A szemeim lassan nyitottam ki, ugyanis egy éles fény félbeszakította az alvásom.
- Mi a francot akarsz? - húztam nyűgösem a fejemre a takarót, ugyanis Wyatt felhúzta a nappaliban a redőnyt.
- Holnap indulunk. Ideje lenne összeszedned magad.. - okoskodott szokása szerint.
- Mert szerinted nem fogom végigaludni az egészet? - vontam kérdőre, nem mintha nem tudná a választ.
- Erre mindenki tudja a választ, ahogy szerintem azt is, hogy mi történik akkor, amikor itthonhagysz valamit. "Jaj ne otthagytam a kedvenc pulcsim ez is a ti hibátok! Most midnenki hagyjon békén" - utánozott lányos hangon.
- Na és.. te meg olyan vagy mint egy aggódó anya - ültem fel.
- De legalább nem hisztizek annyit, mint te!
- Nem is tudom ki hisztizett múltkor azért, mert nem vitte magával a kicseszett fénykardját, Oleff! - terítettem a hátamra a takaróm és a szobámba indultam.
- Igen? Nem is tudom ki hisztizett azért, mert a haja nem úgy állt, ahogy a képen látta! - mondta még mindig a magáét. Megálltam az ajtóm előtt és komoly tekintettel néztem rá az ablakba. Ekkor mindketten elkezdtünk egyszerre nevetni, majd ő is megindult a szobája felé, a lépcső irányába, de èn útba estem.
- Tudod, hogy bírlak! - ölelt meg testvériesen még mindig nevetve.
- Én is bírlak, Olaf! - ütögettem meg a hátát és bementem a szobámba. Rendet tettem és felöltöztem. Egy fekete cicanadrágot vettem fel és egy alapból szürke, felül bordó PINK-es kötőspulcsival és egy random Simpson-os zoknit. Előszedtem a bőröndöm az ágyam alól és kinyitottam a szekrényem. Elsősorban az ilyen sportos ruháim, illetve aláöltözeteket pakoltam be, majd azokra jött az overall, a síkabát és társai. Egy kissebb kézipoggyászba a nagyon szükséges dolgokat pakoltam el, amire feltétlen szükségem lesz. Miután úgy döntöttem, hogy végeztem bementem a földszinti fürdőbe és befontam a hajam kétoldalra. Kihúztam a bőröndöm és a kézipoggyászom az előszobába, majd bementem a konyhába és Wyatt anyukája társaságában ettem egy avocadokrémes szendvicset. Elbeszélgettünk kicsit, majd olyan 10 óra felé visszaért a 2 Wolfhard és Oliver. Velük annyira most nem tudtam foglalkozni, hiszen azzal voltam elfoglalva, hogy minden rendben legyen holnapra. Hisz az ember nem minden nap jut el egyik kontinensről a másikra. Bevallom, kicsit izgulok. A feszültség levezetése képpen olvasok valamit, majd mikor úgy érzem, hogy körülbelül minden oké előkapok egy, a pulcsimhoz illő ugyan olyan márkájú hátitáskát és azokat a holmikat teszem el, amik az út során jól jöhetnek. Fülhallgató, powerbank, kábel, hajgumik és persze egy kis nasi.
