Venus - Esthajnalcsillag

43. Elszántság

- Csak mondom, tizenegy óra múlt.
- És?
- És nincs hiányérzeted?
- De. Az önbecsülésemet néhány éve valahol két playboy-modell mellett, a józan eszemet meg a szülinapodnál hagytam el.
- És a fiad?
- Óh most, hogy mondod...
Vee lesújtó pillantást vetett férjére és leült a fotel karfájára. Nedves tincseit egy törülközővel dörzsölgette és figyelte, ahogy a másik könnyed mozdulattal bezárta a kivetített képeket. Hunyorogva fordult a szőkeség felé és különös tekintettel vizsgálgatta.
- Úszni voltál?
- Dehogy, elkapott egy hatalmas vihar az előszobában. Még jó, hogy rajtam volt a Vasemberes fürdőruhám. - vigyorgott rá és letette a fehér anyagot. Megigazította magán világoskék blúzát és az ölébe ejtette kezeit.

Tony egy rövid félmosollyal jutalmazta a megjegyzést és az ablakhoz lépett. Kibámult a sötét, háborgó óceánra és egy darabig nem is felelt semmit.
- Nincs hatással rád az alkohol, igaz? - fordult hirtelen a lány felé, csípőre tett kezekkel.
Vee kicsit meghökkenve nézett vissza rá.
- Nincs hát, a szervezetem gyorsabban bontja le a kis szörnygénjeim miatt. - fintorodott el. - Miért, az volt a terv, hogy berúgunk, amíg Aidenre várunk?
Tony vállat volt.
- Nem feltétlen, bár így felvázolva, nem is rossz ötlet. - hümmögött, majd megrázta a fejét. - És a drogokkal hogy állsz?
- Mi ez a könnyed, szombat esti beszélgetés? Mások ilyenkor az érzéseikről dumálnak, nem bedobják, hogy "Hé bébi, szívtál már?" - pislogott nagyokat a lány, mire Tony megrázta a fejét.
- Próbálom belőni, miért késhet ennyit a kölyök. Csak akkor bocsátom meg, ha nővel van. - A férfi hangosan gondolkodott, minden lehetőséget elemezve. - Büszke leszek rá, ha félévesen felszedett valakit, ez még a Stark-történelemben is Guinness rekordnak számít.

Vee halkan nevetve megcsóválta a fejét és a füle mögé tűrt egy szőke tincset.
- Mérd be a telefonját és megtudjuk, merre van!
- Milyen embernek nézel engem, hogy azt hiszed, nyomkövetőt tettem a fiam mobiljába? - hunyorgott rá Tony, gyanakvó pillantással.
- Drágám, ismerlek.
- A feltételezés is sért.
Néhány másodperc erejéig farkasszemet néztek egymással, aztán a férfi felsóhajtott.
- Jó, Péntek, mutasd merre van Aiden, a szöszi lebuktatott.
A lány egy diadalmas vigyor kíséretében figyelte, ahogy Tony felturbózott telefonja kivetített egy térképet, s rajta egy piros, villogó pöttyöcske jelezte a készülék hollétét.
A telefon helyzete folyamatosan változott, s egyre közelebb ért a házukhoz.
Vee felállt és ahogy a férfi mögé lépett,  vállára helyezte az állát.
- Mindjárt itthon van, látod, semmi gáz. Mondjuk iszonyú sokat késett, szóval kicsit meg kéne szídni.
- Mit szeretnél, jó zsaru - rossz zsaru?
- Tony, nevelni akarjuk, nem megutáltatni vele az egyikünket.
- Jogos. - A férfi eltette a készüléket és feleségéhez fordult, összefonva maga előtt karjait. - Miért vagy ennyire jártas a gyereknevelésben? Van még valami, amit nem tudok? Egy eltitkolt gyerek?
A lány felnevetett és egy puszit nyomott az arcára.
- Pontosan, itt az idő, hogy megtudd: Peter Parker is az én fiam.
Tony felsóhajtva indult meg a földszint felé, a szemét forgatva.
- ...Ezekkel a gyakornokokkal mindig csak a baj van.

Amint leértek a nappaliba, csendesen kinyílt a bejárati ajtó. Már éppen belekezdtek volna a monológba az ígéretekről, mikor megpillantották fiukat.
Aiden fáradtan, remegve esett be az ajtón. Tekintete vörösen világított, mellkasán hatalmas friss seb virított. Szürke felsője több helyen szétszakadt, bal szeme alatt pedig egy horzsolás őrizte az ütések nyomát. Az orrától apró vérpatak indult meg lefelé, követve bőrének vonalát, majd eggyé válva az ajkaiból kicsorduló cseppekkel.
- Aiden...! - sikított fel fojtott hangon a lány, s azonnal odarohant hozzá. Aggodalmasan és egy óriási gombóccal torkában fogta kezei közé a fiú arcát. Döbbenten végigmérte sérüléseit.
- Veled meg mi történt? - meredt rá meglepetten édesapja is és hasonlóan szerelméhez, ő is a segítségére sietett.
Odavezette a sárga kanapéhoz és finoman leültette. A szíve majd' kiesett a helyéről, olyan erősen dübörgött mellkasában - szinte fizikai fájdalmat okozott neki, hogy így kellett látnia, a bűntudat pedig máris mardosni kezdte.
- Valami nagyon rosszat tettem. - suttogta végül Aiden, mialatt üveges tekintettel bámult maga elé. Kezei remegtek, ám nem mert rájuk pillantani, hisz még ott virított rajta az odaszáradt vér. Ben vére.
Édesanyja kétségbeesetten pillantott Tonyra, majd vissza a fiúra.
- Bántottál valakit? - kérdezte lassan, s a válaszra való várakozás egy örökkévalóságnak tűnt.