire kérdőjelek tömkelege jelent meg a fejemben.
- Mit?
- Hát, hogy nem lehetek veled. A munka lefoglal.
- Nem anya. Ez nem a te hibád - mosolyogtam, majd kiment a szobámból.

Ismét egyedül maradtam, nem tudtam mit kezdeni. A bejárati ajtót hallottam nyitódni, majd becsukódni. Erre felkaptam a fejem, s gyors lesiettem, de az ablakon kinézve csak édesanyám távolodó alakját láttam. Elpakoltam a nappaliból a fiúk cuccait, s felcipeltem a padlásra a matracokat. Visszaérve magamra kaptam egy plédet, s a telefonomat kezdtem el bújni. Semmi izgalmas. E tevékenység közben el is aludtam.

Maybe FriendsWhere stories live. Discover now