Venus - Esthajnalcsillag

19. Mérföldkő

Ismét érkezett egy sms.
A legutóbbi óta már vagy másfél hónap eltelt, így igazából nem lepte meg különösebben a lányt. Volt némi lelkiismeret furdalása is, hogy nem jelentkezett magától, de ezt elnyomta a boldogság érzése, amit a szavak keltettek benne.

"Örülök, hogy jól vagy, de máskor hívj engem. Kérlek. Nem érdekel mekkora a baj, ott leszek."

Vee nem bírta abbahagyni a mosolygást. Értékelte a váratlan aggodalmat, hiszen ez köztük sosem volt szokás és most úgy tűnt, valóban fontos a számára.
"Kézben tartottam a dolgokat, Natasha csak besegített. Ne félts! Tony vigyáz rám, ahogy csak tud." - pötyögte be válaszul.
Mielőtt még elküldte volna, megálltak ujjai a mozdulatban. Habozott, hogy vajon hozzá írja -e. Sosem verték nagy dobra a kapcsolatukat, s talán furcsán vette volna ki magát.

Végül némi vívódás után, beírta a szavakat az sms végére.
"Szeretlek! Majd jelentkezem." - azzal elküldte az üzenetet.

- Bemutatom a többi páncél új, Nanotechnológián Alapuló Gyakorlatias Irányítóját, vagy másnéven NAGYI-t; jó ez az elnevezés kicsit béna, de még dolgozom rajta és...hé, figyelsz te rám? - magyarázott szokásos stílusában Tony, kizökkentve a lányt gondolataiból.
Mikor észre vette, hogy barátnője teljesen máshol jár, leeresztette karjait és felvonta szemöldökét.
- Mit vigyorogsz, Aranyhaj? Ugye nem azzal a Logan gyerekkel beszélsz? - hunyorgott rá, mire Vee csak mosolyogva megcsóválta a fejét és zsebre tette mobilját.
- Nem, Amerika Kapitánnyal tervezzük épp a második polgárháborút ellened. Majd máskor jobban megbecsülsz és akkor a te oldaladra állok. - húzta az agyát. Ellökte magát a pulttól és odasétált hozzá. Rövid csókot nyomott ajkaira és megkocogtatta a mellkasán lévő reaktort.
- Na mutass be a NAGYI-nak!

Tony először a szemét forgatta, de túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy lereagálja a megjegyzést. Két, szinte teljesen láthatatlan, apró karikába akasztotta be hüvelykujjait a pulcsiján, majd megrántotta azt. Kissé merev lett az egész ruhadarab tartása. Vee ámulatba ejtve figyelte, ahogy a férfi megnyomta a reaktor közepét, a páncél pedig néhány másodperc alatt, miliméterenként ráépült a semmiből.
- Uramisten, ez eszméletlen! - lelkendezett a lány és csillogó szemekkel végighúzta ujjait a hűvös fémen.
- Tudom. - felelte a másik elégedetten.
- Egy zseni vagy.
- Ezt is tudom.
Vee felnevetve gyengén meglökte a férfi mellkasát.
- Mázlid, hogy páncél van rajtad Stark.
A szavak hallatán, Tony arca elől eltűnt lassan a maszkrész és egy félmosollyal nézett barátnőjére.
- Kösz. Mármint a dicséretet. Habár tisztában vagyok vele, jó néha hallani. -utalt a zseni dologra, majd kacsintott egyet.

Pár perccel később - már a páncél nélkül - a nappaliban ültek. Tony egy pohár whiskyt iszogatott, míg Vee félig a karfának dőlve egy tankönyvet olvasgatott az áramkörökről. Lábai a férfi ölében hevertek és kicsit mindketten élvezték a csendes, nyugodt pillanatot.
- Ms. Borsten, 18 óra van. - szólalt meg hirtelen Péntek, mire az felkapta a fejét.
- Basszus. Máris? Köszönöm Péntek. -sóhajtott fel és elkezdett szedelőzködni.
- Mi történik? - ráncolta Tony a szemöldökét, ugyanis ő semmilyen riasztásról vagy időpontról nem tudott, ami fontos lett volna.
- Megkértem, hogy jelezzen hatkor, mert mire átmegyünk a városon csúcsidőben Happyvel, lemegy a Nap is és tudod, a Stark Torony nem épp a közelben van. - mosolygott a férfira, miközben beledobta a könyvet a táskájába.

Tony biccentett, aztán belekortyolt italába. Egy darabig csendben volt és csak magában agyalt, majd beszélni kezdett.
- Utálom ezt a folyamatos mászkálást. Ide-oda utazgatsz a házam és a torony között minden második nap, totál kiakaszt, mint valami ördögi kör, aminek sosincsen vége. Nem jó ez így. - dünnyögte.
Vee értetlenül fordult felé és némi csalódottság is tükröződött arcán. Megköszörülte torkát és füle mögé tűrt egy szőke tincset.
- Óh. - nyögte ki. - Akkor ta-talán jöhetnék ritkábban, végül is már felépültél és nem kell felügyelni, szóval... - dadogta, de Tony csak legyintett.
- Nem, nem érted. - tette le a poharat és felkelt a kanapéról. - Ideje, hogy véget vessünk ennek az ingázásnak, mert az őrületbe kerget mindkettőnket.
A lány semmit nem tudott leolvasni Tony komoly arckifejezéséből, s automatikusan rosszra gondolt.
- Akkor... majd találkozunk, ha bejössz a toronyba? - motyogta szomorkás tekintettel.
- Mi? Nem. - sóhajtotta a férfi és közelebb lépve a vállaira tette kezeit. - Venus, arra próbállak rávenni, hogy hozzám költözz.

Vee szemei nagyra nyíltak és elakadt a lélegzete. Nem volt benne biztos, hogy jól hallotta amit mondott, vagy csak képzelődött, így döbbenten szólalt meg.
- Hogy MIT CSINÁLJAK?
Tony megnyalta ajkait és leeresztette kezét. Visszasétált poharához és közben beszélni kezdett.
- Igazából alaposan átgondoltam. - kezdte. - Lassan megszámolni se tudom, hány biztonsági fiaskó volt már a Stark Toronyban, mióta megismertelek. Nyilván tudják a kis barátaid, hogy ott vagy a legtöbbet, figyelik a helyet, vagyis nem vagy biztonságban.
A férfi felhajtotta az ital maradékát is, majd letette a kiürült poharat az asztalra. Közelebb lépett a lányhoz és mélyen szemébe nézett.
- Azon túl, hogy a józan ész ezt diktálja... - halkította le hangját. - ...szeretnék melletted ébredni Vee, minden áldott reggel. Költözz hozzám!

A fiatal nő teljesen lesokkolva hallgatta végig szerelmét. Persze érezte már korábban is, hogy annak ellenére, hogy nem mondja ki, szereti, ám ez teljesen letaglózta. Csak pislogott, mint hal a szatyorban.
Szíve hevesen dobogott, szemei kissé bekönnyesedtek és csak szipogva felnevetett.
- Végül is, ha annyira akarod... - játszotta el az elérhetetlent, mire a férfi elmosolyodott és biccentett.
- Ez esetben itthon van Ms. Borsten.
Vee megtörölte az arcát, majd boldogan végig simított a férfi bőrén és magához húzta. Ajkai lágyan érintették az övét és könnyei egy enyhe sós ízt kölcsönöztek az alapvetően édes csóknak. A férfi gondolkodás nélkül viszonozta, ujjai pedig a szőke tincsek közé keveredtek. Némi késztetést érzett belül, hogy kimondja azt a bizonyos "sz-betűs szót", de szívesebben érzékeltette tettekkel, mint üres locsogással.
Természetesen szerette őt. Kimondatlanul is tudták.
Ez a költözés pedig olyan lépcsőfok volt az életükben, melyet mindketten szívesen léptek meg.

Tony húzódott el elsőnek és kérdőn nézett rá.
- De most komolyan, kivel írogatsz olyan lelkesen a telefonodon?
Vee felnevetett és megrázta a fejét.
- Maradtak még barátaim, ne kattogj ezen.

Az idillt aztán egy hívás szakította félbe. Vee elővette a telefont és összeráncolta homlokát a név láttán.
- Ugye nem akarod felvenni a kiskutyának az ünneplés közepén? - nyöszörgött Tony és színpadiasan nagyot sóhajtott.
- Nem tudom, fontos lehet, ha felhív miatta. - töprengett a másik, mire a férfi felhorkantott és kivette a kezéből a készüléket.
- Ez Venus telefonja, most épp nem ér rá, mert leköti hihetetlen személyem, a sípszó után hagyj üzenetet. - szólt bele a készülékbe, majd a lány felé tartotta. - Sípolj bele!
Vee lesújtóan nézett rá és kivette a kezéből a mobilt. Kihangosította és fáradtan felsóhajtott.
- Mit akarsz Logan?

A vonal túlsó végén néhány másodpercig csend uralkodott, majd lassan válaszolt a srác.
- Először is: a pasid biztos, hogy teljesen bolond.
- Ki vagy hangosítva, te kretén. - szúrta közbe unottan a férfi.
- Nagyszerű... - dünnyögte Logan és kedvetlenül folytatta. - Másrészt pedig  híreim vannak.
- Óh összejött valakivel. Ki a srác? - kérdezett bele ismét a férfi, mire Vee elnyomva mosolyát oldalba bökte.
- Hagyd már, hogy végig mondja! - csitította le és a készülék felé fordult. - Mi történt?
- Új csapatot szerzett. Nem tudom hányan, vagy merre vannak, de minden egyes sikertelen kísérlet után egyre dühösebb lett és most már egyenesen tombol.

A lány megfeszítette állkapcsát és lehunyta szemeit.
- Mennyi időnk van?
- Épp ez az. - folytatta Logan. - Levált tőlük. Benre bízta, hogy összerázza őket, ő meg lelépett.
A páros értetlenül összenézett és azonnal gyanakvóvá váltak.
- Mi oka lenne hátra hagyni a sleppet? - kérdezte Tony az állát dörzsölgetve.
- Eljutottál a megfelelő kérdéshez Sherlock. - jött a válasz a vonal másik végéről. - Szerintem bejött valami gikszer a toborzásnál, talán egy harc egy rivális falkával. Nem csak Mason akar Alfa lenni.
- Szóval a sebeit nyaldossa valahol, amíg Ben összerakja a kis sereget. - vonta le a következtetést a lány.
- Vagyis elkaphatjuk, amíg gyenge. - tette hozzá Tony. Elkapta barátnője tekintetét és tudta, hogy ugyanarra gondoltak.
- Oké, majd beszélünk akkor. Köszönjük. - zárta le Vee és egy rövid búcsúzás után letette a telefont.

- Nem bízom benne. - közölte a férfi gondterhelten. A lány felsóhajtott és beharapta ajkait.
- De nincs más nyomunk és Mason nem fog leállni ezzel a keresztes hadjárattal.
Tony fáradtan bólintott és előhívta a hologrammos képeket. A lény után kezdett kutatni, felvételeket jelenített meg és merevített ki.
A szeme sarkából látta mennyire aggodalmas, szinte rettegő arcot vág a lány, így magabiztos hangon szólalt meg.
- Venus, nem lesz semmi baj.
- Miért vagy benne ilyen biztos? - motyogta vissza a másik, de Tony néhány szóval rövidre zárta a dolgot.

- Ő csak egy farkaskölyök, míg én... - fordult felé egy félmosollyal.
- ...Én vagyok Vasember.