•| 3 1 |•

1.2K 81 3
                                    

Éppen egy random csatornát néztünk a tv-ben, amit az dobott fel, hogy én Finn oldalához bújtam, ő pedig a jobb kezével átölelt. Tipikus "tömegszerelem". A miénk valamiért mégis különbözött másokétól. Mégis más volt, mint az a tipikus kapcsolat. A miénk talán igazi volt. Igazi érzelmekkel és igaz szavakkal. Igaz történésekkel és igazán vicces háttérsztorival. De lényeg, hogy mindezek után nem hagytuk a véletlenre, hanem mi irányítottuk az egészet, mi irányítjuk a jövőnket. Közös döntésekkel és minden hazugság nélkül. Legalábbis igyekszünk. Az egészet egy váratlan ember érkezése szakította meg. Jack. Jack Dylan Grazer.
- Ouch - nyitott be az ajtóm mindenféle jelzés nélkül. - Zavarok? - kérdezte félénken.
- Az attól függ - nézett oda Finn. - Ha megint azt akarod firtatni, hogy "ebbe" lett szerelmes és "ezzel" jött össze bárki más helyett, akkor igen. - mutogatott és vitte le a hangnemet a végére.
- Húha.. ennyire összemelegedtetek? - kérdezte kissé lenézően, ami engem zavart.
- Jack mi a bajod? Mi a bajod azzal, hogy ennyi idő után végre összejöttünk? Tegnap este amikor még csak mese volt az egész tökre össze akartál hozni minket. Mégis mi történt? - estem kétségbe.
- Én csak... én csak nem tudom.
- Jack, tudod. Az már más álláspont, hogy nem akarod elmondani. - szólt közbe Finn.
- Csak nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam, hogy elfelejtsetek. Azt akarom, hogy ugyanúgy barátok maradjunk és egy kapcsolat ne rontsa ezt el - dörzsölte meg a szemét.
- Jaaack - mentem oda hozzá és öleltem meg. - Mi mindig itt leszüünk - szorítottam magamhoz, majd Finn is csatlakozott az ölelésez.
- Értem. Ez tökre jó meg minden, de tényleg. Csak mindjárt megfulladok a sok nyálban - mászott ki nevetve a szorításunk alol. Minhárman nevettünk, majd Jack egy pár perc elteltével el is ment, csak átugrott megbeszélni a dolgokat.
- Nekem is mennem kéne - eresztette ki a levegőt Finn.
- Rendben - kísértem az ajtóhoz, s megvártam amíg felhúzza a kabátját.
- Holnap még csinálunk valamit, ugye? - fogta meg mindkét kezem, s mélyen a szemeim kezdte fürkészni.
- Persze. Amíg lehet, addig bármit - mosolyogtam.
- Okés. Akkor holnap találkozunk.
- Igen - öleltem magamhoz, s mélyen beszippantottam az illatát. A nagy búcsúzások végett elengedtem a fiút és bezártam az ajtót. Leekapcsoltam a tv-t és a lámpákat, majd felmentem a szobámba, gyors lefürödtem és felvettem a szokásos pizsama szettem. Bebújtam a frissen mosott karácsonyi takaróm alá, s lenyomtam az ágyam melletti kislámpát, majd lehunytam szemeim és elaludtam.

Maybe FriendsWhere stories live. Discover now