Venus - Esthajnalcsillag

39. Veled

Az eső rendíthetetlenül zuhogott, míg az égen egy fényes villám cikázott át. A mennydörgés csak néhány másodperccel utána érkezett meg, s szinte az egész város belerázkódott a dübörgésbe.
A vihar egyáltalán nem zavarta a sötét éjszakában álló párost. Vee még hálás is volt érte, mivel a kövér cseppek elfedték saját könnyeit.
Abban a pillanatban, hogy meglátta Tonyt, hatalmas gombóc keletkezett a torkában és összeszorult a szíve. Csupán öt teljes nap maradt ki az életükből, de évtizedeknek tűnt. Igyekezett nem gondolni arra a bizonyos estére - ha megtette volna, komoly depresszió kerítette volna hatalmába. Elviselhetetlen volt a tudat, hogy a fiát elvitték, ő pedig véget vetett kapcsolatának a titkával.
Feltűnés nélkül gurultak le a könnycseppek az arcán, ahogy a férfi kimondta a szavakat. Azonnal beugrott neki a találkozásukkor lejátszódott szócsata.
A lány a füle mögé tűrt egy nedves tincset. Az a vakmerő, megállíthatatlan nő, aki pár perce még szemrebbenés nélkül kirepített egy másikat az autóból, felszívódott.
Egy bűntudatos, megtört fiatal lány állt a helyén.

- Megint megmentettél. - szólalt meg végül, míg tekintete szomorúságot sugárzott.
- Ez a szokásos péntek esti programom, nem tudom mit vagy úgy meglepve. - hümmögött a férfi, vállat vonva a páncélban.
Vee összefonta maga előtt a karjait és lehajtotta fejét. A földön lévő, egyre nagyobb kiterjedésű koszos tócsát bámulta. Könnyebb volt ez, mint a férfi szemébe nézni.
- Minek csináltad? - kérdezte aztán halkan, mire Tony értetlen arcot vágott.
- Miért nem hagytam meghalni Mrs. Starkot? Fogalmam sincs, fogós kérdés, lehet azért, mert szeretem. - ráncolta a szemöldökét, hangja pedig kissé lesújtóan csengett.
Vee szíve nagyot dobbant és rápillantott.
- Mi...?

Tony a lány arcát fürkészte. Pokoli volt ez az időszak mindkettejük számára. Annyira megszokottá vált, hogy folyton látják a másikat, s mindig ott vannak egymásnak, hogy a normális kerékvágásból való kibillenés még kibírhatatlanabbá tette az elmúlt napokat.
Persze haragudott rá. Borzasztó dühös volt, hogy egy esküvő és egy gyerek után avatta be, s akkor is mindössze azért, mert vészhelyzet volt. Átverve érezte magát, mint aki sosem ismerte igazán a nőt, akibe beleszeretett.
Ugyanakkor viszont hiányolta és ez az érzés nem hagyta nyugodni.
Eleinte nem törődött a problémával, megállás nélkül Aident kereste. A kisfiúnak azonban teljesen nyoma veszett, s rá kellett jönnie, hogy egyedül képtelen megnyerni a játékot.
Szüksége volt a kedvenc vérfarkasára.

A köztük beállt csendet végül a szőkeség szakította meg.
- Van egy tervem, oké? Vissza fogom hozni Aident, ahogy megígértem és nagyszerű életetek lesz együtt! Minden jóra fordul, dolgozom az ügyön. Csak adj még egy kis időt. - túrt bele vizes hajába, meglehetősen idegesen.
Tony felvonta egyik szemöldökét és felsóhajtott.
- Késő szólni, hogy egy szót sem hallok az esőtől? Na jó, tudod mit, közelebb jövök.
A férfi gondolkodás nélkül kilépett a páncélból és odasétált a lány elé. A Vasember-ruha azonnal önállósította magát és mint egy személyre szabott testőr, két lépéssel lemaradva követte gazdáját.

- Csak annyit mondtam... - kezdte felsóhajtva a másik, de Tony félbeszakította.
- Venus, elég. - csóválta meg a fejét, majd a szemeibe nézett. - Azért hagytam, hogy elmenj, mert nekem volt szükségem időre. Át kellett gondolnom amiket mondtál, az életünket, a közös múltunkat. - Egy pillanat erejéig oldalra tekintett és gondterhelten beletúrt nedves, fekete hajába.
- És mire jutottál...? - kérdezte a lány, torkában dobogó szívvel, a rövid csend pedig szinte őrjítő volt.
Végül a férfi a zsebébe süllyesztette kezeit és visszanézett rá.
- Hogy egy lehetetlen alak vagy és fogalmam sincs, hogy viseltelek el eddig, konkrétan mindig azon dolgozol, hogy valamivel idegesíts.
- Óh.
- Hát igen.
- Tényleg azért mentettél meg, hogy elmondd, mennyire utálsz? Tudd meg, veled élni sem egy leányálom, a műhelyed miatt olyan szag van a házban, mintha egy autószervízben laknék. Ami a föld alatt van. És meghalt ott valaki.  -  pislogott Vee nagyokat, kissé megrökönyödve.