Venus - Esthajnalcsillag

3. Válaszok

Tony dermedten bámulta egy darabig, aztán feleszmélt és szokásos módon hadarva szólalt meg.
- Ne haragudjon, már a nevénél elvesztettem a fonalat, tényleg Venusnak hívják?
A lány hitetlenkedve figyelte, majd egy pislogással visszaváltottak szemei égszínkékké. Nem akarta elhinni, hogy a férfinek tényleg ez volt a legfurcsább az egészben.
- Csak Vee. - sóhajtotta és hátra dőlt a kanapén. Sosem szeretett a nevéről beszélni, túl kacifántos az egész sztorija. - És ez egy hosszú történet.
Tony némán biccentett és a két poharat odaadta a feléjük guruló kis ügyetlen robotnak - amivel eddig persze csak a baj volt és akkor is lefújta amikor nem lángolt. Ezúttal jól jött a segítsége, hiszen szívesebben foglalkozott épp a kanapén csücsülő furcsasággal, mint a mosatlan elpakolásával.
- Vérfarkasok... - morogta maga elé és megvakarta tarkóját, ahogy járkálni kezdett. Őrült istenek, más földönkívüli fajok és vérfarkasok. Mióta felvette az első Vasember páncélt, a világ fokozott tempóban lökte elé a kihívást jelentő különös lényeket és ezt már viszonylag nehéz volt feldolgozni ilyen instabil idegrendszer mellett.

- Miért akarták megölni magát? Meglátott egy macskát és elkóborolt? - torpant meg hirtelen és újfent az arcát kezdte fürkészni. Lehet, hogy veszélyes, ő meg elhozta az otthonába, hogy talpra álljon. Nem ez lenne az első eset, hogy meggondolatlanul hülyeséget tesz.
- Mindenből viccet csinál? - Vee idegesen meredt rá, úgy érezte nem vette komolyan, amit mondott.
- Mintha csak a Kapitányt hallanám.. -dünnyögte maga elé a férfi, a lány arcán pedig egy pillanatra halvány mosoly futott át. Végre egy imponáló hasonlatot kapott.
- Nem megölni akart. - kezdett bele végül és átkarolta magát védekezés képpen, mintha Masonnek csak a gondolata bánthatná. - Azt akarta elérni, hogy átváltozzak.
- De akkor kiegyenlítődtek volna az erőviszonyok, nem igaz? - hümmögött Tony.
- Nem egészen. - sóhajtotta a másik. - Évekkel ezelőtt azért maradtam velük, mert egy vérfarkas megharapott. Elveszett voltam és nem tudtam mi történik, ő pedig rám talált a falkájával és megnyugtatott.

A férfi érdeklődve figyelte és megdörzsölte arcát. Valamibe csúnyán belekeveredett. Nem mintha megrettenne néhány agresszív kiskutyától, egyszerűen csak új volt a helyzet.
- Sokáig azt hittem jó helyen vagyok, hogy csak jót teszek azzal az anyámnak, ha elszakadok tőle. Veszélyes voltam, nem tudtam kezelni a dühkitöréseket és Mason azt ígérte megtanít mindenre, de...már látom, hogy csak kihasznált. - hajtotta le a fejét, szőke haja arcába hullott. - Ő volt az aki átváltoztatott, ő tette tönkre az életemet.
Tony tőle szokatlan módon, csendben emésztette a hallottakat, viszont egy valamit még mindig nem értett.
- Mit akart? - kérdezte komoran, s bár Vee vonakodott a válaszadástól, végül csak felelt.
- Visszavenni az erőmet, hogy Alfa lehessen, a többiek behódoljanak neki és sereget szervezzen. Technikailag a Bétája vagyok, csak velem valósíthatná meg a tervét.

Miután elhallgatott, senki nem szólalt meg egy rövid ideig. Vee óvatosan ráemelte tekintetét a férfire és próbált valamit leszűrni arckifejezéséből, de képtelen volt. Várta, hogy kiparancsolja, mielőtt még több bajt hozna rá, ám Tony csak bólintott.
- Péntek, hármas kód, teljes körű lezárást kérek éjszakára.
- Igen Uram. - felelte a női hang és néhány rendszer halkan sípolva életbe lépett.
- Mit csinál? - kérdezte Vee döbbenten, míg megmentője egy tableten kezdett valamit nyomkodni elmélyülten.
- Pizzát rendelek. Szereti a pepperonit, ugye?

Nagyokat pislogva meredt rá, ugyanis rövid időn belül sokadszor lepte meg a férfi. Most közölte vele, hogy egy csapat vérszomjas szörnyeteg vadászik rá, erre maga mellett tartja és szemrebbenés nélkül kaját rendel?
- É-én... már jól vagyok. Jobb lenne, ha hazamennék. - dadogta a lány és felkelt a kanapéról.
- Mit is mondott, hol lakik? - Tony fel sem nézve pötyögött a gépen, majd a választ hallva, megnyitott egy felvételt.
A tablet kivetítette Vee elé apró lakásának biztonsági felvételét, amin jól látszott, hogy Mason csatlósai éppen felforgatják az egészet, mindent szétszaggatva amit csak találnak. A nő szája elé kapta kezét és a lélegzete is elakadt.
- Ez élő adás. Akkor mehet a pepperoni a pizzára, ugye? - pillantott rá egy másodperc erejéig, majd bezárva a felvételt még egy darabig ütyködött a gépen, csak aztán tette le azt és kért még egy italt a kis robottól.

Vee leroskadt a kanapéra és üveges tekintettel bámult maga elé. Az élete romokban hevert, Masonék nem tágítottak a veszteség ellenére és még csak nem is a kedvence a pepperoni. Csupán egy óra alatt fenekestül felfordult minden és az események olyan gyorsan váltották egymást, hogy alig bírt levegőt venni.

- Mondja, miért most? Ha olyan sokáig mellette volt, miért éppen most jött rá, hogy kell neki a maga ereje? - ült vissza férfi vele szembe és az egyik poharat a kezébe nyomta. - Ez nem víz. - tette azért hozzá, nehogy meglepődjön, mikor a whisky végigmarja torkát.
Vendége csak idegesen kocogtatta körmeivel a pohár oldalát és igyekezett lenyugodni. Végül egyszerre lehúzta az italt és rezzenéstelen arccal félre tette.
- Eddig hű voltam hozzá, de mikor megtudtam, hogy anyám megbetegedett, elszöktem, hogy őt ápoljam és mellette legyek, ha már évekig nem tudtam. -kezdte halkan.
- Tényleg lehúzott az előbb egy deci whiskyt?
- A falkának nem tetszett. Gondolom ez a bosszú. - eresztette el füle mellett a kérdést és feléfordította arcát, melyről már szinte teljesen el is tűnt a karmolás nyoma.
Tony belekortyolt poharába és fejben összerakta a képet mivel is állnak szemben.

- És a szülei? Nem zavarták, hogy lelépett egy pszichopatával?
Vee vállat vont.
- Az apám eltűnt a születésem előtt, anyának pedig mindent elmagyaráztam miért történt, mikor visszatértem hozzá. - felelte halkan, majd megrázta fejét és felállt. - De elég az én életemből. Nagyra értékelem Mr. Stark, hogy megmentett, de jobb lesz ha megyek.
A férfi értetlenül nézett rá és ő is felkelt.
- Mit érez ilyenkor, halálvágyat? - fonta össze karjait maga előtt. - Ma éjszakára maradjon itt, pihenje ki magát, aztán majd reggel kedvére megöletheti magát Ms. Borsten.

Bár kihallotta a szarkazmust hangjából, jól esett neki a törődés. Miért ne lehetne biztonságban egy este erejéig...? Fáradt volt már ahhoz, hogy vitatkozzon és hívogató volt a puha ágy gondolata.
A kezét tördelve bólintott, elmotyogott egy halk köszönömöt, majd követte Péntek utasításait és elment fürdeni, illetve átöltözni a kapott ruhákba.
Tony ezalatt persze nem bírta ki, hogy ne nézzen utána a lánynak. Megnyitott minden róla található fájlt és meglepetten tapasztalta, hogy anno még a SHIELD is aktát vezetett róla.
Ám a legmeglepőbb, csak ezután következett. Végigpörgette a fejében a hallottakat és amíg vendége a fürdőben tevékenykedett, ő töprengve bámulta a kijelzőt.
- Péntek, mennyinek saccolnád őt ránézésre?
- Huszonnégynek Uram.
- Igen, én is.. -morogta Tony és a fájlt nézve beszélt tovább magában. - Nem harminchétnek.

Az akta azonban világosan kiírta az adatokat, s bár hihetetlennek tűnt, Venus Borsten a nyilvántartás szerint 1982-ben született.