Venus - Esthajnalcsillag

24. Ausztrália

- Stark, te aztán tudsz időzíteni.
- Sokan mondták már.
Vee megtörölte könnyes arcát és szipogva meredt a gyűrűre. Még kislányként rengetegszer álmodozott arról, hogy egyszer férjhez megy, ám ahogy a sorsa rosszra fordult és belépett Mason az életébe, minden elképzelése szertefoszlott. Nem várta, hogy egyszer megjelenik majd egy Tony kaliberű férfi és itt fog térdelni előtte Ausztrália homokos partján, a világ legszebb gyűrűjét feltartva.
Őrület volt az egész és mégis a legkellemesebb fordulat, ami csak történhetett vele.

Szíve majd' kiugrott a helyéről és legszívesebben azonnal felvisított volna, hogy "Viccelsz? IGEN!", ám egy másik gondolat is szöget ütött a fejében.
A férfi kimondta korábban, hogy nem neki való a párkapcsolat, s ezután mégis ilyen döntésre jutott: ráadásul egy természetfeletti, veszélyes lénnyel készült lepaktálni. A lánynak pedig esze ágában sem volt ezt hagyni.
- Tényleg ezt akarod? Elvenni egy szörnyeteget? - kérdezte halkan és beharapta halvány rózsaszínre festett ajkát.
Tony válaszul értetlenül meredt rá.
- Fogalmam sincs miről beszélsz, egy kotnyeles kislányt akarok épp elvenni.

Vee elnyomta mosolyát és megcsóválta fejét.
- De nem lesz egy hosszú életű házasság. - emlékeztette a még mindig térdelő férfit. - Mindketten tudjuk, hogy haldoklom, és hát...tudod... - köszörülte meg a torkát. - Döglött lónak minek abrak?

Tony egy lesújtó pillantással jutalmazta a megjegyzést és színpadiasan felsóhajtott.
- Nagyon szellemes Venus. Egy sima "nem" is megteszi, de akkor gyorsan, mert tudod kezd beállni a derekam és a homok is kicsit vizes, ráadásul ez a kedvenc nadrágom és épp kitérdelem...
- Igen. - szakította félbe hirtelen a lány és halkan nevetve húzta fel a földről. - A válaszom igen. Hozzád megyek.

Egy széles vigyor terült szét a férfi arcán és boldogan megcsókolta Veet.
A mozdulataiban benne volt minden: a nevetések, a dráma, a fájdalom, s az összes apróság, amelyet együtt megéltek.
A szőke lány felszabadultan viszonozta, miközben átkarolta a másik nyakát.
Régen azt hitte, hogy számára semmit sem tartogat a jövő, s most Tony Stark menyasszonya lett.
Miután szétváltak ajkaik, ismét előkerült a kicsi, kék, bársonyos dobozka. A férfi kivette az apró, gyönyörű gyűrűt a helyéről és Vee ujjára húzta.
Tökéletesen passzolt.

Vee felemelte kezét és megcsodálta az ékszert. Egyszerű, vékony aranykarika volt, a tetején pedig egy szinte szikrázó, kék kő állt. Hasonló fényben csillogott, mint az ARK reaktor, ez pedig még különlegesebbé tette.
A lány szemeibe ismét mintha könnyek szoktak volna és felpillantott újdonsült vőlegényére.
-Hihetetlen, hogy elszúrtad a lánykérést egy veszekedéssel. - bukott ki belőle, mire a másik csak a szemét forgatta.
- Ez nem kudarc volt, Venus. Újraértelmezett cél. - helyesbített, de egy félmosoly bújkált arcán. - Technikailag pedig te rontottad el a kíváncsiskodással. Ha nyugton maradsz, minden a terv szerint haladhatott volna, de neked bele kellett ütnöd az orrodat.
A lány csak a fejét csóvalta, miközben ujjaikat egybe fűzte.
- Szeretlek, te bolond.
A férfi elvigyorodott büszkén.
- Tudom. - Válasza hallatán Vee gyengéden megütötte mellkasát. - Akarom mondani, én is szeretlek Venus.
- Csak Vee.

Az este további részét a nyaralóban töltötték, s megünnepelték az eljegyzést. Végül a lány rávette, hogy menjenek ki úszni. Hamar átöltözött az új Vasember-témájú bikinijébe, majd a kihalt strand felé vették az irányt az éjszaka közepén.
A part felől fújó hűvös szél belekapott a lány szőke hajába, ahogy a sötét óceán felé közeledtek. Tony mosollyal az arcán figyelte leendő feleségét, aki egy gyermek lelkesedésével ugrándozott a vízhez.
Amint beleérintette lábujját, libabőr futott végig rajta. A sós illat, a Hold baljós fénye és a hűvös óceán egy pillanat erejéig rossz érzést keltett a lányban, ám hirtelen két meleg kéz simult derekára és húzta magához közel.
Vee azonnal elmosolyodott, s habár a férfi mellkasában lévő reaktor hidegen érintette halovány bőrét, hozzásimult Tony testéhez. Kissé hátra hajtotta fejét és kezeit az övére helyezte.
 A férfi lágy csókot lehelt arcára és élvezettel nézte, milyen hatást vált ki belőle. A hullámok, mint apró hűvös nyelvecskék nyaldosták bokájukat, de ketten már nem érezték többé ridegnek az őket körülvevő messzeséget.