- Camden minden oké? Rosszul nézel ki! - sietett hozzám Griffin.
- Te mit keresel itt? - lepődtem meg, hiszen azzal a személlyel álltam szembe, aki miatt össze vesztem Finn-nel.
- Wyatt hívott, hogy nem vagy otthon és összevesztél Finn-nel. - harapdálta száját.
- Oh, szóval már te is tudod. Lehet haza kéne mennem, kicsit rosszul érzem magam. - kaptam a fejemhez, ami hirtelen elkezdett szúrni.
- Biztos, hogy egyedül haza tudsz menni? Ne kísérjelek el? - tette hátamra kezét.
- Nem, köszönöm. - arcomra varázsoltam egy enyhe, fájdalmas mosolyt, majd hazamentem. Becsuktam az ajtót, s szüleimmel, illetve az egész Wolfhard családdal találtam szembe magam a nappaliban. Hirtelen minden szem rámszegeződött. Eléggé megviselt állapotban voltam. Feletébb nagy csend, s mindenki engem bámul. Még Nick is, akárcsak Finn. Inntegettem egyet kínomban, s mivel nem akartam még kellemetlenebb helyzetbe kerülni, nem mentem be a tömegbe, csupán felbaktattam az emeletre és benyitottam Wyatt szobájába.
- Szia - ültem le kifejezéstelen arccal az ágyára.
- Szia - fordult meg a székén, s kissé csalódott, ám mosolygós arcát pillantottam meg.
- Wyatt. - harapdáltam a szám szélét.
- Figyelek - tette lábaira kezeit, s minden figyelmét rám szegezte.
- Tudod.. annyira utálom most magam. Nem köszöntem el a fiúktól.. pedig végülis nálam voltak vendégségben. Bár azt nem fogom megbánni, hogy Griffinnél aludtam, mert ugyan olyan barátom, mint akárki más. Ez nekem olyan, mintha Jacknék aludtam volna, csak Finn utálja Griffint, viszont én nem. - mondtam el nyugodtan, hiszen ő az első akinek megnyíltam erről. - Tudod.. lehet emiatt fáj mostanában annyit a fejem. Lehet hanyagolnom kéne kicsit mindkettőjüket. - tördeltem ujjaim.
- Jack és Jaeden a szomszéd városban vannak. Holnap jönnek vissza. Miért mondta azt Finn, hogy hazamentek? - nézett rám értetlenül. Itt rákaptam a fejem.
- Szerinted.. szerinted azt akarta, hogy hibásnak érezzem magam? - dörzsöltem meg arfom, mert éreztem hogy a fejem ismét lüktetni kezd, s valószínűleg be fogok könnyezni.
- Nem akartam azt. Csak mérges voltam rád - szólalt meg az ajtóból a nemrég említett személy. Éreztem, hogy most fog elszakadni minden, s inkább lementem a szobámba, ahol egyedül tudom kigondolni, hogy mi lesz, s csak én vagyok magamban, senki más aki ilyen állapotban láthatna. Az oldalamon feküdtem, ágyamról a kezem lelógattam, s nem tudtam abbahagyni az agyalást. Minden olyan gyorsan történik. Emlékfoszlányok jelennek meg, s tűnnek el. Valamiért nem bírom már, fejemen éles fájdalom uralkodik el, s elalszom. Furcsa, hiszen eddig csak alig fájt, ahhoz már hozzá is szoktam. Mostanság meg egyszer brutálisan fáj, utána meg lüktet. Biztosan a sok esemény.. túl sok esemény.
