Venus - Esthajnalcsillag

23. Együtt

- Naa, hogy tetszik?
- Venus Elisabeth Borsten, ki vagy rúgva.

A lány csak felnevetett a megjegyzésen és továbbra is büszke vigyorral nézett rá.
Néhány nappal korábban Tony kijelentette, hogy a hétvégén elutaznak és csomagoljon fürdőruhát is, mire Veetől egy értetlen pillantás volt jutalma.
"Szerinted van nekem olyanom? Két falka eltiprása közt valahogy sosem jutott idő strandolásra." - felelte, majd elkezdett keresgélni a neten.
Mivel nem tudhatták Mason merre járt és mit tervezett, nem sokszor hagyta el a házat. A vásárlásokat általában egy laptopon végezte, amit Tony nem ellenőrzött.

Ezért is érte olyan váratlanul, mikor barátnője kilibbent elé a nappaliba egy Amerika Kapitányos törölközőbe csavarva.

- Ugyan már, szerintem király. - vigyorgott rá Vee, s még mielőtt a férfi kiakadhatott volna, félredobta a könnyed anyagot. - Most jobb?
Ahogy a törölköző lekerült, láthatóvá vált a vadiúj, kétrészes fürdőruhája. A piros bikini tökéletesen passzolt a lány testére, oldalt a csípőjénél pedig ott virított egy apró Vasember-maszk rajza.
Annak ellenére, hogy a hasán végigfutó heg kissé belerontott az összképbe, Tony arcára elégedett vigyor kúszott.
- Ms. Borsten, megvan az új munkaruhája.
Vee elfintorodott és összefonta maga előtt a karjait.
- Óh hogyne, ha szeretné, hogy az egész Stark Torony engem bámuljon...
- Felejtsük el, maga csak az enyém. - vágott közbe a férfi és odasétált hozzá.

Derekára csúsztatta a kezét és kifürkészhetetlen arckifejezéssel nézett rá. A lány vonásai kisimultak és inkább izgatottság lett úrrá rajta.
- Mikor mondod végre el, hova megyünk?
- Ha odaértünk, bár akkor már elég egyértelmű lesz.
- De tudni akarom! - erősködött a másik és egy pillanatra könyörgő kiskutyára hajazó szemeket meresztett.
Ahogy ilyen közel álltak egymáshoz, Vee látta, milyen fáradt a férfi. Feltűntek neki a sötétebb foltok szemei alatt, amik az alváshiányról árulkodtak; s máris nem az utazás foglalkoztatta.
- Hé, minden oké? - tette kezét lágyan az arcára és aggódva vizsgálgatta.
- Hát persze.
- Akkor miért nem alszol eleget?
- Dolgoznom kell Venus.

A lány összeráncolta homlokát; tudta, hogy kérdezősködéssel nem fog választ kapni. Hátrébb lépett és miközben a törülközőt kezdte hajtogatni, fennhangon szólalt meg.
- Péntek, miken dolgozott mostanában Mr. Stark?
-Számos projekttel foglalkozott az elmúlt 72 órában, többek között a Medúza-tervvel és az Ön állapotának javításáva....
- Némít! - kiáltott fel rémülten Tony.
Péntek elhallgatott, de a lényeg már elhangzott. Vee felemelte mindkét szemöldökét és meglepetten fordult a férfi felé.
- Te próbálsz megmenteni.
Tony csendben bólintott és megdörzsölte arcát.
- Nem kérheted, hogy ne tegyem. - felelte halkan.
Barátnője arcára szomorúság ült ki és lassan közelebb lépett hozzá. Megsimította a karját nyugtatólag.
- Nem a te hibád volt. Vakon megbíztam Loganben. Csak magamnak köszönhetem az egészet. - sóhajtotta, mire a másik fájdalmas tekintettel nézett rá.
- De nekem kell nélküled élnem.

Csend telepedett rájuk és a légkör nyomasztóvá vált. Az utazás okozta lendület elillant, s csak ők ketten maradtak abban az óriási házban a bizonytalan jövő súlya alatt megtörve.
- És mi az a Medúza-terv? - köszörülte meg a torkát a lány. Igyekezett valami vidámabb téma felé terelni a beszélgetést, ráadásul kíváncsívá tette a különös elnevezés.
Tony halvány mosolyt erőltetett magára.
- Általában értékelem azt a fenenagy kíváncsiságod, de ez titok.
- És mikor tudom meg?
- Nemsokára. Összepakoltál már? A repülő körülbelül két óra múlva száll fel, habár magángép, úgyhogy megvár. - vont vállat.
- A világért se váratnám meg Mr. Stark. Lábujjhegyre állva csókolta meg Vee, miközben finoman hajába túrt. Szinte reagálni sem volt ideje a férfinak, a szőkeség már el is tűnt a hálószobában. Könnyebb volt ezzel foglalkozni egyelőre, mint a hatalmas problémájukkal.