Venus - Esthajnalcsillag

7. Ketten

Vee gyorsan végigfuttatta tekintetét úgy nagyjából a szerződésen - mint valami felelősségteljes felnőtt - és kezébe vette a tollat. Remegő ujjakkal kezdte odakanyarítani nevét a megfelelő vonalakra, de úgy izgult, hogy először el is rontotta.

A saját nevét.
Remek, nem tűnt még elég hülyének.

Nagyot pislogva továbbrajzolta az R-t egy B betűvé, aztán odabiggyesztve a többit is, máris hivatalossá vált az egész. Egyetem, otthon, munka. A jövője fényesebben tündökölt, mint valaha.
Hevesen dobogó szívvel és egy levakarhatatlan mosollyal arcán nézett fel a férfira.
- Ha most azt mondod, hogy innentől kezdve a rabszolgád vagyok és magamra vessek, hogy nem böngésztem át az egészet, kiakadok.
- Nem olvastad el az apróbetűs részt? - vonta fel szemöldökét Tony. - Benne van, hogy az alattam lévő szinten kell laknod, mosni és főzni rám, mellesleg pedig teljesítened kell minden igényemet. - mutatott rá véletlenszerűen a szerződés egy pontjára, várva hogy Vee megdöbbenjen ő meg jót mulathasson rajta.
A lány azonban csak mélyen a szemébe nézve visszakérdezett halk, egyenesen érzéki hangon.
- Hol itt a probléma, hm? - dőlt hátra összefont karokkal, de a férfi enyhén meglepett arcát látva, kibukott belőle a nevetés. - Majd néha leviszem a szemetet.

Mielőtt még megtárgyalhatták volna, hogy a friss újság ropogása, vagy a távolodó szemét zöreje a csodálatosabb, elhívták a lányt a konyhába. Vee leporolta kötényét, aztán sietve eltűnt, hogy elkérje magát előbb. Nem volt nagy forgalom késő délután és a múltkor túlórázott, így a bisztró idős vezetője könnyed szívvel hagyta, hogy lelépjen.
Tony már kinn várt a vendéglő hátuljánál - újfent a napszemüveg és kapucni együttesében - és a telefonján intézte a kocsit. Happy körülbelül tíz percre volt.
A fiatal szőke lány kisétált hozzá és az alkonyat adta fényben rámosolygott.
- Végeztünk mára Mr. Stark? - próbált komoly lenni, mint egy igazi gyakornok, de túlságosan szertelen természete miatt képtelen volt erre.
- Hogyne Ms. Borsten. Happy elvisz minket a toronyhoz, a holmija ügyében pedig már intézkedtem. Néhány napon belül megkapja. - bólintott a háta mögött összekulcsolt kezekkel. Felszegte állát és ismét szólásra nyitotta száját, ám ekkor megpillantott Vee mögött néhány alakot.
Tekintete elsötétült és megfeszítette állkapcsát.
- Nagyon népszerű vagy ma. - mondta éles hangon, mire a másik is megfordult.

Azonnal összerándult a gyomra és automatikusan hátra lépett egyet.
- Mondd, hogy itt van a ruhád. - suttogta.
- Persze, rajtam van ez a nagyszerű kékgombos ing a pulóver alatt. Tortát enni jöttem, nem harcolni.
Vee nagyot nyelt és rémülten kapkodta tekintetét a közeledő srácok és Tony között. Nincs itt a Vasember páncél, ő pedig nem tud egyszerre kettejük helyett küzdeni.
Ám nem volt mit tenni, Mason egy önelégült mosollyal arcán közeledett. A lány már jól ismerte ezt a maszkot, tudta, hogy a látszat ellenére forr az agyvize ellenségének. Miután megölte Coreyt és Benből ideiglenesen matricát csinált az a rendőrautó, a falkának vezérükön kívül két tagja maradt.
Naná, hogy szikrákat szórt tekintetével.

- Mire jó ez az egész dráma Vee? - tárta szét karjait a sötéthajú vérfarkas, ahogy feléjük sétált a többiekkel. - Mennyi vérnek kell még folynia, hogy megértsd, egy nemes célt kell szolgálnod az életeddel? - hangja kimért volt, de éles, mint aki ennyi idő után is nehezen fogja vissza farkasösztöneit, amikor dühös. - Belerángattad Starkot, eltűnt miattad egy társunk...
A srác lassan sorolta a tényeket, ám Tony megköszörülve torkát, azonnal belerondított a képbe.
- Chipet kellett volna raknod bele, nem tudom melyik államból jöttél, de ez nálunk kötelező. - ráncolta szemöldökét szokásos nagyszájú stílusában. Mason szeme villámokat szórt, miközben újfent a lány felé fordult.
- Baromi aranyos a lovagod, de jobb lesz, ha ebből most kimarad. - morogta neki.