Venus - Esthajnalcsillag

9. Születésnap

Vee már vagy tíz perce állt tanácstalanul a szekrény előtt. Szőke, nedves haját törülközőbe csavarta és a sminkeléssel is készen volt.
A ruha azonban kifogott rajta.
Legyen elegáns? Vagy vegye lazára? Mi van, hogyha kiöltözik és közben kiderül, hogy a sarki étkezdébe mennek?
Végül arrébb tolt néhány fogast és meglátta a tökéletes választást. Még az édesanyja vette a születésnapjára, mivel anno neki is volt egy ehhez hasonló és úgy gondolta, a lányának is szerencsét hozhat.
Ujjával megsimította a selymes, piros anyagot és elmosolyodott. Kész csodának számított, hogy ezt Mason csatlósai nem szaggatták szét, mikor betörtek hozzá.

Egy negyedórával később már indulásra készen állt, s a tükörképét szemlélte. Lesimította a szoknya alját, majd közelebb lépve kezdte tanulmányozni a ruha kivágását. Remélte, hogy nem ment messzire és az ízlésesen elegáns kategória határain belül sikerült maradnia.
- Mr. Stark már várja Önt az ötödik szinten. - szólalt meg hirtelen Péntek, a lány pedig vett egy mély levegőt.
- Máris megyek. - felelte és indulás előtt még vetett egy utolsó pillantást a tükör felé.
Furcsa volt, hogy ismét a születésnapja környékén viselhette a ruhát.

Amint kilépett a liftből és besétált a laborba, Tony megfordult. Fekete öltönyt viselt egy elegáns nyakkendővel és az ingujjánál lévő gombot igazgatta.
- Milyen pontos, kiváló... - kezdte a mondatot, ám ahogy felpillantott, elakadt a lélegzete egy másodperc erejéig.- ...gyakornok. - fejezte be kissé meglepetten, majd megköszörülte torkát és kihúzta magát. - Nagyon csinos vagy.
Vee elmosolyodott és hátratűrt egy szőke hajtincset.
- Te sem nézel ki rosszul. Nem egy Thor, de hát... - húzta az agyát vigyorogva, mire a férfi a szemét forgatta.
- Nagyon vicces.

A lány ekkor meglátta a mögötte lévő félkész páncélt. Felcsillantak szemei és közelebb lépve finoman megérintette a hűvös fémet.
- Lenyűgöző. Főleg ez az illesztés itt. - húzta végig ujját rajta. - Ezen dolgoztál mostanában?
Tony egy félmosollyal arcán fordult felé, de nem az asztalon heverő művét figyelte, hanem őt.
- Részben. Egyszerre több projekten dolgozom, de majd meglátod. - legyintett, aztán az ajtó felé biccentett. - Mehetünk?
Bár Vee kissé furcsállta a titkolózást, annyiban hagyta. Megszokta, hogy Tonyt nem érdemes faggatni.

A vacsora igazán jó hangulatban telt. Az étterem hangulatos volt és a férfi miatt különösen gyors kiszolgálásban részesültek. Ráadásul a lánnyal már rég nem bánt senki olyan kedvesen, mint aznap este ő. Semmiségekről beszélgettek, de ez nem számított, mert végre ketten voltak.
Bár Tony nem akarta bevallani, a védőfal - amit önmaga védelmére tartott fenn - szinte leomlott. Egyikőjük sem gondolt a tengernyi problémára, ami előttük állt még megoldásra várva, mert egy este erejéig minden könnyednek és egyszerűnek tűnt.

Az idő lassan éjfélre járt, mire visszaértek a Stark Toronyhoz. Happy kinyitotta nekik az autó ajtaját és boldogan nézte, ahogy besétálnak az épületbe. Vee éppen nevetve csóválta a fejét.
- Ne mondd, hogy nem láttad, hogyan botlott meg a pincérlány, amikor meglátott téged.
- Hogy ki? - fintorgott a másik, magabiztosan lépkedve a lift felé. Vee hangjába akaratlanul is némi féltékenység vegyült, amikor válaszolt.
- Pedig majdnem felszolgálta a telefonszámát is az étel mellé.
Tony vállat vont és nyugodtan felelt.
- Nem szeretek átvenni dolgokat, ráadásul csak egyetlen pincérlány telefonszámára volt szükségem. Azt pedig megkaptam.

Vee szíve kihagyott egy ütemet, habár tudta, hogy valószínűleg mindössze az egyetem és gyakornoki állás miatt kellett neki. Fogalma sem volt miért, de az elmúlt időszakban akarva-akaratlanul egymás mellett kötöttek ki. Persze sokszor képtelen volt elviselni az egoista, gyakran bunkó beszólásait, ám amikor segítségre volt szüksége, végül mindig ott termett és megmentette.
A pénz, vagy a lakosztály nem járult hozzá az érzelmeihez, ezekért csupán rendkívül hálás volt, de nem befolyásolta a tényeket. A szabadidejében a közelében akart lenni, megmutatni, hogy ő sem haszontalan és több annál, mint amennyit láttatni enged.
Szerette volna elnézegetni, ahogy a szemét forgatja valami őrültségen, amit mondott, vagy hallani ahogy idegesíti azzal, hogy Venusnak hívja.