Venus - Esthajnalcsillag

28. Fordulópont

A szobában szinte megfagyott a levegő, ahogy a két férfi annyi idő után először ismét találkozott. Egymással szemben álltak, s habár Steve nyugodtnak és barátságosnak tűnt, Tony úgy meredt rá, mint aki képes lenne azonnal orrba vágni.

Vee ide-oda kapkodta tekintetét, majd végül - biztos ami biztos alapon - beállt kettejük közé.
- Oké tudom, hogy most elég mérges vagy...
- Az nem kifejezés.
- ....És talán legszívesebben behúznál neki egyet...
- Vee, ne adj ötleteket. - sóhajtott fel Steve, mire a lány elhallgatott. A férfi Tonyra pillantott és úgy folytatta.
- Megírtam a levélben, hogy ha kellek, számíthatsz rám. Itt vagyok.
Tony tudta, miről beszélt. Pontosan emlékezett a csomagra amit tőle kapott a csapat felbomlása után - benne a kinyithatós telefonnal és a levéllel. Szándékosan nem törődött vele annyi időn keresztül: a legkevésbé sem volt kíváncsi az áruló Kapitányra.
A férfi összefonta maga előtt karjait és komoran nézett rá.
- Technikailag a menyasszonyom hívott, neki kellenél, úgyhogy akár le is léphettek együtt.

Steve egy feszült pillantást vetett a lányra, aztán megköszörülte a torkát és zavartan intett a gyűrű felé.
- Gratulálok az eljegyzéshez.
A férfi vonásai kissé ellágyultak, ám tekintete továbbra is ellenséges maradt.
- Köszönjük.
Kínos csend állt be a nappaliban, amit Vee oszlatott el.
- Hozok egy italt nektek. Addig.... próbáljátok meg életben hagyni a másikat, jó? - Azzal eltűnt a konyhában.

A helyzet innentől vált bonyolulttá.
- Honnan ismeritek egymást? - emelte fel állát Tony és úgy méregette a másikat.
Itt volt a bökkenő. A szőke férfinak ugyanis fogalma sem volt, mennyit és mit mesélt a lány neki.
Steve a zsebébe süllyesztette kezeit és óvatosan fogalmazott.
- Tudod, hogy Veehez különleges kapcsolat fűz. - A másik arcát látva, azonban összeráncolta szemöldökét. - ....vagy mégsem.
"Nagyszerű." - gondolta magában. Magára hagyta vele a lány, azzal az utasítással, hogy ha bármit kérdez róluk, parányit ferdítse el a dolgokat. Eleve nem támogatta az ötletet, ám most még inkább utálta a tervet.
Tonyban a szavak hallatán, azonnal felment a pumpa; szemei előtt ugyanis egy fiatal szőke lány és egy jelmezes, áruló szuperhős szerelmét látta kibontakozni. Ki nem állhatta a gondolatot, ráadásul borzasztó dühös volt barátnőjére, hogy nem mesélt erről az egészről.

- Miről beszélsz? - hunyorgott rá, hangja pedig kissé fenyegetően csengett.
Steve nagy levegőt vett, majd néhány másodperc szünet után szólalt meg.
- A SHIELD egyik alapítójának, Peggynek...- vált elrévedővé tekintete. - ..Volt egy húga, Emily. Nem voltak vérszerinti rokonok, Peggy édesanyja talált rá az árván maradt, néhány éves kislányra és örökbe fogadta.
- És mi köze ennek az egésznek Venushoz?- vágott közbe feszülten Stark.
- Tőle tudom ezt a történetet. Emily volt Vee édesanyja. - mondta ki a szavakat jelentőségteljesen.

A szőke lány ekkora toppant be ismét, kezében egy kicsi tálcával, amit letett a kanapé előtti dohányzóasztalra. Három pohárból kettőben whisky volt jéggel, míg ő a sajátjából csupán baracklevet kezdett kortyolgatni.
- Miről van szó? - fordult feléjük, de vőlegénye meghökkent arckifejezését látva, először aggódóvá, majd fenyegetővé vált tekintete. - Steve, mit mondtál neki?
- Peggynek volt húga? - kérdezett közbe még mindig döbbenten Tony.
A másik férfi jelentőségteljes pillantást vetett a szőkeségre, aki azonnal kapcsolt és átvette a szót.
- Olyasmi. Mikor Peggy néni időszakos amnéziával kezdett küzdeni, én ápoltam a kórházban egy rövid ideig. Ott találkoztunk először. - mutatott vendégükre. - Aztán amikor a SHIELD alkalmazott, a központban néha összefutottunk. Megismertem Natashat, Phil Coulsont, Nick Furyt..... és Steve Rogers kapitányt.

A magyarázat ésszerűen hangzott és beleillett a képbe, Tony mégis úgy érezte, muszáj leülnie. A hirtelen érkezett sok információ némileg lesokkolta és nehezére esett elfogadni a tényt, hogy ha vérszerint nem is, de papíron a szerelme a Carter család tagja volt.
- És az apád? - nyögte ki végül, miközben lehuppant a puha, sárga kanapé párnái közé. Nagy lendülettel felhajtotta saját italát és az üvegpohár falán kopogott ujjaival.
- James Borsten a haditengerészet tagja volt. Még a születésem előtt tűnt el egy tengeralattjáró baleset során. De ez benne van az aktámban, amit nyilvánvalóan megnéztél, mikor először találkoztunk. - Hangja szemrehányó volt, ám vonásai ellazultak a férfi arckifejezése láttán. Leült mellé és bocsánatkérő mosollyal figyelte őt.
- Sosem meséltél erről.
- Sosem kérdezted.