Másnap reggel nagyon boldogan keltem fel, ugyanis már csak a mai nap van hátra, hogy újra láthassam Finnt. Igazából csak mosolyogva mentem ki a szobámból és kiabáltam, hogy "Jóreggelt". Senki nem válaszolt. Basszus. 10:30 van és valamilyen módon egyedül vagyok itthon. Mit tettem, hogy ezt teszik velem? Sebaj.. végre ehetek gyors kaját. Kinyitottam a szekrényeket a pult felett és kutatni kezdtem. Semmi csokis gabonapehely? Csak müzli?! Utálom a müzlit. Se csoki, se chips, se semmi. De tényleg semmi. Nekem ez új. Csináltam magamnak melegszendvicset és egy bögre teát. Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t és néztem ami éppen ment. Miután végeztem az étkezéssel bedobtam a tányérom és a bögrém a mosogatóba, majd bementem a szobámba és válogattam magamnak valami ruhát. Gondoltam elmegyek ma egy közeli plázába, veszek pár cuccot, meg nézek valami ajándékot karácsonyra a szeretteimnek. Pont, mikor már felöltözve mentem ki a szobámból szembe futottam Wyattel, apával, majd Jenniferrel, Wyatt anyukájával. - Hova mész? - érdeklődött Wyatt. - Elmegyek egy plázába, veszek magamnak pár ruhát, meg nézek nektek valami ajándékot így karácsonyra. - vontam meg a vállam, majd leültem az előszobába és felhúztam a bakancsom. - Van nálad pénz? - kérdezte apu. - Igen, maradt még zsebpénzem anyutól - húztam fel a kabátom. - Biztos elég lesz? Inkább adok még! - nyújtotta apa a kezét, mire megforgattam a szemem és jókisgyerekként elvettem tőle. - Na sziasztok! - mentem ki az ajtón, majd felültem egy villamosra és kerestem egy plázát.
U.i.: AZTHISZEM MEGHALTAM!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
