Venus - Esthajnalcsillag

25. Igazság

A telefon csörgése ébresztette fel a lányt.

Már jó néhány napja élvezték Ausztrália napsütötte partjait, s viszonylag problémamentesen telt ez az idő. Pár kisebb szédülést és gyengélkedést leszámítva Vee jól érezte magát, a férfi jelenléte pedig rendkívül sokat segített.

Tony azonban nem tudott megnyugodni. Éjszakánként órákon át kereste hajthatatlanul a megoldást, míg menyasszonya aludt. Gyógyítókkal vette fel a kapcsolatot és semmilyen lehetőséget nem zárt ki rögtön. Úgy tűnt szélmalomharcot vív és minden ellene játszik, de képtelen volt feladni.
Meg akarta menteni Veet.

A szőke lány álmosan nyúlt a mobilért, miközben szemét dörzsölgetve felült. Kissé értetlenül fogadta, hogy Tony nem feküdt mellette, de amint meglátta a telefon kijelzőjén felvillanó nevet, inkább örült, hogy ezt a férfi nem látta.
Az órára pillantott. Hajnali egy felé járt, a mutatók meg lustán kattogtak a számlap felett.
- Szia! - szólt bele halkan a készülékbe, miközben hátrasimított egy szőke tincset.
Nem nagyon beszélt vele, mióta biztosította sms-ben arról, hogy jól van és Natasha csupán besegített múltkor.
Azt valahogy elfelejtette említeni neki, hogy rövid időre meghalt, azóta pedig rosszullétek gyötrik.

Furcsa is volt ez a hívás, hiszen kezdetektől fogva üzenetek révén kommunikáltak; így ellenőrizték egymást.

Ezúttal azonban a férfi aggodalmas hangon szólt bele a telefonba.

- Vee, hogy titkolhattad el előlem, hogy mi történt a csónakházban?
A lány magában átkozódott egy darabig, aztán fáradtan hátra dőlt az ágyban.
- Natasha köpött be, igaz?
- Nem ez a lényeg. Miért nem mondtad el?
- Figyelj, jól vagyok, ez a fontos. Tony megvéd, ahogy csak tud, semmi szükség arra, hogy te is aggódj. - felelte kedves, megnyugtató hangsúllyal a másik.
Rövid ideig csend állt be köztük, amit végül Vee tört meg.
- Ha már Tony... - kezdte óvatosan és összeszorította szemeit. - ... el kell mondanom valamit.
A férfi a vonal túlsó felén gyanakodva felelt.
- Miről van szó?
A lány beharapta ajkait és hadarva közölte a hírt.
- Megkérte a kezemet.

A titokzatos alak meglepetten levegő után kapott. Tisztában volt vele, hogy egy év alatt milyen komolyra fordult a kapcsolat Vee és Tony között, ám ez így is váratlanul érte.
Persze örült, hogy boldog a lány, de ugyanakkor féltette is ettől az egésztől. Vékony jégen táncolt és nem volt benne biztos, hogy jó ötlet -e párkapcsolati problémákkal tetézni az eleve feszült helyzetet.
- Nos.... gratulálok. - nyögte ki végül, mire a lány halványan elmosolyodott.
- Köszi. - Sietve folytatta. - De ez nem jelenti azt, hogy bármi is megváltozna veled kapcsolatban! Ugyanúgy szeretném, ha az életem része maradnál. Tudod, hogy szeretlek.
- Tudom Vee. - mosolyodott el a férfi a vonal másik végén. A lány megkönnyebbülten felsóhajtott, hiszen a nehezén túl volt.

Már csak egyetlen dolog maradt hátra:
- Szeretném, ha találkoznál Tonyval.
Az ismeretlen levegő után kapott és megköszörülte torkát.
- Vee ez...nem hiszem, hogy jó ötlet. - mondta gondterhelten a másik, s a lány szinte látta maga előtt, ahogy a fejét csóválja.
- Kérlek! - váltott könyörgőre a hangja. - Te vagy az egyik legjobb barátom és...tudod miért lenne fontos, hogy találkozzatok.
- Meséltél már neki a múltadról? Rólam?
- Hát... nem igazán. Még nem volt rá alkalmam. - vallotta be végül Vee. Felsóhajtott és gyors mozdulattal megnedvesítette ajkait. Veszett ügy volt és buta ötlet is egyben.
- Nézd, ha nem tudsz eljönni, mert a világ másik felén vagy, akkor...
- Jól van, ott leszek. Megoldom. - vágott közbe a férfi, hangján pedig érződött, hogy fáradtan bár, de elmosolyodik. - Nem hagynám ki a nagy napodat.

A lány már éppen válaszolni készült, mikor Tony sétált be a szobába. Kicsit mindketten meglepődtek, mivel nem sejtették, hogy a másik ébren van.
- Köszönöm. Mo-most le kell tennem. - dadogta a szőkeség. - Vigyázz magadra!
Vee letette a telefont és leendő férje felé fordult.
- Merre voltál? - ült feljebb az ágyban és átkarolta térdeit. Rövid pizsamája látni engedte hosszú, sima lábait, selyemtrikója pedig lebarnult vállát.
Tony tekintete elidőzött egy darabig a lányon, majd megköszörülte torkát.
- Találtam valakit, egy gyógyítót. A hölgy azt hiszem félig wakandai. Kivel telefonáltál?
A kérdés hirtelen érte Veet, aki összerezzent. Tudta, hogy óvatosan kellett válaszolnia.
- Egy barátommal. Elmeséltem az eljegyzést.
- Hajnalban?
- Ő hívott. Elfelejtette az időeltolódást. - legyintett a másik.
Mivel meglehetősen hihető volt a gyors válasz, a férfi csak biccentett. Beült barátnője mellé az ágyba és lazán átkarolta, mire az boldogan mosolyogva hozzá bújt.