Venus - Esthajnalcsillag

11. Kavarodás

Az a bizonyos eszelős mosoly nehéz emlékeket hozott a felszínre. Fejben ismét az űrben lebegett tehetetlenül, miközben a kapu bezáródni készült és az ájulás pillanata előtt meglátta a hatalmas űrhajót. A szorító érzés erősödött a mellkasában, ám mielőtt teljesen bepánikolhatott volna, meghallott egy hangot.
- Tony... - nyöszörögte Vee nagyra nyílt szemekkel, miközben a nyakát igyekezett szabaddá tenni. Látta a férfin, hogy mindjárt kiakad, magában pedig mindennek elhordta emiatt Masont. Tudta a gyengepontukat, bár fogalma sem volt honnan.

Loki lepillantott a lányra és összeráncolt homlokkal figyelte meg vonásait. Tekintetét lassan a Vasemberre emelte és megvető hangon szólalt meg.
- Csak nem aggódsz érte? - kérdezte, majd unottan folytatta. - Hát ez.... megható.
Tony végre feleszmélt és hagyta, hogy a páncél maszkrésze eltűnjön arca elől.
- Lépj el a fegyvertől! - feszítette meg állkapcsát, kezét pedig nem eresztette le. - És tedd le a tőrt is.
Vee csúnyán nézett rá a megjegyzés miatt, míg Loki mosolya csak még jobban kiszélesedett.
- Elviszem a halandót. -szögezte le, a penge pedig már szinte átszakította áldozata vékony bőrét. - Nem akadályozhatod meg. Isten vagyok. - nyomta meg a szót, tekintete kissé őrülten csillogott, mialatt felszegte az állát.
- Az istenségek előtt pedig térdelni szokás.

Habár Tony szíve a torkában dobogott, nem engedhette meg, hogy problémája a felszínre törjön. Nem az asgardi ripacstól tartott, csupán a saját teste is ellene dolgozott.
Elkapta Vee pillantását. Látta a szemén, hogy retteg, hallotta ahogy szakadozva veszi a levegőt.
A világért sem hagyta volna cserben.
Kihúzta magát, elővette a magabiztos arckifejezését és ezúttal nem hagyta győzni a pánikrohamot.
Venus volt a tét.

- Igazán szerezhetnél magadnak egy nőt, akin kiélheted ezt a térdelési fétised. - próbálta hadarva elviccelni a dolgot, míg az agya folyamatosan azon kattogott, hogyan mentse ki őt a karmai közül. - Egyébként sem mész vele sokra, negyed óra múlva vissza akarod majd hozni, annyit beszél. Tényleg, minek is kell?

A nő szinte villámokat szórt tekintetével, habár lassan már fulladozni kezdett a szorítástól.
- Hülye konzervdo...- kezdte, ám Loki ismét lecsitította egy apró, gyors vágással nyakán. Vee szemébe könnyek gyűltek és vonásai éles fájdalmat tükröztek.
- Az legyen az én dolgom. - mosolyodott el a feketehajú férfi. - Ti halandók láthatóan ugyanolyanok akartok maradni. Sóvárogtok a rabságért, hogy valaki megmondja mit tegyetek, de szánalmas hőseitek megvonják tőletek ezt a kiváló lehetőséget. - tekintete hideggé vált hirtelen, ahogy beszélt. - Megszabadítom ettől a tehertől és átadom a kutyának, majd amikor már az darabokra szaggatta, ordít a kíntól és a halálát kívánja, a szeme előtt végzek veled is.

Vee lefagyott a rémülettől, a könnyek csendesen legurultak arcán. Hagyta, hogy Loki a kijárat felé ráncigálja és nem várta, hogy a Vasember megmentse. Lehetetlen volt. Előbb vágta volna el a torkát, mint hogy Tony lelőhette volna.
A férfi fájdalommal szemében nézte, ahogy a lányt magával húzta az asgardi istenség. Ezerrel járt az agya, de végül rá kellett döbbennie, hogy ez csapatmunkát igényelt.
- Péntek, ne veszítsd őket szem elől. Hátulról támadunk, amint kilépnek azon az ajtón. - mormogta a páncélban, a maszk pedig visszakerült arca elé. Hangosabbra véve hangját, Veehez fordult.
- Nem lesz baj. Rajtad van a kabalakarkötőd.

A lány egy másodperc erejéig úgy bámult rá, mintha elment volna az esze, de aztán leesett neki. Abban a pillanatban, hogy Loki meglökte a bejárati ajtót, Vee a csuklójához kapva, megtekerte az általa tervezett karperecet aktiváló gombot.
A frekvenciák hatására egy pillanatig megdermedt fogvatartója, ami épp elég volt ahhoz, hogy Tony telibe találja a páncélból kibocsátott sugárral.

Ekkor azonban váratlan dolog történt, amit a férfi tudta, hogy nem lesz könnyű egyhamar megemésztenie.

A Lokira hasonlító alak egyszerűen szétrobbant.
Ahogy az energianyaláb eltalálta, testének egész felszíne olyanná vált, mintha vízből lett volna, aztán a földre hullott. Mindössze egy átlátszó, zselés tócsa maradt utána.

Tony döbbenten meredt a helyre, ahol néhány perce még a Csínytevés Istene állt. Fel sem fogta mi történt, semmit nem értett és ez rettentően zavarta. Ám nem maradt sok ideje feldolgozni a történteket, Vee köhögése rángatta ki a pillanatból.
A szőke hajú lány zihálva vetette hátát a falnak, ujjaival pedig remegve dörzsölgette nyakát. A férfi azonnal kilépett a páncélból és odasietett hozzá.
- Jól vagy? Mi ez az egész? - mormogta, kezei közé fogva arcát és aggódva vizsgálgatta őt. - Thor belénk csap egy villámmal, ha megtudja, hogy felolvasztottuk az öccsét.
Vee végre szóhoz jutott és rekedtes hangon nyögte ki a szavakat.
- Al-alakváltó. - dadogta. - Ha Mason lepaktált már velük is....na-nagyon kellhetek neki. - motyogta.
Tony hirtelen mindent megértett és gondterhelt arccal fordult az áttetsző Loki-massza felé. A vérfarkasok már alakváltókkal szövetkeztek, ez pedig megmagyarázta hogyan jutott át a fickó a hangazonosító rendszeren, illetve hogy miért nem talált senkivel sem pontos egyezést Péntek az adatbázisban. A betolakodó képes volt lemásolni őt, vagy Lokit, de nem tökéletesen.

A férfi már épp új barátaikról kérdezett volna, ám feltűnt neki, hogy Vee reszket. Ellágyultak vonásai és váratlanul magához ölelte. Nyomott egy puszit hajába és igyekezett megnyugtató hangon beszélni.
- Biztonságban vagy Venus. Számíthatsz rám. - mondta halkan, mire a másik remegve hozzá bújt.
Egy darabig így álltak csendben, aztán Vee hátrébb húzódott és szipogva fordította el fejét oldalra.
- Ne csináld ezt. - felelte halkan, a férfi pedig kérdőn összeráncolta szemöldökét.
- Mégis mit?
- Ne viselkedj úgy, mintha fontos lennék neked, mert elhiszem és másnap aztán csúnyán pofára esek. - motyogta hátrébb lépve.
Tony hunyorogva fürkészte az arcát, aztán rámutatott a földön heverő pacára.
- Az a pasi ott most változott limonádévá, te pedig rólunk akarsz társalogni...?
- Nincs olyan, hogy "rólunk". - hagyta figyelmen kívül a mondat első felét, és a másik szemeibe nézett lassan. - Reggel ezt tök egyértelművé tetted, úgyhogy azt sem értem igazából....igazából minek mentettél meg. Ismét.
Vee nem bírta tovább ezt a sok stresszt. A folyamatos bizonytalanság, a veszély, a paranoia és az egész tetejébe még az előző esti csók már kikészítette. Minden a feje tetejére állt és érezte: ha nem most mondja ki, akkor soha.

Mit számított egy tócsányi hapsi a földön, akit az exe azért küldött, hogy elvigye hozzá?

- Tony, nem akarok egy lenni a sok közül, érted? A tegnapi....dolog... - fogalmazott a lány óvatosan. - ...hiba volt. Felejtsük el, jó? Nem fogom végignézni, ahogy az érzéseimmel játszol, miközben nem akarsz semmit és...
- Oké bocs, hogy félbe szakítalak, de ilyet nem mondtam. - vágott közbe értetlenül a férfi és széttárta kezeit. Vee lehajtotta fejét, kerülte tekintetét.
- De nem jöttél utánam. - utalt halkan a reggeli vitára, a másik meg furcsán kezdte méregetni.
- Persze, a végén még bepöccensz és leharapod a fejem. - ráncolta homlokát. - Venus, azért kértem, hogy mondd le a hétvégét, hogy veled töltsem. Kellesz nekem. - húzta el a száját, mint aki valamit kelletlenül ismer be. - És nem, nem akarom elfelejteni.

Csend állt be köztük, de a szőke lány szíve olyan hevesen vert, hogy biztos volt benne, hogy az egész utca hallja a lüktetést.
- Komolyan mondod? - suttogta óvatosan, Tony pedig finoman felemelte a lány állát.
- Komolyan. - mélyen a szemébe nézett. - Figyelj, nem kéne felmosnunk a barátodat? Vagy legalább odébb állni? Mindjárt belelépek.

A feszültség a szavak hallatán teljesen eltűnt a lányból és kibukott belőle a nevetés. Annyira abszurd volt minden: itt álltak kikészülve, a gondok fokozódtak körülöttük, s Tony mégis kimondta, amire legvadabb álmaiban sem mert gondolni.
Már nem a lényt illetően.
Hanem, hogy pont ő kellett neki.
Halkan nevetve csóválta meg a fejét, majd ismét felpillantott rá.
- ...Olyan hülye vagy. - suttogta és közelebb hajolva megcsókolta.

Tony elmosolyodva viszonozta, míg kezeit a derekára csúsztatva vonta magához még jobban. Túl sok mindenen mentek már keresztül ahhoz, hogy tovább tagadhassa amit érzett.
Tudta, hogy ez így volt helyes és megbízott benne. Ketten a világ ellen.

Ám az ember nem söpörheti szőnyeg alá a múltját vagy a komoly titkokat.
Vee sem kerülhette ezt el és csak idő kérdése volt, mikor fog borulni emiatt minden.