- Nos... jutottatok valamire? - ültem le Wyatt mellé, szembe Finn-nel.
- Aham - harapta meg az alsó ajkait Finn.
- Na? - kérdeztem kíváncsian.
- Stranger Things - hallom meg a jobb oldalamról Jack hangját.
- Mi? - kérdezek vissza reflexből.
- Stranger Things - szólal meg Jaeden.
- És.. és azt hogy? - néztem rájuk kérdően.
- Hát én nyilván Mike - mutogatott Finn elismerően magára - aztán Jaeden Lucas, Wyatt Dustin, Jack Will - te pedig - nézett mélyen a szemembe - El - húzódott mosolyra a szája, ami láttán én is elmosolyodtam.
- De várjatok - törte meg Jack a csendet. - Mike és Eleven nem csókolóztak? - kérdezte, mire a szívem hevesen kezdett dobogni és gondolom Finn-nek is, mert riadtan néztünk egymásra.
- De az a sorozat, te nyomott - nevetett lenézően Wyatt, mire kicsit megnyugodtam. Nem tudom, hogy mi ütött Finnbe tegnap este, de még engem is meglepett. Talán engem a legjobban. Nem, lehet saját magát. És.. ha szeretem őt? De az lehetetlen, mi.. mi csak. "Talán barátok" játszodott le a fejemben a tegnap este. Mi csak talán barátok vagyunk.
- Nem jössz, El? - kérdezte szakrasztikusan Wyatt, mire észbe kaptam. Magamra dobtam a kabátom, s bezártam magam mögött az ajtót, de fogalmam sem volt, hogy hova megyünk. Csak azt tudtam, hogy Finn mellett lépkedtem és a szokásosnál is feszültebb volt köztünk a helyzet.
- Ugye nem mondtad el senkinek? - lépett hozzám közelebb Finn.
- Nem, és nem is tervezem - suttogtam.
- Oké, mert... mert én sem. Csak tegyünk úgy...
- Mintha mi sem történt volna. Tudom - fejeztem be a mondandóját, majd egymásra moslyogtunk. Ő előrement a fiúkhoz, én pedig öntudatlanul lépkedtem és követtem őket.
